Vezetői összefoglaló

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság megbízásából 2025 szeptemberében felmérést készített a Psyma Hungary Kft. a felnőtt lakosság körében a háború témájának médiabeli megjelenésével kapcsolatban. A kutatás aktualitását a 2022. februári orosz invázió és az ezt követő orosz-ukrán háborús konfliktus adta. A vezetői összefoglaló a kutatás legfontosabb megállapításait veszi számba:

• Az orosz-ukrán háborút komoly problémának tartja Magyarországra nézve a közvélemény, a megkérdezettek 61 százaléka tekint nagyfokú veszélyforrásként a szomszédunkban dúló harcokra.
• A válaszadók 38 százaléka fél attól, hogy a fegyveres konfliktus eléri hazánkat, 37 százaléka pedig attól, hogy őt vagy az egyik családtagját besorozzák katonának, míg 36 százaléka attól, hogy Magyarország is hadviselő fél lesz.
• A megkérdezettek 78 százaléka találkozik napi szinten háborús tartalmakkal a médiában valamilyen formában. Mellettük 12 százalék heti több alkalommal, négy százalék hetente, két százalék havonta, a többiek (4%) pedig még ennél is ritkábban vagy szinte soha.
• A megkérdezettek több mint fele (52%) már telítődött a háborús hírekkel – ennyien próbálják elkerülni különböző intenzitással és feltehetően különböző sikerrel a háborús médiatartalmakat. A válaszadók körülbelül egynegyede (23%) köztes állapotot képvisel, ők nem akarják kizárni ezeket az információkat az életükből, de nem is mutatnak érdeklődést irántuk. Ugyancsak a megkérdezettek negyede (25%) kifejezetten kíváncsi az ilyen típusú hírekre.
• A válaszadók körében meglehetősen alacsony az aktív érdeklődés, mindössze húsz százalékuk számít a témába igazán beágyazott, aktív közönségnek, akik szándékosan, proaktívan keresik a háborúval kapcsolatos tartalmakat. Ezen belül is csak a megkérdezettek 15 százaléka (a 20% háromnegyede) olyan elkötelezett követője a témának, aki aktívan részt vesz az online közösségekben, vagy közvetlen forrásokból tájékozódik. A megkérdezettek többsége (58%) viszont teljesen passzív és egyáltalán nem keres háborús híreket. További 22 százalék nyilatkozta azt, hogy ritkán, vagy csak alkalmanként foglalkozik a témával.
• A háborús hírek kapcsán elsődleges információközvetítő közegként a televíziók és az online híroldalak jelentkeznek (59% illetve 58% kap ezekről naponta vagy hetente többször információt), rajtuk kívül még a közösségi médiának (48%) és a rádióknak (39%) jut fontos szerep. Ezek azok az információs csatornák, ahol a megkérdezettek szerint az átlagosnál jóval erősebb a politikai-közéleti jellegű (így akár a háborúkkal kapcsolatos) hírek terítése és vételezése.
• Összességében a háborús tartalmakat naponta vagy hetente többször fogyasztók körében a legnagyobb csoportot azok alkotják, akik mind az offline, mind az online térben megjelennek (46%). Vannak, akik kizárólag a hagyományos médiatermékeket fogyasztják a háborús tematikák esetében (23%), nagyjából ugyanennyien pedig csak online csatornákat szoktak használni (21%). A többiek ilyen gyakorisággal – naponta/hetente többször – nem fogyasztanak háborús médiatartalmat (10%).
• Miközben a tömegmédiában szinte mindenki naponta vagy legalább hetente többször szembe találja magát a háború eseményeivel, addig a személyes kommunikációs terek esetében ez koránt sincs így: a megkérdezettek 38 százaléka szokott napi szinten vagy hetente többször a háborúról beszélgetni valakivel.
• A közvélemény megítélése szerint a háborús hírek mennyisége túlzott a médiában. A megkérdezettek inkább azon a véleményen vannak, hogy az ilyen típusú beszámoló a fogyasztó számára már-már zavaróan sok (43% ért egyet ezzel a megállapítással valamilyen szinten), mintsem, hogy azt mondanák, a médiában gyakrabban kellene megjelennie a háború témájának. Ez utóbbi véleménnyel csak 23 százalék ért egyet.
• A sokféle felülettel, médiatartalommal, műfajjal kapcsolatban, amit vizsgáltunk, általában csak az emberek tíz-harminc százaléka találja jónak vagy hasznosnak, ha ott a háborús tematikák is megjelennek. Alapvetően a régi, hagyományos médiafelületek (a tévék és a rádiók) azok, amelyek a megkérdezettek szerint leginkább alkalmasak ezen témák bemutatására.

1. Bevezetés

1.1. Előzmények

A teljes körű orosz invázió több mint három és fél évvel ezelőtt, 2022. február 24-én indult Oroszország részéről Ukrajna ellen. A magyar társadalom (és lényegében mindegyik közép-kelet-európai ország) a korábban megtapasztalt békés, háború nélküli évtizedek után hirtelen szembe találta magát azzal a ténnyel, hogy a szomszédjában háború dúl. Bár a közvetlen katonai fenyegetettség nem jelentős, a feszültséget és a bizonytalanságot növeli a konfliktus esetleges eszkalációjának veszélye.

Feltehetően jelen kutatás kérdéseihez – amelyek a háború médiában való megjelenéséhez, illetve a háborús pszichózisok magyar társadalmon belüli leképeződéséhez, illetve annak intenzitásához kapcsolódnak – másképpen viszonyultak volna a kérdezettek annak függvényében, hogy az adott kutatásra az elmúlt években mikor került volna sor. Hiszen egyes időszakokban feltehetően sokkal koncentráltabb lehetett az érdeklődés és magasabb szintű a félelmi pszichózis (pl. az invázió megindításakor, a 2022-es országgyűlési választási kampány alatt). Máskor pedig ez jelentősen csökkenhetett, például amikor a lehetséges béketárgyalás kezdeményezésekről szóló hírek erőteljesebben jelentek meg a médiában, és valószerűbbnek tűnhetett a háború minél hamarabb történő lezárása. Időben tehát folyamatosan változhatott, hogy ki miképpen reagált a háborús eseményekre, ki hogyan élte meg a különböző veszélyhelyzeteket, illetve Magyarország lehetséges érintettségét a folyamatokban.

Az adatfelvétel időszaka, 2025. szeptembere köztes helyzetet jelentett ebből a szempontból. Azzal a ténnyel, hogy háború zajlik Magyarország szomszédságában, sokan már megtanulhattak együtt élni, és a békeérzet évtizedei után mindennapos élménnyé válhatott a konfliktus közelsége. A jövő vonatkozásában pedig továbbra is erős lehetett a bizonytalanság, hogy mindez vajon mennyi ideig folytatódhat még, a béketárgyalások vajon megvalósulnak-e.

A nemzetközi politikai erőtér ugyan az elmúlt évtizedekben folyamatosan kitermelte a maga jelentős háborús konfliktusait, ezeknek azonban szerencsére Magyarországról csak távoli nézői lehettünk. A fegyveres harcok csupán a nemzetközi és hazai médiateret uraló hírek formájában jutottak el hozzánk, így közvetlen érintettséget, fenyegetettséget nem alakíthattak ki az emberekben, inkább csak áttételesen jelentkezhettek. Fizikai közelségben háborús konfliktust utoljára harminc éve élhetett meg a magyar társadalom a délszláv/jugoszláv háború alatt. Az orosz-ukrán háborúhoz hasonlóan, az akkori eseményeknek is rengeteg bel- és külpolitikai következménye volt. A háború, mint téma, akkor is erőteljesen jelent meg a hazai médiában és politikában. Akkor is veszélyeztetett volt a magyar kisebbség és jelentős mértékű menekülthullám érkezett Magyarországra, amelynek szolidáris kezelése fontos feladattá vált. Mindez gazdasági, politikai és katonai kérdéseket vetett fel akkor és vet fel ma is a magyar társadalom számára.

1.2. A kutatás célja

A háború tematikájára fókuszáló közvélemény-kutatásnak többek között a következő kérdésekre kellett választ adnia:

• mennyire érzik azt a magyarok, hogy a háború a mindennapjaik része?,
• mit gondolnak a rájuk ható háborús impulzusokról?,
• a háborús információk, hírek „vételezésében” az emberek milyen platformokat, csatornákat használnak?,
• milyen gyakran merül fel szerintük ez a téma a médiában és milyen gyakran az ismerőseik között, személyes beszélgetéseik során?,
• a média mennyiben elégíti ki a közvélemény információs-, illetve hírigényét?,
• a média szerintük miképpen tematizálja a háborút, ezzel kapcsolatban milyen súllyal esnek latba különböző hírek, események, megközelítések? és végül
• mennyire érzik akár zavarónak, akár fontosnak azt, hogy a tömegkommunikációs eszközökön keresztül állandóan hallani, látni, olvasni lehet erről a témáról?

1.3. A kutatás technikai paraméterei

A pályázati kiírás célközönségként a magyar felnőtt lakosságot határozta meg. A műszaki leírás szerint egy ezer fős CATI (Computer Assisted Telephone Interviewing) kvantitatív kutatást kellett lebonyolítani a felnőtt lakosságon belül. A CATI egy olyan kérdezési módszert jelent, amelynek során a kérdezők telefonon keresztül érik el és interjúvolják meg a válaszadókat. A lekérdezésre 2025. szeptember 11. és 20. között került sor.
A súlyozási igény minden mintavételes kutatás kapcsán megjelenik, hiszen a lehetséges válaszmegtagadások/lemorzsolódások mintázata különböző mértékű lehet az egyes válaszadói csoportokban. Előre nem lehet tudni, ki, mennyire lesz nyitott arra, hogy egy adott kutatásban részt vegyen. Kevés az olyan kutatás, amelyhez nőket nehezebb, férfiakat pedig könnyebb rekrutálni. Ez a mostani éppen ilyen volt. A telefon felvétele utáni témameghatározás („Felmérést készítünk arról, hogy a magyar lakosság mit gondol a háborúról”)a férfiakat vonalban tartotta és inkább a nők utasították el a válaszadást. A nők mellett nehezebb volt a fiatalabb korosztály tagjait is bevonni a kutatásba. A súlyozás során a következő alapváltozókat vettük figyelembe (zárójelben megadjuk, hogy az adott változó kapcsán hány kategóriával dolgoztunk – a kategóriák tartalmáról lásd a táblázat sorait):

• életkor (öt kategória),
• nem (két kategória),
• életkor és nem (háromszor két kategória),
• legmagasabb iskolai végzettség (három kategória),
• régió (hét kategória),
• településtípus (négy kategória).

A súlyozási folyamatban a változókat egymás után, iteratív módon vontuk be a megfelelő peremeloszlásokat kialakítva. A súlyozás során bázisnak a Központi Statisztikai Hivatal 2022-es népszámlálási adatait vettük. A súlyozás révén a minta a fenti változók alapján reprezentálja a felnőtt lakosságot. A reprezentativitásnak köszönhetően a felmérés adatai és az abból levonható következtetések általánosabb érvénnyel bírnak, tehát nemcsak jelen minta tagjaira, hanem a felnőtt magyar társadalom egészére is vonatkoztathatók.

A telefonos kutatás mintakeretének belső társadalmi-demográfiai összetétele
Százalékos megoszlás a társadalmi-demográfiai változók bontásában, N=1000

	nyers alapminta	súlyozott minta*
a kérdezett neme szerint
férfi	56%	47%
nő	44%	53%
a kérdezett életkora szerint
18-29	14%	16%
30-39	17%	16%
40-49	19%	20%
50-59	18%	16%
60+	32%	32%
a kérdezett iskolai végzettsége szerint
alapfok (érettségi szint alatt)	35%	42%
középfok (érettségi)	31%	34%
felsőfok	34%	23%
a kérdezett kora és neme szerint
18-39 éves férfi	21%	16%
40-59 éves férfi	21%	18%
60+ éves férfi	14%	13%
18-39 éves nő	11%	15%
40-59 éves nő	15%	18%
60+ éves nő	18%	19%
a kérdezett lakóhelye szerint/1
Budapest	18%	18%
megyei jogú város	21%	20%
város	30%	33%
község	31%	29%
a kérdezett lakóhelye szerint/2
Közép-Magyarország	33%	32%
Közép-Dunántúl	9%	11%
Nyugat-Dunántúl	9%	10%
Dél-Dunántúl	11%	9%
Észak-Magyarország	11%	11%
Észak-Alföld	14%	14%
Dél-Alföld	13%	13%
* a súlyozott minta összetétele teljes mértékben követi a KSH 2022-es népszámlálási adatait

1.4. Az adatok ismertetésének módja

A tanulmányban elsősorban leíró statisztikákat fogunk megadni, de természetesen törekszünk a belső összefüggések feltárására is. Az adatbázis lehetőséget ad másodelemzések elkészítésére, amikor még mélyebbre lehet fúrni ahhoz, hogy bizonyos statisztikai összefüggések, lehetséges kauzális kapcsolatok meghatározhatók legyenek. Magában a dolgozatban elsősorban a háború medializáltságára fogunk koncentrálni. A mintaállomány a teljes felnőtt lakosságot reprezentálja, amely kb. nyolcmillió fős populáció. Mindez azt jelenti, hogy amikor az adatokat értelmezni akarjuk, akkor egy százalék kb. 80 ezer főt testesít meg. Ha a százalékos eredményeket abszolút számokban akarjuk kifejezni, akkor ebből az alapértékből kell kiindulni.

Bár a kutatás alapvetően az orosz-ukrán háború médiamegjelenését és hatását próbálta meg számba venni, illetve általában a háború okozta pszichózisokat szerette volna vizsgálni, annyiban árnyalni kívánta a témakört, hogy az orosz-ukrán háború mellett a 2023-ban felerősödő közel-keleti konfliktusok értékelését is bevonta a kérdőív tematikájába. Ezek a konfliktusok igen széles spektrumúak, magában a kérdőívben erre a gócpontra a következő megfogalmazással utaltunk: „izraeli-palesztin háború és a közel-keleti fegyveres konfliktusok”. A két háborús térség beemelése érdekes összehasonlításokra adott lehetőséget, hiszen más-más a földrajzi közelségük, illetve Magyarország lehetséges kitettsége, érintettsége is.

A legtöbb kérdés osztályozós jellegű volt. A megkérdezettek egy 1-5-ig terjedő skála mentén jelezhették, hogy mennyire értenek egyet, illetve azonosulnak az általunk megfogalmazott állításokkal, véleményekkel. A tanulmányban minden ilyen típusú Likert-skálás kérdésnél az állításokkal kapcsolatos adatok vonatkozásában kiemeltünk a skála alapján egy indexet (átlagértéket). Az ilyen típusú Likert-skálás kérdéseknél, ha a válaszok összesített értékelése eléri a négyes átlagot vagy közel van ahhoz, akkor azt lehet mondani, hogy a kérdezettek összességében inkább egyetértenek az adott állítással, tehát inkább többségi, általános véleményként jelentkezik. Ha három körüli az átlagérték, akkor inkább semleges/is-is típusú a hozzáállás és egyfajta megosztottságot mutat az átlagérték. Ha pedig ennél alacsonyabb, akkor inkább kritikusabbak a válaszadók és nem értenek egyet az adott állítással, többségében elutasítják azt. A megkérdezettek ezekre az osztályozós kérdésekre általában minden esetben majdnem teljes számban válaszoltak. Abban az esetben, ha valaki „nem tudom”-ot mondott – összességében kevesen voltak ilyenek –, akkor az ő válaszaikat „missing” értékként vettük figyelembe, tehát sem a százalékos adatokba, sem az átlagértékekbe nem számítottuk bele.

2. A háború, mint lehetséges veszélyforrás 2025-ben

2.1. Az orosz-ukrán háború, mint probléma

Az orosz-ukrán háború veszélyeit Magyarországra nézve a közvélemény az ötös skálán 3,76 pontra értékelte, amely ugyan alatta marad a 4,00-es átlagnak, azonban magas értékről beszélhetünk. A megkérdezettek 61 százaléka adott négyes vagy ötös osztályzatot, ennyien tehát nagyfokú veszélyforrásként tekintenek a szomszédunkban dúló háborúra. Az adatok szerint a háború problémaként való azonosítása eltérő az egyes társadalmi-demográfiai csoportok bontásában. Az adatok szignifikáns különbségeket mutatnak több dimenzió, így a megkérdezettek neme, életkora és iskolai végzettsége mentén is. Másokhoz képest elsősorban az idősebb korosztály tagjai, a nők és az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők problémaérzékelésében hangsúlyos ez a témakör. A legmagasabb pontszám a 60 évnél idősebb női válaszadókat jellemezte (4,36 pont).

A megkérdezettek mennyire tekintik az orosz-ukrán háborút Magyarország (illetve a maguk) szempontjából problémának?

2.2. A háborútól való félelem

Külön kérdéssorban vizsgáltuk a háborúval kapcsolatos különböző félelmeket. A megkérdezettek a szokásos Likert-skála segítségével adhattak választ, 1-5-ig értékelhették állításainkat: mennyire félnek a háborúkkal együttjáró jelenségektől, nehézségektől, az ezzel kapcsolatos állításokat egyáltalán nem tartják jellemzőnek magukra nézve (1), vagy éppen nagyon jellemzőnek tartják (5).

E három kérdés a lehetséges elvi bevonódással kapcsolható össze, amelyek Magyarország közvetlen jelenlétét, háborús veszélyeztetettségét fogalmazták meg:

• „félek attól, hogy a fegyveres konfliktus eléri hazánk területét”,
• „félek, hogy Magyarország is hadviselő fél lesz”,
• „félek, hogy engem vagy családtagomat besoroznak katonának”.

Az ezzel kapcsolatos különböző mértékű félelmek véleményünk szerint az egyes események bekövetkezésének valószínűségét is valamelyest leképezik. Az első bevonódási szint az lehet, hogy Magyarország valamilyen szinten belekerül egy háborús konfliktusba, és a fegyveres harcok elérik az országot. Az ettől való félelmek a legnagyobbak, igaz, mértékük összességében közepesnek mondható, átlagosan 2,97 pontot ér el az 1-5-ös skálán. A következő szint, amikor – részben azért, mert a fegyveres harcok elérik az országhatárt – Magyarország hivatalosan hadviselő féllé válik. Az ettől való félelem valamivel kisebb mértékű (2,87 pont), talán azért is, mert ennek bekövetkeztének valószínűségét is alacsonyabbra „taksálják” az emberek (ahhoz képest, hogy valamilyen formában érintve lehet Magyarország egy háborúban). A harmadik, utolsó szint pedig az, hogy a kérdezett vagy egy közeli családtagja érintetté válik, mert be kell vonulnia (2,78 pont). Az ettől való félelem még kisebb mértékű, részben azért is, mert ez a félelem elsősorban abból a feltevésből táplálkozik, hogy Magyarország érintve van egy háborús konfliktusban, például hadviselő féllé válik.

Ha ezeket az adatokat egymással összevetve vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy összességében a megkérdezettek 51 százaléka tart attól komolyabb mértékben – ad 4-es vagy 5-ös osztályzatot a három részletesebben vizsgált állítás valamelyikére. Ezekben az esetekben a fenyegetettség már nemcsak egy elvi lehetőség, hanem testközeli, megfogható, akár fizikai áldozatokkal is együttjáró eshetőség. Így már a félelmek sokkal magasabb szintre helyeződnek. Minden negyedik megkérdezett esetében ez a fajta háborús félelmi pszichózis pedig kifejezetten erőteljes.

Mennyire jellemzők Önre a következő, háborúkkal kapcsolatos állítások?

3. A média által közvetített háborús hírek fogyasztása – mennyiségi mutatók

3.1. A fogyasztás intenzitása és jellege

A kutatás egyik központi kérdése az volt, hogy milyen intenzitással jelennek meg a médiában a háborúval kapcsolatos témakörök és ezeket milyen gyakran fogyasztják a nézők/hallgatók. A felmérésben kilenc médiaszegmenst érintettünk (pl. a nyomtatott sajtót, a tévét, a közösségi médiát, a videómegosztókat) és mindegyik esetében a hírek fogyasztásának időbeli gyakoriságát adhatták meg a válaszadók (naponta, hetente többször, hetente stb.).

Ha ezeket a részadatokat összesítjük, akkor az összevont eredmények azt mutatják, hogy pl. háborúról szóló hírek, politikai nyilatkozatok, háború témakörében készült interjúk, elemzések, videók formájában). Mellettük 12 százalék heti több alkalommal találkozik ilyennel, négy százalék hetente, két százalék havonta, a többiek pedig ennél ritkábban vagy szinte soha (4%). Az ilyen típusú hírek „vételezésének” gyakoriságát elsősorban a megkérdezettek életkora befolyásolja. Míg a 18-29 évesek 62 százaléka szokott naponta háborús hírekkel találkozni a médiában vagy figyel fel ezekre, addig a 60 évnél idősebbek körében ugyanez az arány 88 százalék.

A háborúval kapcsolatos hírek követésének gyakorisága a médiában

Azok vélekednek a háborúról leginkább problémásként, akik havonta vagy ennél is ritkábban találkoznak ilyen tematikájú hírekkel. Ezt leszámítva, a felmérés adatai egyértelmű trendet mutatnak: minél gyakrabban találkozik valaki a médiában háborús hírekkel, annál valószínűbb, hogy kiemelten kezeli az orosz–ukrán háború problémáját. A problémaérzékelés erősségét mérő index a háborús médiatartalmat rendszeresen fogyasztók körében 3,79 pont, míg azoknál, akik „szinte soha” nem találkoznak ilyen hírekkel, 2,55 pont.

A megkérdezettek mennyire tartják az orosz-ukrán háborút problémának

Az egyenes vonalú trend a havonta vagy ennél ritkábban tájékozódók esetében törik meg. Ennek oka, hogy a médiafogyasztás nem csupán egy passzív, befogadói típusú szerepkörrel feleltethető meg. A hírfogyasztó maga is próbálja szabályozni fogyasztásának intenzitását, egy-egy témakör tudatos kerülésével vagy diszpreferálásával (illetve egy-egy témakör előtérbe helyezésével). Egy hangos háborús médiazajban teljes mértékben elképzelhető nézői stratégia lehet a hírfogyasztás bizonyos mértékű (szelektív) korlátozása. Az adatok azt mutatják, hogy akik kb. havonta fogyasztanak háborús híreket, azok ezt tudatosan teszik. Találkozhatnának gyakrabban is ilyen tartalmakkal, de próbálják csökkenteni az ezzel kapcsolatos médiazajt a környezetükben és amennyire lehet, kizárni a médiafogyasztásukból a háborúval kapcsolatos tematikát.

Önnel milyen gyakran fordul elő, hogy tudatosan kerüli a háborúval kapcsolatos híreket, tartalmakat

3.2. Befogadói szerepkörök a háborúval kapcsolatos hírek esetében

A fogyasztás intenzitása és jellege fejezet átvezet bennünket a befogadói szerepek témaköréhez, ahhoz, hogy egy adott fogyasztó mennyire aktívan keresi a háborúkkal kapcsolatos tematikákat, illetve mennyiben csak passzív befogadója az ilyen típusú híreknek (pl. mert egy újság címlapján találkozik vele, egy híradót nézve vezető hírként hall róla stb.). Összességében azt mondhatjuk, hogy a befogadói közeg nem igazán aktív. A téma, bármennyire is fontos, nincs az emberek érdeklődésének a homlokterében.

A megkérdezettek lehetséges aktivitását, illetve passzivitását a háborús médiatartalmak fogyasztása kapcsán két kérdés segítségével vizsgáltuk. Az egyik az előző fejezetben már ismertetett, inkább negatív irányú megközelítés, amikor a megkérdezettek arról nyilatkozhattak, hogy mennyiben próbálják kizárni az életükből ezeket az információkat. Az adatok azt mutatják, hogy a megkérdezettek kb. fele (52%) már telítődve lehet ezzel a témával, legalábbis ennyien, ha tehetik, akkor próbálják kerülni – különböző intenzitással és feltehetően különböző sikerrel – a háborús médiatartalmakat. Vannak, akik ezt teljeskörűen próbálják kizárni az életükből (19%). Megint mások, ha nem is mindig, de nagyon gyakran élnek azzal a lehetőséggel, hogy kikapcsolják a tévét, leveszik a hangot, átkapcsolnak, inkább mást néznek, hallgatnak stb. (15%). Közel ugyanennyien pedig ezekkel a megoldásokkal, habár ritkábban, de szoktak élni (18%).

Önnel milyen gyakran fordul elő, hogy tudatosan kerüli a háborúval kapcsolatos híreket, tartalmakat?

A megkérdezettek kb. egynegyede (23%) egy köztes állapotban van, ők nem akarják ennyire kizárni ezeket az információkat az életükből, képben akarnak lenni, de csak a szükséges mértékben, és nem mutatnak többletérdeklődést a téma iránt. Ez a típusú médiatartalom-fogyasztó személyiség lényegében azt kapja, amit éppen lát, ami éppen szembejön vele.
Ugyancsak a megkérdezettek egynegyede (25%) viszont már egy sokkal aktívabb stratégiát követ: ők nemhogy kerülik, hanem kifejezetten kíváncsiak az ilyen típusú hírekre, odafigyelnek ezekre, és egyáltalán nem bánják, ha háborús hírekkel találkoznak a médiatérben.

Ha a válaszadókat egy aktív/tudatos vagy passzív/nem tudatos befogadói szerepkörrel akarjuk megfeleltetni, akkor azt is mondhatjuk, hogy annyiban nagyon sokan aktívak, hogy tudatosan szabályozni akarják médiafogyasztásukat a háborús témákkal kapcsolatban. A válaszadók 77 százalékánál érzékelhető ez a szándék, de ez az esetek nagy részében inkább negatív irányú, tehát az emberek inkább egy elkerülő stratégiát próbálnak meg működtetni. (Az már egy másik kérdés, hogy ez mennyiben sikerül nekik.)

A másik befogadói szerepkörrel kapcsolatos kérdés a lehetséges aktivitást/nyitottságot pozitív oldalról közelíti meg. Azt vizsgálja, hogy a megkérdezetteket mennyire érdekli ez a témakör, mennyire keresik kifejezetten, célirányosan a háborúval kapcsolatos médiatartalmakat. Ebben a vonatkozásban is többé-kevésbé hasonló mintázatot mutatnak az eredmények, mint a negatív megközelítésű kérdéssornál. A téma iránt nyitottabb, fogékonyabb közönség nagysága ennél a kérdésnél 20 százalék. Ők azok, akik kifejezetten proaktívak a médiatérben, és nagyon gyakran keresnek rá háborús hírekre, elemzésekre. Közülük 15 százalék (a 20 százalék háromnegyede) pedig még ennél is tovább megy, és állandó követője a háborús eseményeknek (pl. egy online fórumra bejelentkezve, egy hírszolgáltatóhoz feliratkozva). Ebben a vonatkozásban egyértelműen passzív álláspontra a megkérdezettek több mint fele helyezkedik: ők egyáltalán nem keresik ezt a témakört, tehát csak akkor találkoznak vele, ha az éppen szembejön velük, és aztán eldöntik, hogy hajlandók-e a hírrel/témával foglalkozni vagy sem (58%). A megkérdezettek kb. egyötöde pedig ritkán, vagy csak alkalmanként szokott rá-rákeresni erre a témakörre (22%).

Általában Ön hogyan kerül kapcsolatba háborús témákkal?

Ha a két változó információtartalmát egy közös változóba sűrítjük össze és ezáltal a megkérdezetteket elhelyezzük egy, a háborús hírek fogyasztását aktív-passzív dimenzió mentén mérő skálán, akkor a válaszadókat három nagyobb csoportba sorolhatjuk. Ez az aktív-passzív skála tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy ki mennyire érdeklődő, nyitott a háborúval kapcsolatos médiatartalmak iránt, és ki mennyire bezárkózó, éli meg inkább – kis túlzással – kényszerként az erről szóló információk befogadását.

A megkérdezettek 24 százaléka tartozik az érdeklődő, nyitott csoportba. Ők azok, akik általában aktívan rákeresnek a háborúval kapcsolatos hírekre, információkra, és ez a típusú médiatartalom kifejezetten felkelti a figyelmüket. (Hivatalos megfogalmazásunkban ők a „proaktívak, érdeklődők”.) Majdnem ugyanennyien nem ennyire (pro)aktívak (22%), egyszer-egyszer keresnek valamilyen információt, csak alkalmilag keresnek rá egy-egy hírre, eseményre. Esetükben a közös vonást az jelenti, hogy nem elzárkózók és nem kerülik tudatosan ezeket a típusú híreket. (Hivatalos megfogalmazásunkban ők a „passzívak, de nem elzárkózók”.) A legnagyobb számosságú nézői/hallgatói csoportot pedig azok jelentik, akik kifejezetten inaktívak a háború témaköre kapcsán a médiatérben (54%). Egyáltalán nem keresik ezeket az információkat és bár teljesen passzívak ezen a téren, de sok esetben a hírek megtalálják őket. Igaz, ez ellen próbálnak tenni és ha tehetik, akkor kerülik ezeket a médiatartalmakat. (Hivatalos megfogalmazásunkban ők az „inaktívak, ignorálók”.)

A befogadói szerepkör tekintetében az adatok társadalmi-demográfiai bontása egy változó mentén jelez jelentősebb különbséget, a megkérdezettek neme szerint. Eddig az adatok azt mutatták, hogy a háború témakörére, az ebből fakadó nehézségekre, problémákra inkább a nők rezonálnak érzékenyebben. Ha a témakör érdekessége alapján közelítünk a kérdéshez, miszerint mennyire vonzza ez az embereket, akkor azt lehet megállapítani, hogy ebből a szempontból a témakör már inkább a férfiak „felségterülete”.

A megkérdezettek a háborús médiatartalmak fogyasztása kapcsán milyen befogadói csoportba sorolódnak

A befogadói szerepkörök hatása a válaszok alakulására ott meghatározóbb, amikor azt vizsgáljuk, hogy a lakosság mennyire érzékeli a fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos hírek hangsúlyosabb „betüremkedését” a hétköznapjaikba. Összességében a megkérdezettek 37 százaléka mondta azt, hogy ezek erőteljesen beszűrődtek a mindennapok világába (ők azok, akik a Likert-skálás kérdésre 4-es vagy 5-ös osztályzatot adtak). Akik a háborúval kapcsolatos, megterhelőnek tűnő hírekkel szemben „inaktívak, ignorálók”, ott ez az arány kisebb, 30 százalékos, ők többnyire megpróbálnak valamilyen elkerülő stratégiát alkalmazni.

Ön mennyire érzi úgy, hogy a fegyveres konfliktusok és háborús események beszűrődnek a mindennapjaiba?

Minél aktívabb valaki a háborús hírek követésében, annál inkább úgy érzi, hogy a fegyveres konfliktusok beszűrődnek a mindennapjaiba. Az „inaktívak, ignorálók” csoportja kevésbé érzi ezt a hatást (2,76 pont), míg a „proaktív, érdeklődő” befogadók körében ez az érték már 3,32 pont. Összességében a válaszadók átlagosan közepes mértékben érzik úgy, hogy a háborús események hatással vannak a mindennapi életükre (átlag: 2,99).

A felmérés lehetőséget adott arra is, hogy empirikusan igazoljuk, az orosz-ukrán háború értékelésének hátterében milyen tényezők húzódhatnak meg, mi miatt érezheti valaki ezt súlyos problémának. Az egyik ilyen tényező az lehet, hogy a háború ténye mennyire vált a mindennapok részévé és fejti ki így hatását közvetlenül az emberek mikrokörnyezetében. Akiket ilyen típusú érzések kerítenek a hatalmukba, azok inkább azt mondják, hogy az orosz-ukrán háború jelenkorunk egyik súlyos problémája.

A megkérdezettek mennyire tartják az orosz-ukrán háborút problémának annak függvényében, hogy a háborús hírek mennyire szűrődnek be az életükbe

3.3. A háborúval kapcsolatos hírek fogyasztásának csatornái

Ha a rendszeres hírfogyasztókra összpontosítunk – vagyis azokra, akik naponta vagy hetente többször is értesülnek a háborúval kapcsolatos eseményekről valamely médiafelületen –, akkor a televízió és az online híroldalak tekinthetők a legfontosabb információforrásoknak. E két csatorna elérése gyakorlatilag azonos (59% és 58%). Rajtuk kívül a közösségi média (48%) és a rádió (39%) is jelentősebb szerepet játszik az információk továbbításában.

Az egyes médiatípusok fontosságát pontosabban megérthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a különböző médiaszegmensek elérési arányai eleve nagyon eltérők. Ez hatással van arra is, hogy mely csatornák tűnnek dominánsabbnak az információközvetítésben. A nyomtatott sajtó például folyamatosan visszaszorul, így jelentősége már nem számottevő. Ezzel szemben új formátumok – mint az influenszer-tartalmak vagy a podcastok – még fejlődési szakaszban vannak, ezért várhatóan egyelőre nem töltenek be meghatározó szerepet a hírterjesztésben.

Ha kiszűrjük az egyes médiaszegmensek eltérő elérési arányainak hatását és kizárólag az adott médiumokat ténylegesen használók körében vizsgáljuk, hogy hányan követnek rajtuk háborúval kapcsolatos híreket, akkor továbbra is a televízió és az online hírportálok vezetnek (75%, 73%). Őket a közösségi média (62%) és a rádió (55%) követi a sorban. Mivel ebben az esetben csak az adott médiatípusokat legalább időnként használókat vizsgáltuk, az arányok minden csatornánál magasabbak. A többi médiaszegmensben (pl.: videómegosztók, nyomtatott sajtó) a háborúval kapcsolatos hírek rendszeres fogyasztóinak aránya jellemzően 25–40 százalék között mozog.

Ezek az eltérések arra is rávilágítanak, hogy mely csatornák közvetítenek az átlagosnál több politikai vagy közéleti tartalmat, ide értve a háborúval, geopolitikával kapcsolatos híreket. Minden médiaszegmens többféle tartalmat kínál párhuzamosan (közéleti, szórakoztató, kulturális stb.), ám ahol magasabb arányt látunk a háborús hírek fogyasztásában, ott feltételezhetően a közönség elsősorban közéleti, politikai információk megszerzésére használja az adott csatornát. Ahol alacsonyabbak ezek az értékek, ott valószínűleg más típusú, például szórakoztató vagy életmód jellegű tartalmak dominálnak.

Ha tovább szűkítjük a vizsgálatot és kizárjuk annak hatását, hogy ki, milyen gyakran használja az adott médiatípust, még pontosabban kirajzolódik, hogy mely csatornák közvetítenek közéleti, politikai vagy háborús tartalmakat. Mivel a háborús hírek önmagukban ritkán alakítják át valakinek a médiafogyasztási szokásait, érdemes csak azokat bázisközönségnek tekinteni, akik az adott médiumot naponta vagy hetente többször használják. Ebben az összevetésben a televízió, az online sajtó, a közösségi média és a rádió mellett a nyomtatott sajtó is viszonylag magas értékkel jelenik meg. Ez azt jelzi, hogy bár olvasótábora szűkül, azok, akik ma is rendszeresen olvasnak nyomtatott újságot, jellemzően továbbra is közéleti tartalmakért teszik ezt. Ezzel szemben egyes új formátumok, mint a podcastok vagy az influenszer-tartalmak, egyértelműen nem a politikai-közéleti tartalmak közvetítésében erősek – ezeket az emberek inkább más célból, például szórakozás vagy életmód tartalmak miatt követik.

Akik naponta vagy hetente több alkalommal is találkoztak háborúval kapcsolatos tartalommal az adott médiaszegmensben

Azok körében, akik általában aktívan rákeresnek a háborúval kapcsolatos hírekre, információkra, tehát akik kifejezetten érdeklődnek a tematika iránt (megfogalmazásunkban ők jelentik a háborús hírek fogyasztóinak „proaktív, érdeklődő” archetípusát), külön rákérdeztünk a preferált médiatípusokra, vagyis arra, hogy ha háborús híreket keresnek, akkor milyen felületeket szoktak ehhez használni. Az adatok itt is azon médiaszegmensek fontosságát mutatják, amelyeket már eddig is kiemeltünk (tévék, híroldalak, közösségi média), kevésbé kerül viszont szóba a rádiós szektor, feltehetően azért is, mert ez nem annyira egy keresős, „adatbányászós” műfaj, itt a formátumok kötöttebbek.

Az adatok azt mutatják, hogy a híroldalakon belül kifejezetten gyakran keresnek az érintettek nemzetközi híroldalakon is információkat, tehát nem elégszenek meg csak a hazai hírforrásokkal. Érdekes, hogy ebben a relációban – a hírek keresésekor – a nemzetközi híroldalakat legalább annyian, ha nem többen használják, mint a kormányzati, hivatalos forrásokat.

Összességében itt is azok a szegmensek szorulnak inkább hátrébb, amelyeket korábban kevésbé feleltettünk meg közéleti, politikai karakterrel (pl. podcastok, influenszer-tartalmak). Direkt kereséskor, követéskor sem válnak ezek a csatornák igazából preferálttá.

A lista alján azok a médiacsatornák találhatók, amelyek elsősorban a horizontális, civil jellegű összekapcsolódásoknak adnak teret, ahol az emberek egymással tudnak kommunikálni, egymás közt tudnak információkat megosztani. Itt nem annyira a klasszikus befogadó szerepkörben működnek az emberek, hiszen itt aktívabban alakíthatják a kommunikációs teret, ők maguk is bizonyos értelemben hírt közlő szerepkörbe kerülhetnek (pl. chat-alkalmazásoknál, közösségi csoportok tagjaként, fórumokra beírva).

Ha Ön háborús híreket keres, mely felületeket szokta ehhez használni?

3.4. Az offline és online média információközvetítő súlya a háborúkkal kapcsolatban

Az adatok értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy az alkalmazott mérőeszközök válaszadói önbevalláson alapulnak, így természetes módon tartalmazhatnak kisebb eltéréseket. A kutatás nem műszeres mérésen, hanem személyes interjúkon alapult: a válaszadóknak szóban, rövid idő alatt kellett felidézniük, hogy milyen gyakran fogyasztanak különböző médiatartalmakat, illetve mennyire találkoznak háborús hírekkel.

Nem könnyítette meg a válaszadók helyzetét az sem, hogy az online világ térhódításával, a médiarendszer pluralizálódásával nehéz konzekvensnek lenni a műfaji besorolásokat illetően, hiszen egy-egy műsor, műsortípus szinte mindegyik digitális médiaszegmenshez hozzákapcsolható. Egy egyszerű példával illusztrálva mindezt: egy podcast tartalom lehet egyben közösségi médiás tartalom is, ha a Facebookon találkozik vele valaki, de tekinthető influenszer-tartalomnak is, ha a podcast házigazdája egy nevesebb influenszer, de van, aki nyugodtan besorolhatja a videótartalmak közé is, ha pl. a YouTube-on nézi a podcastot, maga a YouTube pedig már közösségi médiaként definiálható. Ez csak egy példa a sok közül, de jól mutatja a műfaji határvonalak illékonyságát és egymásba csúszását.

Érdemes ezért időlegesen ezt a sokféle online médiatartalmat összevontan kezelni és megnézni, hogy ha a tradicionális jellegű besorolást követjük (offline/régi média versus online/új média), akkor milyen részesedéssel rendelkezik e két szféra a háborús tartalmak fogyasztásakor.

Ha a vizsgált médiaszegmenseket összevonjuk (offline: nyomtatott sajtó, tévé, rádió, online: hírportálok, fórumok, közösségi média, videómegosztók, podcastok, influenszerek), akkor a háborús tartalmakat naponta vagy hetente többször fogyasztók körében a legnagyobb csoportot azok alkotják, akik mind az offline, mind az online térben megjelennek, tehát innen is, onnan is gyűjtenek információkat a háború témájával kapcsolatban (46%).

Vannak, akik tisztán offline fogyasztóként jelennek meg: ők kizárólag a hagyományos médiatermékeket fogyasztják a háborús tematikák esetében (23%). Feltehetően ez nemcsak a háborús tematikákra igaz, hanem mindenféle közéleti-politikai médiatartalom fogyasztásakor ez lehet a helyzet. Nagyjából ugyanennyien vannak, akik csak online csatornákat szoktak használni (21%). A többiek ilyen gyakorisággal – naponta/hetente többször – nem szoktak háborús médiatartalmakat fogyasztani (10%).

Ahogy várható volt, a korcsoportok szerinti bontás jelentős különbségeket mutat a médiatartalmak elérésének módjában. A 18–29 évesek döntő többsége online felületeken keresztül informálódik a háborús eseményekről, és a mintában egyetlen olyan válaszadó sem akadt közülük, aki kizárólag offline forrásokat használna. Az életkor előrehaladtával fokozatosan átalakul a médiatér szerkezete: a 60 év felettiek körében már az offline csatornák dominálnak, és ebben a csoportban többségben vannak azok, akik csak ilyen forrásokból tájékozódnak.

Háborúval kapcsolatos hírek rendszeres fogyasztása* offline és online csatornán keresztül

3.5. Személyes közegben beszélgetés, tájékozódás a háborúról

Egyik oldalról megnéztük, hogy médiatartalmanként milyen gyakran találkoznak a megkérdezettek háborús témákkal. Itt abból indultunk ki, hogy a tartalmat egy médiaszolgáltató (újság, tévé, hírportál stb.) biztosítja, magát a tartalmat is ő állítja elő (pl. egy újságíró, egy szerkesztő, egy hírelemző). A közösségi média berobbanásával a hírek előállításának ez a „tiszta” típusa megkérdőjeleződik, hiszen hírgyártóként már szinte mindenki megjelenhet: egy kommentelő, egy podcaster, egy influenszer stb., mindenfajta média-előképzettség és intézményi szűrő nélkül. A közösségi média azon túl, hogy egy kommunikációs platform, ma már hivatalos médiatartalom-közvetítő is.

Amikor a háborúk kapcsán a tájékozódás személyes formáit, csatornáit vizsgáljuk, akkor ennek egy része feltehetően a közösségi médián belül csapódik le. Éppen ezért a személyes kommunikációs terek sorába beillesztettük a közösségi médiát is, az online kapcsolati formákat, így pl. a kommenteket, posztokat. Emellett a családi, baráti, illetve a munkahelyi közeget vontuk még be, ahol a háború témája spontán is felmerülhet a beszélgetések során. Mellettük 18 százalék ezt hetente, 15 százalék havonta, 17 százalék ennél ritkábban, 12 százalék pedig lényegében szinte soha se szokta ezt megtenni.

A válaszokat részben az határozza meg, hogy ki milyen szociális/társas kapcsolati hálóval rendelkezik (milyen családi körülmények között él, dolgozik-e, jelen van-e közösségi médiában stb.). Nem véletlen, hogy az idősebb korosztályon belül beszélnek legkevesebben a háborúról, ahol a szociális kapcsolatok korlátozottabban működhetnek (sokan egyedül élnek, már nem dolgoznak, kevésbé vannak fenn az online térben stb.).

A háborúról történő beszélgetések gyakorisága a személyes kommunikációs térben

Hogy ezek a beszélgetések hogyan, kivel, milyen formában történnek meg, abban olyan nagy különbségek nincsenek. A vizsgált személyes kommunikációs terek, közegek súlya a beszélgetésekben nagyon hasonló, és általában 10-20 százalék mondja azt, hogy az adott közegben a háború gyakran fel szokott merülni témaként.

Akik naponta vagy hetente több alkalommal is szoktak a személyes kommunikációs terekben a háborúról beszélgetni

4. A média által közvetített háborús hírek fogyasztása – minőségi mutatók

4.1. A média által közvetített háborús hírek hatása

A megkérdezettek a média tevékenységének értékelését a háborús hírek „terítése” alapján további dimenziók mentén is megtehették. Az ezzel kapcsolatos állítások egy része a háborús hírek hatásmechanizmusával voltak kapcsolatosak.

Összességében a válaszok azt mutatják, hogy a közvélemény szerint a háborús hírek mennyisége a médiában túlzott, túl van azon a szinten, amit a befogadói oldal igényelne. A megkérdezettek inkább azon a véleményen vannak, hogy ez a mennyiség a fogyasztó számára már-már zavaróan sok (43 százalék ért egyet ezzel a megállapítással valamilyen szinten), mintsem, hogy azt mondanák: gyakrabban kellene megjelennie a háború témájának a médiában. Ez utóbbi véleménnyel csak 23 százalék ért egyet.

A sok-sok hír miatt valamennyire megszokottá válik a tematika jelenléte a médiában. A vizsgált állítások közül ezzel a véleménnyel értenek egyet egyébként a legtöbben (54%). Ebből pedig az következik, hogy majdnem ugyanennyien úgy érzik, a háború médiabeli tematizálása, illetve az, hogy gyakran láthat a néző ilyen híreket, nem okoz benne félelemérzetet (52%). Már annyi mindent látott ebből, hogy kis túlzással immunissá vált a hatásával szemben. Míg a korábbi fejezetben még azt jeleztük, hogy a megkérdezettek nagy része kifejezetten problémásnak tartja, ahogy a média bemutatja a háborút, mert nagyon sokan a félelemkeltést látják ennek hátterében, addig most azt láthatjuk, hogy a háborús hírekre a nézők nem reagálnak annyira negatívan. Paradox módon talán pont azért, mert ha már túl sok a negatív hír, abba egy idő után bele lehet fáradni és azok megszokottá válnak.

Ön mit gondol a háborús tartalmak jelenlétéről a médiában?

Annak függvényében, hogy a háborús médiatartalmak fogyasztása kapcsán ki milyen jellegű befogadói csoportba sorolódik – mennyire érdekel valakit a háború témája, illetve mennyire próbálja kizárni azt az életéből –, a háborús hírek hatásainak értékelése nagyon különböző. Az az általános kép, ami az összesített adatokból kirajzolódik, leginkább az általunk „inaktívnak, ignorálónak” címkézett fogyasztói csoport tagjaira igaz, akik egyébként a médiafogyasztói tábor legnagyobb részét alkotják, ők, ahogy azt már korábban bemutattuk, 54 százaléknyian vannak.

Akik viszont „proaktívak, érdeklődők” a témával kapcsolatban (24%), azok az általános képhez viszonyítva sokkal inkább azt mondják, hogy számukra fontos, hogy a médiában a háború, mint téma gyakran jelenjen meg, hiszen információs igényeiket csak így tudják kielégíteni. Körükben ez a vélemény az egyik leginkább elfogadott, miközben a többség ezzel a véleménnyel tud a legkevésbé azonosulni.

A „passzívak, de nem elzárkózók” (22%) pedig inkább azzal a véleménnyel értenek egyet, hogy számukra már megszokottá váltak a háborús hírek a médiában a gyakoriságuk miatt.

A háborús hírek hatásmechanizmusának értékelése

4.2. Az „ideális” médiafelület a háború, mint témakör bemutatása kapcsán

Mivel sokan általában abból indulnak ki, hogy jobb, ha az ember nem találkozik háborús médiatartalmakkal, emiatt nem könnyű azt vizsgálni, vajon a kérdezettek szerint melyek azok a médiafelületek, amelyek leginkább elbírják a háborús tematikát. Hiszen az alapbeállítódás gyakran az, hogy általában jobb elkerülni ezeket a típusú médiatartalmakat, és értelemszerűen az volna a legjobb, ha a nemzetközi konfliktusok nem torkollanának helyi vagy regionális háborúkba és nem volna alkalom ilyen hírekről beszámolni.

Bármilyen médiát vagy műfajt is vizsgáltunk, a háborús témák megjelenését átlagosan csak a lakosok 10-30 százaléka találta jónak vagy hasznosnak. Vannak médiafelületek, amelyeket a kérdezettek szinte teljes mértékben kivonnának ez alól, tehát korlátoznák ott ezt a tartalmat. Ilyen például a reklámok világa, de ilyenek a videójátékok, illetve az influenszer-tartalmak is, valamint a kulturális termékek és szolgáltatások kapcsán sem találják jó ötletnek a kérdezettek, ha ezzel a tematikával foglalkoznának intenzívebben, pl. zenékben (zeneszövegekben) vagy filmekben jelenne meg a háború témája. Vannak, akik még szélsőségesebb irányba is elmennének, és szívük szerint pl. az oktatási, iskolai tananyagokba sem emelnék be ezt a témát.

Alapvetően a régi, hagyományos médiafelületek azok, amelyek a megkérdezettek szerint leginkább elbírják a háborús tematikát (a tévé és a rádiók politikai (hír)műsoraiban). Korábban már láthattuk, hogy ezek valóban fontos információközvetítő erővel bírnak a háborús hírek terjesztésében és vételezésében. Természetesen az egyes médiatípusok elterjedtsége is befolyásolja a válaszokat. A kevésbé ismert, használt formátumok esetében (pl. podcastok, influenszer-tartalmak) kevéssé várható, hogy ezeket az eszközöket a kérdezettek tömegesebben kezdjék el kiemelni.

Összességében Ön szerint mennyire jó, hogy ha a háború témája megjelenik a következő tartalmakban, helyeken?

Azt, hogy ki hogyan értékeli a háború, mint témakör megjelenését az egyes médiafelületeken, elsősorban az befolyásolja, hogy magához a témakörhöz ki miként viszonyul, milyen jellegű befogadói csoportba sorolódik: inkább ignorálja azt, közömbös az irányába, vagy kifejezetten befogadó az ezzel kapcsolatos információkra.

Akik „proaktívak, érdeklődők”, azok minden felülettel kapcsolatban elfogadóbbak és jobban támogatják, hogy a tartalom az adott felületen megjelenjen. Csak a kulturális jellegű műfajok azok, ahol ez a trend nem érvényesül annyira, itt a vizsgált befogadói csoportok bontásában nincsenek érdemi véleménykülönbségek. Viszonylag egységesek a megkérdezettek abban, hogy ezektől a műfajoktól a háború világa távol áll, illetve távolabb kell, hogy álljon.

A háborús tematika különböző médiafelületeken való megjelenésének értékelése