Környezetünkből sokféle nem-ionizáló, úgynevezett elektromágneses sugárzás ér bennünket, melyek egy része természeti eredetű, más részét pedig az általunk használt elektronikus berendezések keltik. A különféle rádióhullámok láthatatlanul vesznek körül minket, mint a levegő.

A sugárzás jelenlétét különösen akkor vesszük észre, ha zavar keletkezik valamely készülékünk működésében: taxisokat hallunk a walkie-talkie-ban, megbokrosodik a távirányítóval nyitható garázskapu vagy a villanyborotva, régebben pedig az elektromágneses térben keletkezett zavar miatt lett „mákos” a tévénk képernyője. A technika átszövi a mindennapjainkat, hiszen okoseszközöket használunk, okosotthonokban élünk, és a berendezéseink kommunikálnak egymással – ha akarjuk, ha nem.

Egyes eszközök rendeltetésszerűen bocsátanak ki vagy fogadnak elektromágneses hullámokat a működésük során – mint például a rádió vagy a mobiltelefon –, mások – például a mosógép – pedig mintegy mellékesen. A kibocsátott hullámok néha összezavarják a készülékeket, és mi ebből csak annyit veszünk észre, hogy az eszközeink nem működnek megfelelően. Bár nem látjuk és nem is érzékeljük a minket körülvevő elektromágneses teret, sejtjük, hogy hatással van vagy hatással lehet a szervezetünkre.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) ellenőrzi a frekvenciák rendeltetésszerű és zavarmentes használatát, részt vesz a rádiófrekvenciákkal kapcsolatos zavarok megelőzésében és elhárításában, valamint a távközlési hálózatok és az elektrotechnikai eszközök által kibocsátott sugárzás szintjének mérésében is. Mindehhez többféle mérőeszköz és eljárás szükséges. Ezt a sokoldalú, a lakosság érdekében végzett mérőtevékenységet mutatja be a következő néhány oldal.