Az NMHH „Egyházak, hitélet és vallás a médiában” c. kutatási projektje azt a célt tűzte ki maga elé, hogy feltérképezze a magyar lakosság médiafogyasztási szokásait a vallási dimenzió mentén. A kutatást a Psyma Hungary közvéleménykutató cég készítette 2025 második felében. A projekten belül három kutatás zajlott, az első vallási médiumokat és médiatartalmakat feltérképező alapkutatás, egy 1000 fős mintán, a második telefonos lekérdezéssel zajló kvantitatív kutatás általános lakossági mintán, a harmadik pedig egy speciális, csak a hívő, vallásos emberekre koncentráló online kvantitatív kutatás, 2200 fő részvételével.

A 2022-es népszámlálás alapján 9,6 millió magyar állampolgár közül közel 2,9 millióan vallották magukat katolikusnak, 944 ezren reformátusnak, míg a nem vallásos lakosság száma 1,55 millió fő volt. Torzítja az adatok értelmezését, hogy a lakosság 40%-a nem válaszolt a vallási hovatartozással kapcsolatban feltett kérdésre, vagyis a magyarok 60%-a által megismert adatokból tudunk csak következtetéseket levonni Magyarország vallási összetételére. Azonban akik válaszoltak a kérdésre, azoknak a 72%-a keresztény vallásúnak mondta magát, 1% nem keresztény vallásúnak (összesen 73%-uk vallásos), illetve 27% nem tartozott vallási közösséghez, felekezethez 2022-ben.

Az átlagos lakossági mintán folyó kutatás adatai azt mutatják, hogy erőteljesebb vallásos identitása a megkérdezettek 32%-ának van (közülük 6% kifejezetten vallásosnak tartja magát, ők az identitás skálán 10-es osztályzatot adnak maguknak, 11% tekinthető nagyon vallásosnak (8-9-es osztályzat), és 15% a közepes szintnél még ugyancsak inkább vallásosnak (6-7-es osztályzat) tartja magát. A megkérdezettek 19%-a a skálán középre helyezi magát (5-ös osztályzatot ad), ebben az értelemben ők a közepesen vallásosak. A megkérdezettek relatív többsége pedig a közepes szinthez képest gyengébben vagy egyáltalán nem tartja magát vallásosnak (ezen belül 21%-nyian vannak az egyáltalán nem vallásosak (0-ás osztályzat), 12%-nyian a gyengén vallásosak (1-2-es osztályzat) és 15%-nyian a közepes szintnél ugyancsak még gyengébben vallásosak (3-4-es osztályzat)).

Egy a vallásos médiumokat feltáró alapkutatást követően az általános lakossági mintán futó kvantitatív célkeresztjében a vallási műsorokkal kapcsolatos általános vélekedések, attitűdök feltárása állt, és annak felmérése, hogy a lakosság mekkora arányban fogyaszt vallásos tartalmú médiatartalmakat.

Bár a listán ez a műsortípus alulról egyértelműen kilóg, méghozzá negatív irányba, de lényegében az összes vizsgált műsortípus, műsorforma kapcsán elmondhatjuk, hogy nem érzékelhető irántuk erőteljes, tömeges fogyasztói igény (a Likert skálán az értékek általában a 3,0-ás érték körül mozognak). Ez azt mutatja, hogy a médiában belülről egy nagyon erőteljes tematikai tagozódás van, a nézők/hallgatók oldaláról sokféle dolog iránt van érdeklődés, de ezek nem nagyon mutatnak egy, közös irányba. Van, akit egy adott dolog jobban érdekel, van, akit az már kevésbé. Nagyon nehéz kiemelni egy olyan témakört, műsorformátumot, amely mindenkit, vagy a megkérdezett túlnyomó többségét megfogná (ilyennek talán csak a humorra építő, illetve a kultúrával foglalkozó műsorok tekinthetők a vizsgált tízes listáról).

Ahogy a való életben nagyon eltérő – az életkor, a társadalmi státusz, a fogyasztó igények stb. alapján - az emberek érdeklődési köre, mindez a médiafogyasztás jellegében és intenzitásában is erőteljesen tükröződik. Alapvetően az érdeklődési körök-, egy adott terület/érték/téma fontossága határozza meg, mekkora nézői/hallgatói táborok alakulnak ki. A felmérés adatai azt mutatják, hogy nagyon sok témakör esetében ez az érdeklődési kör erősen korlátos. Ez a korlátosság a felmérésben érintett médiatartalmak esetében leginkább a vallásos jellegű médiatartalmak esetében figyelhető meg, ahol a vallásosság lehetséges megléte, illetve hiánya már önmagában valamennyire kijelöli, hogy egy adott vallásos műsorformátumnak mi lehet az eszmei, felső elérési korlátja.

Az általános lakossági mintán futó kutatás eredményei alapján nyílt lehetőség a hívő emberek körében lebonyolítandó kutatás tematikájának, kérdéssorainak, és a kutatás célcsoportjának, illetve mintaösszetételének a pontosabb meghatározására is. Ennél a kutatásnál a vizsgált közönség lefontosabb azonosító eleme az, hogy ők hívő, vallásos emberek.

E közönség a teljes médiafogyasztói körön belül ha az általános lakossági minta eredményeit nézzük az aktív, magukat erősen vallásosnak tartó személyek száma/aránya maximum 14%-ra tehető.

Összességében a megkérdezettek 24%-a találkozik napi szinten valamilyen vallással/egyházzal kapcsolatos médiatartalommal (ami elvben lehet egy hírekben ezzel kapcsolatban elhangzó rövid bejelentés, vagy akár egy hosszabb lélegzetű vallási tematikájú műsor is). Majdnem ugyanennyien hetente többször találkoznak ilyen tartalommal (18%), lényegében ugyanennyien pedig hetente csak egyszer (16%). Összességében legalább heti szinten 58 % találkozik ilyen tartalmú információval, hírrel, műsorral. Értelemszerűen a vallásosság megélése komoly mértékben meghatározza, ki milyen gyakorisággal lesz vallásos médiatartalom fogyasztója. Míg az aktívan, erősen vallásos emberek körében a vallásos médiatartalmakat heti szinten fogyasztók aránya 83%-nyi, addig a „nem vallásos” csoportba tartozók körében már fele ennyien vannak a heti gyakoriságú fogyasztók (41%).

Összességében az adatok azt mutatják, hogy egy átlagos médiafogyasztó – érintettség hiányában - elsősorban közömbösen viszonyul a vallásos médiatartalmak iránt. Mert gyakran csak egy hír az, ami eljut hozzá, ami különösebb reakciókat nem is vált ki belőle. A megkérdezettek 61%-a van ezen a véleményen. Hozzájuk képest a vallásos médiatartalmakat pozitívan fogadók aránya már jóval alacsonyabb (25%). Ez a fajta pozitív viszonyulás elsősorban a proaktív jellegű fogyasztókat jellemzi, akik viszont összességében kevesen vannak a megkérdezettek körében. A vallásos médiatartalmak értékelésekor a pozitív attitűdökkel rendelkező véleménycsoport számossága kétszer akkora, mint amekkora a vallásos jellegű médiatartalmakhoz ellenségesebben viszonyulók száma (13%).

A vallásos tematikák közvetítése kapcsán nagyon fontosak az online csatornák. Ha azt nézzük, hogy egy adott médiacsatornán hányan találkoznak heti szinten vallásos médiatartalommal, akkor három csatorna tűnik az átlagosnál fontosabbnak, és ezek közül kettő az online médiához kapcsolódik. Elsődleges információközvetítő csatornaként a közösségi média jelentkezik, illetve az online weboldalak/híroldalak (34, illetve 33%). És ott van az élen a televízió is, 31% szokott heti szinten valamilyen vallásos médiatartalommal találkozni.

Már az általános lakossági kutatás eredményei is azt mutatták, hogy ha külön-külön nézzük, ki milyen médiacsatornán találkozik vallásos médiatartalommal, akkor nagyon erőteljesnek mondható az online csatornák szerepe. Hasonló képet mutat a 2.sz. célkutatás eredménysora is, sőt a magasabb státuszú vallásos személyek körében (pont a magasabb státusz miatt) kifejezetten domináns az online média közvetítő szerepe.

Mind az 1.sz., mind a 2.sz. kutatás során hét közvetítői közeget vizsgáltunk, és ha azt nézzük, hogy az adott médiacsatornán hányan találkoznak napi vagy legalább heti szinten vallásos médiatartalommal, akkor jelen célkutatás alanyai körében első három helyen csak online jellegű csatorna található (weboldalak, közösségi oldalak, streaming/videómegosztó oldalak)

A vallásos műsorokat három fő csoportba lehet sorolni:

• ahol a fogyasztás célja a vallásos élmények átélése,
• ahol a fogyasztás célja az informálódás (pl. hírek hallgatása)
• ahol a fogyasztás célja a vallással kapcsolatos érdekesebb tartalmak elérése (pl. egy vallási témával foglalkozó magazinműsor megnézése/meghallgatása).

Bármilyen jellegű műsorból is induljanak ki a kérdezettek, az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy minden esetben legnagyobb számban az online csatornák felé fordulnak az érdeklődők. Ezen belül elsődleges közvetítő csatornaként a közösségi média, illetve a videómegosztó oldalak (pl. a YouTube) jelentkeznek. Elsősorban a híradás jellegű műsoroknál fontos ezeknek az oldalaknak a szerepe, de mindenhol – még a vallási élmények megélését segítő műsoroknál is – a válaszadók többsége ezt a csatornatípust emeli ki (6. ábra).

A tévéket, illetve a rádiókat általában a megkérdezettek egynegyede-egyharmada említi meg mindegyik műsorformátumnál, és e két csatorna esetében a választást nem nagyon befolyásolja, hogy milyen az adott vallási médiatartalom jellege. Ha valaki szereti a rádiózást vagy a tévézést, akkor az mindegyik műsortípus kapcsán előszeretettel használja ezt a formát.
Az online/nyomtatott sajtó igénybevételében már inkább érzékelhetőek csatorna-, műsorspecifikus vonások. A sajtó funkcionálisan inkább a hírműsorokban erős, így a vallással kapcsolatos hírek terjesztésében is erőteljesebb a szerepe. De az elektronikus médiához képest a sajtó pozíciói erősebbek az ismeretterjesztő tartalmak továbbításában is. Kevésbé jön viszont szóba ez a típusú médiacsatorna, amikor a vallásos hit megélését segítő médiatartalmak fogyasztásáról van szó. Itt kb. azon a szinten állnak, ahol a televíziók és a rádiók is vannak.

A közösségi média lehetőséget ad különböző aktivitások gyakorlására is, így pl. a fogyasztók a nekik tetsző vallásos médiatartalmakat megoszthatják, likeolhatják, és ezzel közvetlenül jelezhetik a tartalommal való elégedettségüket vagy elégedetlenségüket. Ezzel a lehetőséggel sokan élnek is: 56%-nyian. De akár még aktívabbak is lehetnek az érintettek, pl. hozzászólhatnak egy vallásos műsorhoz, egy arról szóló poszthoz. Ezzel viszont annyira sokan már nem akarnak élni (14%).

A közösségi média, illetve az online tér lehetőséget ad arra is, hogy a hívők kapcsolatot alakíthassanak ki lokálisan, a saját vallási közösségükkel is, amelyek helyben szervezik az egyházközség működését, biztosítják a hitélet gyakorlásának intézményes feltételeit. A megkérdezettek 75%-a él ezzel a kapcsolódási lehetőséggel is (4. ábra). 61%-nyian oly módon, hogy követik a saját, helyi vallási közösségük (pl. gyülekezetük, plébániájuk, parókiájuk stb.) oldalait, 14%-nyian meg oly módon, hogy rendszeres megnézik közösségük közösségi oldalait, pl. Facebook oldalát, honlapját. 16%-nyian alkalmilag élnek ezzel a lehetőséggel, és alig-alig vannak olyanok a magasabb státuszú erősen vallásos személyek körében, akik ezeket az online kapcsolódási formákat kihagynák, és más módon, pl. csak személyesen, vagy csak hagyományos kommunikációs eszközök révén tartanák a kapcsolatot a helyi vallási közösséggel (9%). A kapcsolattartás módja és mikéntje – az online világhoz való eltérő kapcsolódás miatt – a megkérdezettek életkora szerint eléggé különböző: a közösségi médiát a kapcsolattartásban, illetve kapcsolatépítésben – összhangban a korábban tett megállapításainkkal -, elsősorban a fiatalok használják intenzívebben.

A fiatalabb korosztály tagjai – az idősebbekkel szemben - nem annyira a vallási élmények megélését keresik a médiában, a médiatartalmakban, vagy ha azt is keresik, akkor mellette mást is. Ez az összefüggés az e kérdéssorra adott válaszokban is megfigyelhető. Másokhoz képest az idősebbek inkább a misékről/istentiszteletekről szóló közvetítéseket szokták nézni, vagy a vallási szövegek értelmezésével foglalkozó műsorok nézői. A fiatalabbak viszont valamivel nagyobb számban hallgatnak egyházi zenéket, néznek portréműsorokat vagy akár vallási jellegű szórakoztató tartalmakat is. De közéleti tartalmakat is, pl. gyakrabban jutnak el információk hozzájuk egyházi visszaélésekről vagy egyházi személyek kommentárjáról amelyeket közéleti kérdésekben tesznek.

Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a legnagyobb hiány az ún. ismeretterjesztő jellegű, beszélgetős műsorokból van, amelyek fontos kérdésekben, fontos információkat tudnak a nézők számára átadni (16. ábra). A kérdezettek a kínálatot legteljesebbnek a miséken, istentiszteleteken közvetett jelenlétet biztosító közvetítésekből látják, ami arra utal, hogy itt a kínálatot már nem igazán érdemes bővíteni. Ugyancsak elegendő mindaz a hírmennyiség, amelyet a vallásos tematikájú média közvetít a hívek felé (pl. nemzetközi híreket, regionális híreket, hazai híreket.) Érzékelhető plusz „kereslet” a műsoros tartalmak iránt van. Különösen a lelki egyensúly biztosításával foglalkozó műsorok irányába van jelentősebb fogadókészség, pl. ahol a néző/hallgató a mindennapi krízishelyzetekre a hit által nyújtott válaszokról kaphat információkat, személyes történeteket, helytállásokat ismerhet meg ezzel kapcsolatban. Vagy arról szeretnének többet megtudni, hogy a hit hogyan tud segíteni a lelki egészség megtartása érdekében. De ide sorolhatók talán azok a műsorok is, amelyek a gyereknevelés kérdéseivel, a családi életre neveléssel foglalkoznak, ahol ugyancsak fontos szerepe van az érintettek megfelelő érzelmi, pszichés kondicionáltságának. E műsortípusok gyakoribb említése ennél a kérdésnél arra is választ ad, hogy ezeket a műsortípusokat ma azért „fogyasztják” kevesebben, mert hiányos a kínálat. A visszafogottabb „fogyasztás” ezeknél a műsorformáknál tehát nem az érdeklődés hiányával hozható elsősorban összefüggésbe.

A vallástörténelmi műsorok kisebb nézettsége/hallgatottsága viszont már inkább az igények hiányával magyarázható. Korábban többször utaltunk arra is, hogy a könnyedebb, szórakoztató műfajok háttérbe szorulása is amiatt lehet, hogy a megkérdezettek ezeket kevésbé kapcsolják össze a vallásos tartalmakkal. Ezt a feltételezésünket nem teljesen igazolják vissza jelen kutatás adatai, hiszen majdnem minden második kérdezett szerint lehetne ezekből a műsorokból is több. A fejleszteni kívánt műsorszegmensek listáján ez a szórakoztató típusú műsorforma a lista első harmadában található.