Helyhez kötött piaci jelentés – 2025. II. félév

Összefoglaló

A 2022. I. negyedév és 2025. IV. negyedév közötti 4 évre vonatkozóan a 14 legnagyobb szolgáltató adatai alapján a következő megállapításokat emeljük ki a helyhez kötött elektronikus hírközlési szolgáltatásokkal kapcsolatban:

1. 2025. II. félévében bekövetkezett az internet- és a tévéelőfizetések közötti helycsere a lakossági piacon, a IV. negyedévben már 30 ezerrel több internet-hozzáférést használt a lakosság, mint amennyi a műsorterjesztési szolgáltatások száma volt. Ugyan az előfizetéses tévészolgáltatást igénybe vevő háztartások számának apadása nem drámai, a tárgyidőszakban negyedévről negyedévre átlagosan mégis mintegy 15 ezer előfizetés szűnt meg. Bár vannak arra utaló jelek, hogy ez az iram a jövőben esetleg gyorsul (2025 négy negyedéve közül háromban jelentősen meghaladta a fenti átlagot a zsugorodás), enélkül is a belátható jövőben (akár 2-3 év múlva) elkövetkezhet az a pillanat, amikor már a 3 milliót sem éri majd el a tévéelőfizetések száma (noha mintegy 4 millió háztartás van Magyarországon).
2. Bár az internet növekedési üteme nem a régi, a tárgyidőszak során azért 9%-kal több lett a lakossági hozzáférések száma (mintegy 270 ezer darabos növekedés, átlagosan évi 2,2%-os bővülés).
3. Egy szolgáltatótól kizárólag egyetlen szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek száma és aránya is erőteljesen csökkent, például a csak vezetékes telefont rendelő lakossági előfizetők száma az első időszakban mért 212 ezerről 118 ezerre, a „szólóban” tévét rendelőké 269 ezerrel csökkent a kezdeti bő 800 ezres számról. Ezen folyamatok következtében míg 2022 elején az összes ügyfél 31%-a fizetett elő egy szolgáltatónál egyetlen termékre, arányuk 2025 végére 25%-ra csökkent.
4. Egyértelmű előretörést a kombinált előfizetések terén a valamilyen mobilszolgáltatást is tartalmazó csomagok (1,2 millió előfizetés az időszak végén a korábbi 700 ezerrel szemben) tudtak elérni.
5. A mérsékelten bővülő előfizetőszámmal szemben az internethasználat intenzitását jelző mutatókban jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi. Míg 2022 elején egy lakossági előfizetőre átlagosan 150 GB havi letöltési forgalom jutott, 2025 végén a megfelelő adat már közel 200 GB, tehát 30%-ot meghaladó mértékben nőtt a fajlagos, egy lakossági előfizetőre jutó letöltés (mintegy 8%-os éves átlagos növekedés).
6. A mai igények szerint már gyors, legalább 100 Mbps-os névleges sebesség jó ütemben nyer teret: a 2022. I. negyedévi 79% helyett 2025 végén már a lakossági előfizetők 92%-a kapta az internetszolgáltatást ilyen gyors hálózaton.
7. Az Antenna Hungária, a Canal+, a Digi és az Invitech beolvadása a One-ba mindhárom piacon jelentősen megnövelte a One piacrészesedését. Míg az internet, illetve a vezetékes telefon piacán a One kisebb-nagyobb lemaradással egyértelműen másodhegedűs (a lakossági ügyfélkörben előbbin 38, utóbbin 33%-os részesedése van), a műsorterjesztésben 48%-os piacrészesedéssel messze a legnagyobb szolgáltató.

A Jelentéshez felhasznált adatok

A helyhez kötött hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó jelentés nem teljeskörű adatszolgáltatásra épül, hanem csak a 18 legnagyobb (a helyhez kötött internet, telefon vagy műsorterjesztési piacok valamelyikén legalább tízezer előfizetővel rendelkező) szolgáltató adataira. Ezek a következők:

• Antenna Hungária (2025. III. negyedévig, utána beolvadt a One-ba)
• Canal+ (2025. III. negyedévig, utána beolvadt a One-ba)
• Celldömölki Kábeltelevízió
• DIGI (2025. III. negyedévig, utána beolvadt a One-ba)
• HIR-Sat 2000 (2024. III. negyedévig, utána beolvadt a KábelszatNetbe)
• Invinetwork
• Invitech (2025. III. negyedévig, utána beolvadt a One-ba)
• Invitel (2022. IV. negyedévig, utána beolvadt a Digibe)
• i-TV (2022. IV. negyedévig, utána beolvadt a Digibe)
• KábelszatNet-2002
• Kalásznet
• Magyar Telekom
• Naracom
• One (2024 végéig Vodafone néven)
• PARISAT
• PR-TELECOM
• Tarr
• VGreen (2022. II. negyedévtől)
• ViDaNet
• Yettel (2024. I. negyedévtől)
• ZNET Telekom

A szelektív adatgyűjtésből következően a jelentésben közölt számok nem egyezhetnek meg akár az NMHH, akár a KSH által közzétett, minden szolgáltató adatait figyelembe vevő eredményekkel, ugyanakkor a szóban forgó közel 20 szolgáltatónak a súlya olyan jelentős (piaconként eltérő mértékben ugyan, de általában 94-99%-ban lefedik az összpiacot), hogy a statisztikai törvények értelmében az összkép akkor sem térhetne el érdemben az itt közölttől, ha a maradék több száz kisebb szolgáltatótól is gyűjtöttünk volna adatokat.

Például a KSH adatgyűjtése szerint 2025. IV. negyedévében 3 millió 357 ezer helyhez kötött televízió-előfizetés működött, jelen jelentésben pedig 3 millió 328 ezer látható, tehát mintegy 30 ezer üzemel kisebb szolgáltatóknál, vagyis ezek figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy a teljes piac 99%-át jelenítjük meg a jelentésben.

Hasonlóképpen míg a KSH teljeskörű adatgyűjtése összesen 3 millió 685 ezer helyhez kötött internethozzáférésről tudott 2025 végén (nem különböztetve meg a lakossági és üzleti felhasználókat), jelen beszámoló 3 millió 491 ezerről, tehát itt körülbelül 95%-os lefedettségről beszélhetünk.

A helyhez kötött hírközlési szolgáltatások piaca

A jelentés szándékosan a helyhez kötött megjelölést használja vezetékes helyett a címben, jelezni kívánván, hogy mindazon hírközlési szolgáltatások szerepelnek benne, amelyek nem a mobilpiachoz tartoznak. Így például televíziós műsorterjesztés történhet műholdas vagy földfelszíni sugárzásos technológiával is, amelyek tehát nem vezetékesek, mégsem tekinthetők mobilszolgáltatásnak, hiszen mindkettő használatához méretes beállított antenna szükséges, amely miatt csak adott helyen használható a szolgáltatás, különbözik tehát a mobilszolgáltatók által biztosított tévészolgáltatástól, amely (elvileg) bárhol használható.

Ugyanígy egyes szolgáltatók wifi-hálózaton keresztül biztosítják az internetet, de az csak szűk térben, a szolgáltatás helyén (többnyire egy adott településen vagy annak egy részén) használható, nem mobilinternet, amely bárhol működik. (Ugyanez vonatkozik a mobilhálózaton nyújtott helyhez kötött internetszolgáltatásra, a nemzetközi szakirodalomban elterjedt rövidítéssel FWA-ra – fixed wireless acces– is.

Ennél a szolgáltatásnál egyrészt a beállított modem szükségessége, másrészt a felhasználói szerződésben rögzített korlátozások szűkítik vagy teszik egyenesen lehetetlenné a mobil használatot.) Ugyanakkor az internet- és a telefonszolgáltatás piacán pillanatnyilag olyan csekély a nem vezetékes technológiával nyújtott szolgáltatás részesedése, hogy ezen a két részpiacon szinonimaként használjuk a helyhez kötött és a vezetékes megjelölést.

A három helyhez kötött szolgáltatás eltérő pályát futott be az elmúlt négy évben (lásd 1. és 2. táblázat). Első alkalommal a Jelentés 2021. I. félévi kiadásában prognosztizáltuk, hogy „néhány éven belül meghaladhatja az internet-előfizetések száma a tévéelőfizetésekét”. Ez 2025. II. félévében be is következett, ugyanis a IV. negyedévben 30 ezerrel több internet-hozzáférést használt a lakosság, mint amennyi a műsorterjesztési szolgáltatások száma volt. Ugyan az előfizetéses tévészolgáltatást igénybe vevő háztartások számának apadása nem drámai, a tárgyidőszakban negyedévről negyedévre átlagosan mégis mintegy 15 ezer előfizetés szűnt meg. Bár vannak arra utaló jelek, hogy ez az iram a jövőben esetleg gyorsul (2025 négy negyedéve közül háromban jelentősen meghaladta a fenti átlagot a zsugorodás), enélkül is a belátható jövőben (akár 2-3 év múlva) elkövetkezhet az a pillanat, amikor már a 3 milliót sem éri majd el a tévéelőfizetések száma.

Bár az internet növekedési üteme is folyamatosan lassul, a tárgyidőszak során összességében mégis 9%-kal több lett a lakossági hozzáférések száma (mintegy 270 ezer darabos növekedés, éves szinten 2,2%-os bővülés).

A helyhez kötött telefonszolgáltatás régóta „szenved”, azonban a 2020 közepéig igen lassú leépülés hirtelen fokozatot váltott: míg 2019-ben csak 11 ezer előfizetés morzsolódott le (0,4% csökkenés éves szinten), 2022 I. és 2025. IV. negyedéve között már közel 530 ezer előfizetés volt a veszteség (éves szinten 5,9%-os a csökkenés, és az iram gyorsulni látszik, mivel 2025-ben már a 9%-ot is meghaladta a veszteség).

Nem-lakossági ügyfélkörben a helyhez kötött telefon leépülése ugyanúgy jelentkezett, mint a lakossági előfizetők körében, sőt az ütemváltás is megegyezik (2019-ben csak 4 ezer elveszett előfizetés, 2022: I. és 2025. IV. negyedéve között már 67 ezer darab, a kiinduló állapothoz képest 29%-os, éves szinten átlagosan 8,1%-os csökkenés). Jelentős különbség ugyanakkor, hogy a vezetékes telefon leépülése ezen a piacon nem gyorsuló folyamat, hanem a veszteségek zöme 2023-24-re esett, és a 2025-ös évben a korábbiakhoz képest mérséklődött a visszaesés tempója (az utolsó évben „csak” 4,9%-kal lett kevesebb a vállalati telefonhozzáférések száma).

Az internet-előfizetések számában az időszak során mintegy 24 ezer darabos bővülés következett be, aminek következtében a nem-lakossági piacon ténylegesen sor került a „régi” és az „új” távközlés közötti helycserére. Míg a lakossági piacon 2025. IV. negyedév volt az első időszak, amikor több használója volt az internetnek, mint a műsorterjesztésnek, a két görbe éppen csak keresztezte egymást, jogosan beszélhetnénk akár „holtversenyről” is, az üzleti felhasználók körében az telefon/internet-váltás korábban következett be, és a két szolgáltatás fejlődési pályája olyannyira eltérő volt, hogy kétség nem férhet az internet vezető szerepéhez. Míg a tárgyidőszak elején közel 60 ezerrel több telefonhozzáférést használtak a vállalatok, mint amennyi internet-hozzáférésük volt, 2025 végére már utóbbi volt 30 ezres előnyben.

Bár darabszámban szinte elhanyagolható a tévéelőfizetések vállalati piaca a lakosságihoz képest (előbbi 40-50 ezres volumene nagyságrendileg kisebb utóbbi 3,5 milliós méretéhez képest) ezen a piacon érdemi bővülés következett be a vizsgált négy év során.

Mivel a lakossági ügyfelek körében a vezetékes telefonra és műsorterjesztésre előfizetők száma nagyobb mértékben csökkent, mint amennyivel az internetre előfizetőké növekedett, összességében ezen a piacon csökkent az előfizetések száma. Ezen túlmenően is megfigyelhetők lassú belső átrendeződések: az igénybe vett szolgáltatások kombinációiban, illetve az egy vagy több lábon állásban (több különböző szolgáltatás használata esetén ugyanattól vagy különböző cégektől veszik-e igénybe a szolgáltatást).

Az elsőként jelzett átrendeződési folyamat tanulmányozásához a 3. táblázat adatait érdemes megvizsgálni. Mivel a három helyhez kötött hírközlési szolgáltatást összesen hétféle módon lehet kombinálni (ha pedig azzal is számolunk, hogy esetleg a helyhez kötöttek mellé mobilszolgáltatást is lehet rendelni ugyanattól a szolgáltatótól, akkor már tizennégyre nő a lehetséges kombinációk száma), ezeknek a kombinációknak a leírása a táblázat jelmagyarázatában egyértelműen szétfeszítené a diagram kereteit, így kódokat használtunk a táblázatban, amelyek feloldását a következőkben adjuk meg:

• 1K = csak helyhez kötött internet 2K = csak helyhez kötött telefon 3K = csak helyhez kötött TV
• 4K = helyhez kötött internet + helyhez kötött telefon 5K = helyhez kötött internet + helyhez kötött TV
• 6K = helyhez kötött telefon + helyhez kötött TV
• 7K = helyhez kötött internet + helyhez kötött telefon +helyhez kötött TV 1M = helyhez kötött internet + mobil szolgáltatás
• 2M = helyhez kötött telefon + mobil szolgáltatás
• 3M = helyhez kötött TV + mobil szolgáltatás
• 4M = helyhez kötött internet + helyhez kötött telefon + mobil szolgáltatás 5M = helyhez kötött internet + helyhez kötött TV + mobil szolgáltatás
• 6M = helyhez kötött telefon + helyhez kötött TV + mobil szolgáltatás
• 7M = helyhez kötött internet + helyhez kötött telefon +helyhez kötött TV + mobil szolgáltatás

Elsőként arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy a kizárólag egyetlen szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek száma és aránya is erőteljesen csökkent, például a csak vezetékes telefont rendelők száma az első időszakban mért 212 ezerről 118 ezerre, a „szólóban” tévét rendelőké 269 ezerrel csökkent a kezdeti bő nyolcszázezres számról. Ezen folyamatok következtében míg 2022 elején az összes ügyfél 31%-a fizetett elő egy szolgáltatónál egyetlen termékre, arányuk 2025 végére 25%-ra csökkent. (A folyamatot nem ellensúlyozta, hogy ugyanebben az időszakban viszont nőtt a kizárólag internet-előfizetést rendelő lakossági ügyfelek száma, hiszen a körükben mért mintegy 76 ezres bővülés eltörpül a fent jelzett lemorzsolódásokhoz képest. Ugyanakkor ennek a csoportnak a bővülése jelzi, hogy egyre több háztartás érzi úgy, önmagában egy internet-előfizetés is elegendő lehet távközlési szükségletei kielégítésére. Ennek kapcsán érdemes arra is kitérni, hogy „szabad szemmel” ugyan szinte észrevehetetlen a helyhez kötött internet + mobiltelefon összeállítású csomagot rendelő háztartások száma – a tárgyidőszak végén 89 ezer ilyen háztartás volt, az összes előfizető 2%-a –, ugyanakkor ennek a csoportnak a bővülése robbanásszerű, hiszen 2022 elején még alig 2000 ilyen háztartás volt.)

Az egyetlen távközlési szolgáltatást rendelő háztartások arányának csökkenése mögött két jelenség áll: egyrészt a fogyasztói igények változása (egyre kevesebb háztartás gondolja azt, hogy például a tévén kívül nincs másra szüksége), másrészt a szolgáltatók azon törekvése, hogy valamilyen csomagajánlattal erősebben magukhoz kössék az ügyfeleket, vagyis, ha addig egy előfizető 2 különböző szolgáltatást 2 eltérő cégtől vett igénybe, akkor a jövőben mindkettőt ugyanattól a szolgáltatótól rendelje.

Egy harmadik lehetőség lenne, ha felvásárlás vagy összeolvadás következtében két szolgáltató helyébe egy lépne, s ezzel azok az ügyfelek, akik addig külön-külön mindkettőtől „önállóan” vettek igénybe valamilyen szolgáltatást, egyszeriben egyetlen szolgáltatótól több terméket is igénybe vevő előfizetőkké válnának. Az elemzett időszak során történt ilyen tranzakció, ugyanis a korábban önálló vállalatként működő Invitel és i-TV 2023 januárjától beolvadt a Digibe, azonban ennek eredményeképp mégsem nőtt érdemben a kombinált szolgáltatáscsomagot igénybe vevők száma. Ennek két oka van. Egyrészt az Invitel mindig is élen járt a csomagban értékesítés terén, ennek köszönhetően az utolsó önálló üzleti negyedévében, 2022 végén ügyfeleinek csak 24%-a fizetett elő egyetlen termékre nála, miközben ugyanekkor a Jelentésben szereplő többi szolgáltatónál átlagosan még 29% volt egytermékes előfizető, és valószínűtlen, hogy ők különösen éppen a Diginél vagy az i-TV-nél vettek volna igénybe másik szolgáltatást. Másrészt az i-TV-nél ugyan csak televízióra lehetett előfizetni, elvileg tehát a cég közel 90 ezer egykori ügyfele a másik két helyhez kötött szolgáltatást igénybe vehette más szolgáltatóktól, azonban mivel az i-TV kizárólag olyan településeken működött, ahol a Digi (vezetékes szolgáltatással) nem volt jelen, így fogalmilag kizárt, hogy a vállalat előfizetői i-TV+Digi kettős előfizetők lehettek volna, amelyből a beolvadást követően a Digitől kombinált szolgáltatáscsomagot igénybe vevőkké válhattak volna. (A harmadik összeolvadás hatása, a Digi, az Antenna Hungária és a Canal+ integrálódásáé a One-ba 2025. IV. negyedévétől még nem jelenhet meg a 3. és 4. táblázat adataiban, mert az ügyviteli rendszerek szintjén az egységesítés 2025 végéig nem történt meg.)

Az egyetlen szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek számának csökkenése nem járt ugyanakkor automatikusan minden kombinált csomag jelentőségének felértékelődésével. A vezetékestelefon-szolgáltatást is tartalmazó kombinációk egyértelmű hanyatlást mutattak: az internet+telefon típusú kombinációnak például 201 ezerről 137 ezerre esett az előfizetőszáma, a tévé+ telefon típusé ugyanígy lemorzsolódóban van (132 ezerről 97 ezerre), ami annak a jele, hogy a fogyasztók egyre kevésbé tartják fontosnak a vezetékes telefont, még egy jó csomagajánlattal is egyre nehezebb őket rávenni vezetékes telefon igénybevételére. Erre utalhat az is, hogy meredeken csökken a mindhárom helyhez kötött szolgáltatást használó fogyasztók száma: 2022 elején számuk még meghaladta az 1.3 milliót, ami az időszak végére közel 420 ezer háztartással csökkent. Ezt a képet a mobillal kombinált csomagok számításba vétele is csak árnyalja, de nem változtatja meg: igaz ugyan, hogy például az internetet és vezetékes telefont valamilyen mobilszolgáltatással együtt igénybe vevők száma 81-ről 118 ezerre nőtt a tárgyidőszakban, azonban ez a 37 ezer lakossági előfizetőt jelentő bővülés nem tudja ellensúlyozni a fentebb kimutatott 63 ezres csökkenést a (mobil nélküli) internet+vezetékes telefon kombinációban.

Igazi, egyértelmű előretörést a kombinált előfizetések terén a valamilyen mobilszolgáltatást is tartalmazó csomagok, továbbá az internet+tévé kombináció tudott elérni. A mobilszolgáltatással együtt valamilyen helyhez kötött szolgáltatást is rendelők száma az időszakban 741 ezerről 1,2 millió fölé nőtt (ezen belül a legsikeresebb termék, az internet+tévé+mobil előfizetőszáma 180 ezerről 515 ezerre nőtt), internet+tévé csomagra pedig az időszak végén 84 ezerrel többen fizettek elő, mint korábban: 494 ezer helyett jelenleg már 579 ezer háztartás használja.

A nem-lakossági piacon (ld. 4. táblázat) a vezetékes telefon használatának lemorzsolódása ugyanúgy megjelenik, mint a háztartásoknál, csak kevésbé látványosan (a 2022 elején mért 128 ezerről az időszak végi 104 ezerre, ha az összes lehetséges kombinációt számoljuk). Ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt az internetelőfizetések száma (önálló szolgáltatásként 45-ről 61 ezerre, kombinálva ugyanakkor lényegében nem változott, mindkét időszakban 96 ezer körül volt), és némileg meglepő módon a tévét (is) tartalmazó előfizetések száma is emelkedett (35 ezerről 40 ezerre). A vállalkozások által igénybe vett hírközlési szolgáltatások igazi megkülönböztető jegye a háztartásokkal szemben azonban a mobilszolgáltatások alárendelt szerepe a kombinációkban: míg a lakossági piacon 2025 végén az előfizetők 32%-a rendelt valamilyen mobilszolgáltatást is tartalmazó csomagot, a nem-lakossági piacon ezek aránya alig 11%, és a fejlődés trendje is ellentétes. Míg a lakossági előfizetők közül egyre többen választanak olyan szolgáltatáscsomagot, amelyben mobilelőfizetés is van (2022 elején arányuk 18% volt, ami az időszak végére a már említett 32%-ra kúszott fel), az üzleti ügyfeleknél sokáig stabilan 5-7%-között volt az ilyen csomagot használók részesedése, és csak a Yettel megjelenése a helyhez kötött internet piacán dobta meg kissé az arányukat. Sőt, általában a csomagban értékesített helyhez kötött szolgáltatások részesedésének növekedése sem jelenik meg a vállalati piacon: míg az időszak elején az ügyfelek 48%-a rendelte külön-külön a szolgáltatásokat, manapság gyakorlatilag ugyanekkora (49%) az arányuk.

Helyhez kötött internet

Bár 2025-ben is folytatódott a helyhez kötött internetelőfizetések számának bővülése, a növekedési ütem messze elmaradt a korábbi években látottaktól: míg a 2010-es évtized elején az éves szinten 10%-os előfizetőszám-növekedés volt a megszokott a lakossági piacon, manapság legfeljebb évi 2% képzelhető el. Az 5. táblázatban két idősort is szerepeltetünk: az előfizetők, illetve a hozzáférések számát, azonban a kettő mindvégig párhuzamosan fejlődik. A két mutató alkalmazását az indokolja, hogy lakossági előfizetők esetében is előfordul, hogy egy-egy előfizető ugyanattól a szolgáltatótól több helyen is igénybe vesz internetszolgáltatást (például otthon és nyaralóban), vagy ugyanarra a címre több előfizetést is rendel, hogy a párhuzamos használat ne korlátozza a sávszélességet (például a szülőknek munkához, a gyerekeknek játékhoz vagy filmnézéshez). Több hozzáférés párhuzamos használata ugyanakkor (legalábbis egyelőre) nem terjedt el. Az iménti két példánál maradva: az állandó lakóhelyen kívüli internetelérést egyre jobban biztosítja a mobilinternet is (amelynek sebessége, adatkerete, költsége egyre kedvezőbb a felhasználók szempontjából), nincs tehát feltétlenül szükség a nyaralóba is vezetékes internetet rendelni, másrészt a vezetékes internet sávszélessége olyannyira fejlődik, hogy a legtöbb esetben egy háztartás valamennyi tagja tudja egyszerre párhuzamosan, akár nagy adatforgalmú tevékenységre is használni ugyanazt a hozzáférést. A fentiek miatt az előfizetések és a hozzáférések száma közötti olló nem nyílt az elmúlt három évben, hanem stabilan 1–2 százaléknyi olyan lakossági előfizető van, aki több internethozzáférést is igénybe vesz ugyanattól a szolgáltatótól.

A mérsékelten bővülő előfizetőszámmal szemben a használat intenzitását jelző mutatókban jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi. Míg 2022-ben egy lakossági előfizetőre átlagosan mintegy 150 GB havi letöltési forgalom jutott, 2025-ben a megfelelő adat már megközelíti a 200 GB-ot, tehát 30%-ot meghaladó mértékben nőtt a fajlagos (egy lakossági előfizetőre jutó) letöltés. A jelenség hátterében minden bizonnyal a nagy adatforgalommal járó szórakozási lehetőségek terjedése áll: ugyan az online-videók megtekintése (beleértve a streamingszolgáltatás igénybevételét is) vagy filmek letöltése már régóta „alaptevékenységnek” számít az internetezők körében, a használók köre folyamatosan bővül. Emellett ezek minősége (és ezzel adattartalma) is folyamatosan fejlődik – míg néhány éve a videómegosztókon elérhető tartalmak döntő többsége 360p vagy 480p minőségben volt feltöltve, manapság általános a 720p, de akár az 1080p (más néven full HD) felbontás is, márpedig utóbbi adattartalma közel tízszerese a 480p minőségének. Érdekes módon a feltöltésben szinte semekkora növekmény nem látszik, az négy éve lényegében változatlanul 30 GB/hó érték körül ingadozik.

A nem-lakossági, tehát elsősorban vállalkozói piacon (ld. 6. táblázat) a fenti trendek közül egyetlen egy érvényesült, mégpedig az, hogy az előfizetői számok és a hozzáférések száma közötti rés érdemben nem nőtt: míg az időszak elején 150 ezer előfizető 173 ezer hozzáférésre fizetett elő (így átlagosan egy felhasználó 1,15 hozzáférést használt), az időszak végén 193 ezer hozzáférés jutott 164 ezer előfizetőre (gyakorlatilag változatlan, 1,18-as átlag). A háttérben alighanem az áll, hogy a 2022-2025 során bekötött új előfizetők (mintegy 14 ezer cég) elsősorban kisvállalatok és egyéni vállalkozók lehetettek, akik jellemzően megelégszenek egyetlen hozzáféréssel, illetve a régebb óta internet-előfizetéssel rendelkező vállalatok pedig nem kezdtek tömegesen tartalék-hozzáférést is igénybe venni.

A letöltési adatforgalom fejlődési pályája az utóbbi 4 évben nem tért el lényeges mértékben a lakossági és vállalati piacon, előbbin átlagosan évi 8,5%, utóbbin 10,9% volt az egy előfizetőre jutó letöltés növekménye, így a kezdetben meglévő különbség a vállalati előfizetők javára kicsit még nőni is tudott. A lakossági piacnak egyedi megkülönböztető jegye az erős szezonalitás: a nyári hónapokat jelentő III. negyedévekben az egész évre jellemzőnél lényegesen kevesebb adatot töltenek le a háztartások (például 2024-ben az egy negyedévre jutó átlagos 185 GB/háztartás/hó helyett a július-szeptemberi időszak forgalma csak 176 GB volt, de hasonló mértékű „beesés” szinte minden évben megfigyelhető). A jelenség oka alighanem abban kereshető, hogy a fogyasztók a nyári kedvező időjárásban jobb szórakozást is találnak, mint szabadidejüket az internet vagy a streaming előtt tölteni, így visszaesik az adatforgalmuk. A vállalati piacon ugyanakkor egyáltalán nem figyelhető meg kiugró vagy éppen lanyha adatforgalmú időszak.

A fenti hasonló ütemű fejlődés biztosan nem figyelhető meg a feltöltésnél, hiszen itt a lakossági piacon csak minimális (évi átlagosan 3,5%-os) növekedés áll szemben egy dinamikus vállalati piaccal: a kezdetben 31 kontra 56 GB/előfizető/hó forgalom a két szegmensben mára 36 kontra 78 GB/hó értékre változott, azaz a vállalkozói előfizetők manapság több mint kétszer akkora fajlagos feltöltési forgalmat generálnak, mint a lakosságiak, noha a különbség korábban sokkal kisebb volt (ebben bizonyára szerepet játszik, hogy a vállalati ügyfélkörben a jelentős feltöltési forgalmat generáló, videókonferencia segítségével tartott megbeszélések a járvány időszakában elterjedtek, és később sem szorultak vissza).

A fajlagos letöltési forgalom hasonló fejlődési pályája ellenére az összforgalmat tekintve nem említhető egy lapon a lakossági és a nem-lakossági piac (ld. 7. táblázat): mivel előbbi előfizetőinek száma mintegy hússzorosan haladja meg utóbbiét, nem meglepő, hogy az összforgalomban is közel hússzoros a különbség. Míg az üzleti ügyfelek együttesen mintegy 122 ezer TB (terabájt), azaz 122 millió GB letöltési forgalmat generáltak 2025. IV. negyedévében, lakossági oldalon nagyságrendileg nagyobb, 2078 PT (petabájt) volt a letöltött adatmennyiség. (Egy terabájt ezer gigabájt, azaz 1012 bájt, a petabájt pedig ezer terabájt, azaz 1015 bájt adatmennyiséget jelent.)

Magyarország hagyományosan jól teljesít az országok közötti versenyben, ha a hírközlési szolgáltatások műszaki színvonalát hasonlítjuk össze (ld. például az Európai Unió DESI – Digital Economy and Society Index (új ablakban nyílik) – néven kidolgozott mutatószám-rendszerét, amelyben hazánk a 39,8%-os aránnyal a 2. helyen állt 27 EU-tagország között 2024-ben a legalább 1 Gbps sebességű hálózaton kiszolgált ügyfelek arányát tekintve), ugyanakkor a műszaki fejlődés folyamatos volt az elmúlt bő három évben is (ld. 8. és 9. táblázat).

A szélessávú internet-hozzáférés biztosítására sokféle szabvány terjedt el, ezek piaci részesedésének egyesével történő áttekintése helyett elegendő a széleskörűen használt „gyors” és „lassú” kapcsolatok szerinti megoszlás vizsgálata. Az EU definíciója szerint gyorsnak tekinthető egy kapcsolat, ha legalább 30 Mbps (másodpercenként 30 megabit) sebességre képes, az ezt biztosító megoldásokat összefoglalóan NGN- (next generation network, újgenerációs hálózat) kapcsolatnak nevezik, az ennél lassabbakat pedig nem-NGN-nek. Lakossági ügyfélkörben már a kiinduló időpontban is igen korlátozott volt a nem-NGN-kapcsolatok aránya (alig 6%), azonban ez is gyorsan csökkent, így 2025 végére arányuk már 2%-ra zsugorodott. A korlátozott sebességű internetkapcsolat elsősorban azoknak a szolgáltatóknak az ügyfélkörében fordul elő az átlagosnál gyakrabban, amelyek „megörökölt”, régebbi kiépítésű hálózaton, ún. legacy networkön (is) működnek.

Bár a nem-lakossági piacon is gyors ütemben csökkent a nem-NGN hozzáférések száma és aránya, a záróidőpontra is jócskán maradtak nem igazán gyors kapcsolatot biztosító hozzáférések: míg 2022 elején az összes hozzáférésnek csak 75%-a volt NGN, 2025 végére arányuk 92%-ra nőtt. Itt is igaz az, ami a lakossági piacon, vagyis, hogy elsősorban a régebbi kiépítésű, rézvezetékkel szerelt hálózatokon szolgáltató cégek ügyfélkörében magasabb a nem-NGN-kapcsolaton keresztül ellátott előfizetők aránya. A nagyobb céges ügyfelek viszonylag gyakran vesznek igénybe egy-egy telephelyhez tartalék internet-hozzáférést is, vagyis olyan kapcsolatot, amelynek kizárólag akkor kell átvennie a szolgálatot a fő internetkapcsolat helyett, ha utóbbi elromlik vagy elérhetetlenné válik, és ezen tartalék esetében sokkal kevésbé fontos szempont, hogy milyen sebességet biztosít, így ezeknél a kiépítéseknél (ha csak az ügyféligényeket nézzük) elvileg akár hosszabb távon is fennmaradhat az, hogy ezeken nem-NGN a technológia. Hogy ténylegesen megmaradnak-e ezek a régebbi technológiájú kapcsolatok az persze kérdéses, mivel a szolgáltatóknak hosszú távon nem éri meg a régi hálózatot is fenntartani, és például a Magyar Telekom már évek óta folyamatosan kapcsolja le a rézkábeles hálózatait.

A vezetéktípus és a műszaki háttér valójában persze elsősorban a sebesség szempontjából bír jelentőséggel, önmagában még nem sok örömre ad okot, ha nő az NGN-kapcsolatok aránya, ha ezzel egyidejűleg nem lesz gyorsabb a le- vagy feltöltés. Éppen ezért a technológia szerinti megoszlás mellett a sebesség szerinti megoszlás is figyelmet érdemel (10. és 11. táblázat).

Mind a lakossági, mind a nem-lakossági piacon ütemesen folyt az elmúlt 4 évben nagyobb sebességű kapcsolatok kiépítése. Míg néhány évvel ezelőtt a 30 Mbps névleges sebesség a lakossági igényeknek megfelelt, manapság ez inkább a még éppen elfogadható szintet jelenti, amely mellett egy háztartás több tagja nehezen tud nagyobb sávszélességet igénylő tevékenységet egyszerre végezni (például a szülők jó minőségben streamingadást nézni, a gyerekek pedig ugyanakkor online játékkal játszani). 2025-ben inkább már a 100 Mbps tűnt „vízválasztónak”, ez az a sebesség, amely fölött ritkán szembesül az előfizető sebességkorláttal (átlagos fogyasztói szokások mellett). A lakossági piacon négy év alatt 21%-ról 8%-ra csökkent a 100 Mbps-nál lassabb kapcsolatok aránya, és eközben még a 100-500 Mbps sebességű hozzáférések is visszaszorulóban voltak a 500 Mbps-nál gyorsabb internet javára, így az utolsó időpontban már 65%-ot ért el ez utóbbiak részesedése (és ezen belül 49%-ot a gigabites kapcsolatok aránya).

A nem-lakossági ügyfélkörben a sávszélesség jelentősen elmarad a lakosságnak nyújtottól, ami elsősorban az eltérő igényekkel áll összefüggésben. Míg a lakossági felhasználók körében viszonylag gyakori a komoly sebességet igénylő használati cél (például online tévézés, nagyméretű filmek letöltése, virtuális valóságot használó online játékokban részvétel) a vállalati előfizetők közül kevesebbnek van szüksége igazán nagy sebességre. A magyarországi vállalkozások zöme kicsi, legfeljebb 10 alkalmazottat foglalkoztat, munkavállalóik jelentős része nem irodai dolgozó, és az NMHH 2025-ös piackutatása szerint a jellemző tevékenységek, amelyhez internetet használnak, ímélek küldése és fogadása, banki tranzakciók online lebonyolítása és online ügyintézés (például hatósági adatszolgáltatás), továbbá vállalati honlap üzemeltetése, amelyek közül egyik sem igényel nagyobb sávszélességet.

Ennek megfelelően míg a lakossági ügyfélkörben 2025 végén 8% volt a legfeljebb 100 Mbps sávszélességű kapcsolatok részesedése, az üzleti előfizetések között még 24%-ot ért el az arányuk, miközben a 100 Mbps sebességnél gyorsabb kapcsolatot kínáló hozzáférések csak 76%-os részesedéssel rendelkeztek (noha a lakosságnál ez 92% volt). A fenti adatok kapcsán ugyanakkor fontos emlékeztetni arra, hogy az előfizetői szerződésben rögzített névleges sávszélességről van szó, és egyáltalán nem biztos, hogy az előfizetők ténylegesen ilyen sebességgel tudják használni az internetet, hiszen az egy elméleti maximumérték. A felhasználók szempontjából ténylegesen érzékelhető mutató a garantált sávszélesség, amely kis leegyszerűsítéssel minimumsebességként fogható fel. Mivel a szolgáltatók adatközlése erre vonatkozóan is tartalmaz információt, érdemes röviden erre is kitérni.

2025 végén a lakossági előfizetők 4%-a kapta a leglassabb (legfeljebb 2 Mbps garantált sebességű) internetkapcsolatot, 16%-nál volt 2 és 30 Mbps között a sávszélesség, és 67% élvezett 100 Mbps feletti gyorsaságot. Az üzleti előfizetőknek ugyanakkor hetede (14%) volt a legalsó sebességosztályban, 13% használt 2-30 Mbps sávszélességű kapcsolatot és csak 59%-nál érte el a garantált sebesség a 100 Mbps értéket. A fejlődés ezen a téren korántsem olyan látványos, mint a névleges sebesség esetében, hiszen négy évvel korábban is 12% volt a lakossági előfizetői körben a 2 Mbps alatti tartományban internetezők aránya, tehát az összes felhasználó 8%-a került a legalsó szolgáltatásminőségből feljebb, a nem-lakossági előfizetőknél pedig ugyan kicsit nagyobb a javulás (25-ről 14%-ra), de a 2Mbps sebesség még irodai célokra is sokszor idegőrlő lehet (ha több dolgozó akarja egyidőben ugyanazt a kapcsolatot használni), márpedig a vállalkozások hetede kénytelen ezzel beérni.

A helyhez kötött internetszolgáltatás piacán mérsékelt átrendeződéshez vezetett 2023-ban az Invitel beolvadása a Digibe (a fúzió harmadik szereplője, az i-TV nem szolgált ki internet-előfizetőket, hiszen csak televíziószolgáltatást nyújtott, ezért nem is befolyásolhatta ennek a piacnak az alakulását). Ezzel szemben a 2025. év végén bekövetkezett nagy összeolvadás (egyszerre 4 korábban önálló cég integrálódott a One-ba, a Digi, a Canal+, az Invitech és az Antenna Hungária) komoly hatással bírt a piacra. Ugyan a fúzió résztvevői közül az Antenna Hungária, a Canal+ és az Invitech a lakossági internetpiacon nem szolgáltatott, a One és a Digi korábban külön-külön a piac 2. és 3. játékosai voltak, így egyesülésük a piacvezetőhöz közeli részesedésű céget eredményezett. A 12-13. táblázatban a One növekedésén kívül látható apró elmozdulások gyakorlatilag kizárólag az organikus fejlődésnek tudhatók be. Mind lakossági, mind a vállalati piacon lényegében csak a Magyar Telekom és az újfajta helyhezkötött szolgáltatással piacra lépő Yettel tudta érdemben növelni részesedését: előbbinek 39-ról 44%-ra sikerült feltornáznia piacrészét a lakossági ügyfélkörben, utóbbi pedig mindkét szegmensben 3-4%-os arányt ért el a piacra lépéstől számított 3 év alatt (a szolgáltatás 2022 közepétől érhető el, ugyanakkor a Jelentésben csak 2024. I. negyedévétől kezdve jelennek meg a Yettel adatai).

(Zárójelben itt térünk ki egy módszertani kérdésre. Mivel a Jelentés a fenti fúziók után maradt 14 legnagyobb szolgáltató adataira épül, szükségképpen nem rendelkezünk információkkal a kisebb szolgáltatók ügyfeleinek számáról, ami piacrészesedések becsléséhez elengedhetetlen, hiszen ezek figyelmen kívül hagyása mesterségesen felfújná a nagyobb szolgáltatók részesedését. Éppen ezért az összpiacot a KSH adatai szerint határoztuk meg a Hivatal honlapján elérhető 12.2.1.5. Helyhez kötött internetelőfizetések száma hozzáférési szolgáltatások szerint negyedévente című táblázat szerint. Ugyanakkor mivel a KSH nem közöl adatot az előfizetők, hanem csak a hozzáférések számáról, a piacrészesedéseket mi is ez alapján becsültük. Az ábrákon szereplő egyéb kategória nem csak a Jelentéshez adatokat nem szolgáltató kisebb cégek részesedését takarja, hanem ide kerültek összevontan azok a szolgáltatók is, akik ugyan benne vannak a 14 adatszolgáltatóban, de részesedésük külön-külön nem éri el a 2%-ot. Ugyanakkor a piacrészesedéseket szolgáltatónként és nem csoportszinten számítottuk. Így hiába rendelkezik meghatározó vagy akár 100%-os tulajdonrésszel az egyik szolgáltató egy másikban, az ábrákon ezek a cégek külön jelennek meg. Például a Magyar Telekom a Kalásznettel és a VGreennel, a One a PR-Telecommal közös tulajdonosi körhöz tartozik, mivel azonban a piacon saját néven, saját ajánlattal vannak jelen, a kisebb cégek az egyéb kategóriában, nem a „nagy testvérükkel” összevontan szerepelnek.)

A lakossági és a vállalati piac erőviszonyai között két említésre méltó különbséget találunk. Mindkét piacon a Magyar Telekom a piacvezető, ugyanakkor előbbin a One-nak jóval kedvezőbbek a pozíciói, mint a vállalati ügyfelek körében: míg a háztartási előfizetők közül 38% a One ügyfele, a vállalkozások közül csak 31%. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a vállalati piacon a Magyar Telekom sokkal nagyobb fölényben van, mint a lakosságin: 50%-os részesedése behozhatatlanul messze van a második helyezett 31%-ához képest, miközben a lakossági piacon a 44 kontra 38%-os részesedések az első és második helyezett között, ha nem is kiegyenlített versenyről tanúskodnak, de nem utalnak nyomasztó fölényre.

Helyhez kötött telefon

A helyhez kötött hírközlési szolgáltatások összefoglaló áttekintése során már megállapítottuk, hogy a lakossági telefonpiacon 2020 közepén indult el egy gyors ütemű leépülési folyamat, felváltva az addig lényegében stagnálással jellemezhető viszonyokat. A 14. táblázatban ugyanezt látjuk, csak éppen nem a hozzáférések, hanem az előfizetők és a vonalak száma alapján. Új felismerésekre vezethet ugyanakkor a forgalmazó vonalak számának idősorelemzése (egy előfizetői vonalat akkor tekintünk forgalmazónak, ha az adott negyedév során legalább 1 hívást indítottak vagy fogadtak rajta). Az mindig is jellemző volt, hogy a ténylegesen használt vonalak száma jóval alacsonyabb, mint az összes, ugyanakkor míg 2022 elején az összes lakossági vonal 47%-án bonyolítottak hívásokat, négy évvel később már csak 38%-ukon (és a két időpont között lényegében egyenletes volt a csökkenés). Még beszédesebb, ha az abszolút számokat tekintjük: négy év alatt négyszázhúszezerrel csökkent a forgalmazó vonalak száma – gyakorlatilag minden harmadik tényleges (tehát nem csak névleges) előfizető eltűnt. Az enyhén zsugorodó előfizetői és vonalszámok tehát szép látszatot képeznek (2022 elejéhez képest mindkettőben 22%-os csökkenés következett be, ami szinte semmi a forgalmazó vonalaknál tapasztalt 36%-os visszaeséshez képest), ez azonban valójában Patyomkin-falu: sok háztartásban megrendelik a helyhez kötött telefont, mert a szolgáltató csomagban, más szolgáltatásokkal együtt rendelve ingyen adja, vagy olyan árat kér érte, hogy kompenzálja azt a többi szolgáltatáson elérhető csomagkedvezmény, ugyanakkor az így feltornázott előfizetői számok látszólagosak, a felük sem igaz (hiszen kevesebb mint a fele, 38% volt a ténylegesen használók aránya).

A fajlagos forgalom (az egy forgalmazó vonalra jutó havi kimenő kapcsolásszám) hosszú ideig viszonylag stabilan 23-25 darab között alakult (csupán a járvány miatti nagy lezárások időszakában, 2020 tavaszán és 2021 telén emelkedett kismértékben), 2023-tól kezdődően azonban ez a mutató is erőteljes csökkenésbe váltott (az utolsó időpontban már a 20 darabot sem érte el). Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy nem (vagy nem csak) olyan háztartások szűntették be teljesen a vezetékes telefon használatát, akik addig is alig-alig hívtak rajta (hiszen akkor növekednie kellett volna a használati intenzitásnak a megmaradó forgalmazó vonalaknál).

A vállalati ügyfélkörben az előfizetőszámon kívül minden más mutatóban nagymértékű leépülést hozott a 2022-2025-ös időszak. Ugyan az előfizetők száma csak 19%-kal, mintegy 26 ezerrel apadt (egy komoly vállalkozás, úgy tűnik, továbbra sem engedheti meg magának, hogy ne legyen vezetékes telefonon elérhető), a vonalak számában viszont 29%-os (százezret meghaladó), a ténylegesen használt vonalak számában pedig egyenesen 33%-os (66 ezres) csökkenés következett be. Még komolyabb intő jel, hogy a forgalmazó vonalakat is egyre kisebb intenzitással használják: a korábbi havi 45 kimenő kapcsolásból az időszak végére (mozgóátlagolásos simítást alkalmazva) mintegy 35 maradt (ugyancsak 20%-ot meghaladó zsugorodás). Ha a lakossági piacot mutatós külcsín mögött komor valóságként festettük le, akkor a Patyomkin-falu hasonlat kétszeresen igaz a nem-lakossági piacra: az előfizetői számok ugyan látszólag csak mérsékelten csökkennek, de az ügyfelek egyre több vonalat mondanak le, a megtartottak közül is egyre kevesebbet használnak, és a használatban lévőkön is egyre kevesebb hívást kezdeményeznek.

A 16-17. táblázat a forgalom csökkenését hívásirányonként is elemezhetővé teszi. A lakossági piacon 2022 első és 2025 negyedik negyedéve között a kapcsolások számában 50%-ot megközelítő visszaesés következett be (az első időszakban mért 84 millióról az utolsó időszak 42 milliójára), ugyanakkor ezen átlagérték mögött jelentős különbség van a négy hívásirány között. Miközben a nemzetközi hívások darabszáma jóval átlag feletti ütemben zsugorodott (57%-os csökkenés 2022. I. negyedéve és 2025. IV. negyedéve között), továbbá a vezetékes számok hívása is erőteljesen csökkent (50, illetve 60%-kal attól függően, hogy a hálózaton belüli vagy a hálózaton kívüli hívásokat vizsgáljuk-e), a mobil irányba indított hívások száma kevésbé sínylette meg a visszaesést (40%-os zsugorodás). Mindezek miatt míg korábban egyértelműen a saját ügyfélkörön belüli hívások jelentették a domináns forgalmat, manapság a hálózaton belüli és a mobilhívások nagyjából hasonló részesedéssel bírnak.

(Zárójelben jegyezzük meg, hogy a fenti általános helyzetkép a piac egészére vonatkozik, attól az egyes szolgáltatók ügyfélkörében nagyon komoly eltérések figyelhetők meg. A sok előfizetővel rendelkező szolgáltatóknál –például Magyar Telekom vagy One – természetes, hogy ha vezetékes számot hív egy előfizető, az nagyobb eséllyel lesz a szolgáltató egy másik ügyfele, mint a kis szolgáltatók esetében, így a fenti cégeknél törvényszerűen az átlagosnál magasabb a hálózaton belüli hívások aránya. Ugyanakkor a szolgáltatói tarifapolitika is befolyásolja a hívásirányokat, például a Tarr Kft. hiába rendelkezik relatíve kisszámú, mintegy 50 ezer lakossági telefonelőfizetővel, mivel a hálózaton belüli hívások 0 Ft-ba kerülnek minden időben, így az ügyfelek bátran hívják egymást, ami miatt az összes kapcsolás kiugróan magas, 50%-ot meghaladó aránya maradt saját ügyfélkörön belül az időszak egészében. Ha már a szolgáltatók közötti különbség került szóba, akkor arra is érdemes kitérni, hogy hasonlóan nagyok az eltérések a forgalmazó vonalaknak az arányában az összes vonalhoz képest: míg az átlag mintegy 38%, azaz az előfizetett vonalak több mint felén semmiféle hívásforgalom nem bonyolódik, van olyan szolgáltató amelynél ez a mutató inkább az egyharmados értékhez áll közel, míg az éllovasnál az 50%-ot is meghaladja – talán nem véletlen, hogy az aktív ügyfelek arányában is a Tarr Kft. magaslik ki a többiek közül. Ez utóbbi megállapításhoz annyi pontosítás szükséges, hogy azoknál a szolgáltatóknál, amelyeknél nincs csomagkedvezmény – tehát nem biztosítják a vezetékes telefont ingyen vagy névleges összegért más helyhez kötött szolgáltatások megrendelése esetén, a forgalmazó vonalak aránya szintén jóval átlag feletti, de
ez egy kicsiny részpiac.)

A lakosságival ellentétben a vállalkozói piacon nemcsak kiegyenlítődtek a hívásirányok, hanem egyenesen a mobil irányú hívások vették át a főszerepet. Míg az időszak elején még fölényben volt a vezetékes hívások aránya (a saját ügyfélkörön belüli hívások és más szolgáltatók vezetékes ügyfeleihez irányuló hívások összesen 14 millió darabot értek el szemben a mobilhívások 13 milliós számával), vezetékes hívásirányban négy év mintegy felére csökkent a hívások száma, miközben a mobilhívások mennyisége ennél mérsékeltebb ütemben zsugorodott. A változások trendszerűek, nem arról van tehát szó, hogy a járvány időszakában (mivel sokan otthonról dolgoztak), a korábban egyik cégtől a másikhoz, egyik irodából a másikba vezetékes telefonon lebonyolított hívások szükségképpen át kellett, hogy terelődjenek mobilra vagy valamilyen csevegőalkalmazásra, a vezetékes hívások csökkenése ugyanúgy érvényesült a járvány előtt és után is.

A 17. táblázatban ugyan nem szembeszökő (hiszen a nemzetközi hívások súlya mindig is eltörpült a belföldieké mögött), nemzetközi irányban gyakorlatilag megszűnőben vannak a hívások: az időszak végére kétszázezer körüli értékre esett a cégek által kezdeményezett ilyen hívások száma, ami azt jelenti, hogy a forgalmazó 132 ezer vonalra negyedévente mintegy másfél (havi szinten félnél is kevesebb) külföldi hívás jut. Ez a tendencia alighanem megállíthatatlan (hacsak a pillanatnyilag igencsak kedvezőtlen nemzetközi vezetékes tarifák nem csökkennek a felhasználók számára észszerű szintre), hiszen a cégeknél manapság egyre inkább internetes megoldással (például Skype-, Zoom- vagy Teams-felületeken) vagy virtuális magánhálózatokon keresztül valósulnak meg a nemzetközi hívások.

A lakossági piacon a hívások számának csökkenésével szinte azonos ütemben zsugorodott a lebeszélt percek mennyisége is: például míg a saját hálózaton belül maradó hívások száma az időszakban 50%-kal csökkent (34 millióról 17 millióra), ugyanebben az irányban a percforgalom 49%-kal zsugorodott (304 millió percről 156 millió percre), és ugyanezt állapíthatjuk meg minden más hívásirányra is. Mindezek miatt az egy hívásra eső fajlagos hossz alig változott.

Az átlagos híváshossz változatlansága valamennyi forgalmi irányra igaz, így hosszabb távon is stabil maradt az a szerkezet, hogy a vezetékes hívások a leghosszabbak (átlagosan mintegy 9 percig tartanak), a mobilhívások pedig a legrövidebbek, azaz a hívások időtartama egyértelműen a hívásköltséghez igazodik. (A nemzetközi hívások száma olyan csekély – például 2025. IV. negyedévében 741 ezer forgalmazó vonalra 204 ezer hívás jutott, azaz negyedévente vonalanként a fél darabot sem éri el a fajlagos forgalom, hogy nem lehet hívási „szokásokról” beszélni.) Úgy tűnik ezek alapján, hogy a vezetékes telefon –legalábbis a lakossági felhasználók körében– egyértelműen a „csevegés” eszközévé vált.

A lakossági ügyfelekkel szemben a nem-lakossági felhasználók nem „csevegésre” használják a vezetékes telefonjukat, ebből következően az átlagos híváshossz a harmadát sem éri el egyik irányban sem annak, amit a lakossági oldalon láttunk (ld. 19. táblázat). Hívásiránytól függetlenül az átlagos híváshossz évek óta stabilan másfél-két perc körül van, talán a nemzetközi hívások nyúlnak ennél egy árnyalattal hosszabbra, de utaltunk rá, hogy ezek száma az utóbbi időben minimálisra csökkent, így „jellemző” híváshosszról itt sincs értelme beszélni.

Míg a korábbiakban azt láttuk, hogy a helyhez kötött internet esetében jelentős volt a műszaki fejlődés (elsősorban a lassabb kapcsolatok cseréje nagyobb sávszélességűre), helyhez kötött telefonnál komoly javulást a technikai háttérben nem tapasztalhatunk. A lakossági piacon az elavultnak számító analóg technológia ugyan régóta visszaszorulóban van (ld. 20. táblázat), azonban ennek üteme rendkívül lassú: 2022 elején az összes forgalmat bonyolított vonal 7%-a volt analóg, az időszak végén, 2025. IV. negyedévében pedig még mindig 6%. (A lakossági piacon az ISDN-vonalak szerepe sosem volt meghatározó és mára lényegében „kiveszőben lévő fajnak” tekinthetjük).

A lassú modernizációnak két oka lehet: egyrészt egy zsugorodó piacon érdemes minden fejlesztési beruházást kétszer is meggondolni, hogy megtérül-e, másrészt a műszaki modernizáció nem feltétlenül hozza meg az előfizetők kedvét a vezetékes telefon használatához, sőt éppen az analóg vonalon kiszolgált ügyfelek a legintenzívebb használók (például míg a modern megoldással –internethálózaton keresztül VoIP technológiával – ellátott előfizetők körében a forgalmazó vonalak aránya az összes ilyen vonalnak csak 36%-a volt 2025. IV. negyedévében, a „hagyományos” analóg vonallal bekötött ügyfelek 56%-a használta ténylegesen is a vezetékes telefont).

Az üzleti felhasználók körében éppilyen kevéssé haladt a műszaki fejlesztés (ld. 21. táblázat), sőt a kiinduló állapot eleve rosszabb volt. Ennek nyomán az analóg vonalak aránya a forgalmazó vonalak között 20%-ról 16%-ra csökkent az egész időszak alatt, az ISDN-vonalaké pedig 49-ről 41%-ra, azaz alig-alig érzékelhető elmozdulás, és ha hozzátesszük, hogy mindez négy év fejleménye, szabad szemmel szinte láthatalannak kell tekintsük a hálózatfejlesztést.

A vezetékes telefonpiacon az egyes szolgáltatók piacrészesedésének becslése (különösen lakossági ügyfélkörben) igen nehéz kérdés. Megmutattuk a korábbiakban, hogy az összes bekötött telefonvonalnak csak 38%-a aktív, vagyis a vonalszám nem igazán jó teljesítménymutató, hiszen ha egy szolgáltató vonzó áron (esetleg ingyenesen) biztosít vezetékes telefonszolgáltatást ügyfeleinek, amennyiben más hírközlési szolgáltatásokat is rendelnek tőle, akkor ezzel a lépéssel mesterségesen „felfújhatja” az előfizetőinek illetve a vonalainak a számát, noha ebből nincs valós árbevétele, ahogyan tényleges szolgáltatást sem nyújt. Helyesebb lehet tehát a forgalmazó vonalak száma alapján számolni a részesedéseket, ezzel kapcsolatban viszont az a kifogás merülhet fel, hogy negyedévente egyetlen (akár téves) kapcsolást fogadó vonal egyenértékűnek számít egy valóban rendszeresen vagy intenzíven használttal. Éppen ezért a tényleges szolgáltatási teljesítmény mérésére a kimenő kapcsolások száma vagy ezek percforgalma lehet talán a legalkalmasabb mutató. (A vázolt lehetséges megoldások eredményei közötti különbség érzékeltetésére álljon itt csak egyetlen szolgáltató, a Magyar Telekom piacrészesedési adata 2025. IV. negyedévére a lakossági ügyfélkörre négy számítás szerint: az összes vonal 53%-át, az összes forgalmazó vonal 51%-át, viszont az összes kimenő hívás 61%-át, a teljes kimenő percforgalomnak pedig 65%-át kezelte ez a szolgáltató.) Mivel azonban a forgalmazó vonalak, illetve az azokon bonyolított forgalom szolgáltatónkénti összevetése számos kiegészítő elemzés alapjául szolgálhat, a táblázatmellékletben megadjuk a forgalmazó vonalak száma alapján becsült piacrészesedéseket is (22.a és 23.a táblázat néven).

Az üzleti ügyfélkörben nem találunk ilyen jelentős különbségeket a négyféle számítási metódus eredményei között, itt viszont azt kell figyelembe venni, hogy a legnagyobb nemzetközi nagyvállalatok jelentős része zárt piacot képez, amelyhez lényegében nincs hozzáférésük a magyarországi szolgáltatóknak (az anyavállalat sokszor minden leányvállalata hírközlési szolgáltatására leszerződik egy nemzetközi szolgáltatóval), továbbá a közigazgatási intézmények is leggyakrabban a Jelentéshez adatot szolgáltató cégeken kívüli körtől veszik igénybe a vezetékes telefonszolgáltatást (elsősorban a NISZ Zrt.-től). Mindkét esetben darabszámban csekély számú vállalatról, illetve hivatalról van szó, viszont a használt vonalak száma és a hívásforgalom jelentős lehet. Hogy ezeknek a figyelmen kívül hagyásával ne torzítsuk (növeljük meg mesterségesen) a Jelentésben részt vevő 14 szolgáltató piaci részesedését, felhasználtuk a KSH által gyűjtött teljeskörű adatokat (vö. 12.2.1.3. Bekapcsolt vezetékes telefon fővonalak és hívások az előfizetők típusa szerint negyedévente című KSH-tábla), amelynek eredményeképpen az adódott, hogy a hívásoknak hosszabb időszakra nézve átlagosan 89%-át fedi le a Jelentés, ami miatt a hiányzó 11%-ot az egyéb szolgáltatók részesedéseként vettük számításba. Mivel mind a lakossági, mind az üzleti piacon a legnagyobb 4-5 szolgáltató után következő piaci szereplők részesedése nem éri el a 2%-ot, a helyhez kötött internetre vonatkozó fejezetben ismertetett módon a 22-23. táblázatban ezeket is az egyéb szolgáltatók között szerepeltetjük.

Mindkét ügyfélkörben rendkívül stabilnak tűnnek az erőviszonyok: a Jelentés által tárgyalt négyéves időszakban legfeljebb néhány százalékpontnyi, jelentéktelen elmozdulás következett be. A lakossági piacon például 2022 elején a Vodafone a Digi és az Invitel együttes piacrészesedése 33% volt, szinte tizedszázalékra ugyanannyi, mint amennyi a három cég összeolvadásával létrejött szolgáltatónak, a One-nak a 2025 végi aránya. Ugyanígy a Magyar Telekom részesedése is szinte befagyott 60% körüli szinten. A vállalati fúziók eredményeképpen ugyanakkor a vezetékestelefon-szolgáltatás piaca lényegében kétszereplőssé vált: a Magyar Telekomon és a One-on kívül nincs más szolgáltatónak jelentős piacrészesedése, az utánuk következő legnagyobbnak sem éri el a 2%-ot a súlya.

Üzleti ügyfélkörben ugyanúgy a mára megmaradt két nagy szolgáltató szezonális ingadozásoktól eltekintve gyakorlatilag változatlan pozícióját látjuk. Míg a korábban négy cégként működő mai One-birodalom 2022 II. negyedévében 33%-os piacrészesedéssel bírt, az utolsó mért időszakban már egy szolgáltatóként 32%-ossal. A nem-lakossági piacon tehát összességében majdnem ugyanolyan merevek az erőviszonyok, mint a lakossági szegmensben, ugyanakkor két sajátossága is van a piacnak. Egyrészt az üzleti piacon vannak olyan nagyfelhasználók, akik képesek telefonkampányaikkal érdemben befolyásolni a szolgáltatók részesedését: az Invitech, a One és a Magyar Telekom is regisztrált olyan negyedéveket, amikor érdemben megugrott a forgalma, hogy azután vissza is essék a hosszútávú átlagra. Másrészt míg a lakossági piacon az 5 legnagyobb szolgáltatón kívül lényegében senki más nem lát üzleti potenciált a helyhez kötött telefonban, a nem-lakossági ügyfélkörben megnőtt a nagy szolgáltatókon kívüli szereplők részesedése. (Alighanem kevésbé lehet arról szó, hogy ezek a cégek magukhoz tudnának vonzani új üzleti előfizetőket a régi szolgáltatójuktól, hanem ebben az ügyfélkörben kevésbé csökken a vonalszám és a hívásforgalom, és ez okozza részesedésük növekedését.)

Helyhez kötött televízió

Mivel a másik két helyhez kötött szolgáltatással szemben a műsorterjesztési piacon elhanyagolható a nem-lakossági ügyfelek száma és az általuk generált bevétel is (az 1. és 2. táblázat adatai alapján az összes tévéhozzáférés 1-2%-a tartozik üzleti előfizetőkhöz), az eddig követett megoldással ellentétben ebben a fejezetben nem közlünk eredményeket a nem-lakossági piacra, hanem ennek adatait a lakosságival összevontan mutatjuk be. Az eljárást az is motiválja, hogy több szolgáltató nem kínál üzleti tévécsomagokat, és ha egy vállalkozás műsorterjesztési szolgáltatásra akar előfizetni, akkor lakossági ajánlatot adnak neki, sőt sok esetben nem is tartják nyilván, hogy egy tévéelőfizetőjük magánszemély vagy vállalkozás-e, tehát eleve az adatok konzisztenciája sem feltétlenül biztosított.

A műsorterjesztés piaca az előfizetői számokat tekintve stabil volt, illetve sokáig parányit talán nőtt is (az előző fejezetekben bemutatott módon 2021 közepéig mintegy 80 ezer darabbal növekedett a hozzáférések száma), majd 2022 eleje óta csökkenni kezdett. Ugyanakkor műszaki szempontból egyszerre figyelhetünk meg két lassú átalakulást. A 24. táblázat a különféle műsorterjesztési műszaki megoldások elterjedtségének változását mutatja be az időszakban. Az egyes szabványokat a bevett rövidítésükkel jelöltük, ezek tartalma a következő:

• DTH (Direct-to-Home) = egyéni műholdas műsorvétel, geostacionárius műholdakkal biztosított műsorszórással továbbított televízióműsorok vétele
• DVBT (Digital Video Broadcasting – Terrestrial) = digitális földfelszíni televízióműsor-szórás
• DVBC (Digital Video Broadcasting – Cable) = digitális kábeltelevízió
• IPTV (Internet Protocol Television) = digitális televíziós műsorterjesztés, melyet az interneten adatcsomagokként továbbított jelek segítségével nyújtanak

Az egyik technológiai változás az, hogy lassú visszaszorulásban van a hagyományos analóg kábeltelevíziós technika: míg az időszak elején az összes előfizető 15%-a kapta ily módon az adást, 2025 végén már csak 11%. A folyamat mozgatója az, hogy az analóg kábeltévével szemben a digitális többféle csatorna, többféle csomag és jobb képminőség biztosítását teszi lehetővé. A másik átalakulás a vezetéken továbbított, illetve a sugárzott (vezeték nélküli) műsorterjesztés között zajlik: előbbi részeszedése folyamatosan növekszik utóbbi rovására. Míg 2022 elején az összes előfizetés 80%-a szólt vezetékes tévére, négy évvel később már 89%. Ez az eltolódás elsősorban arra vezethető vissza, hogy a felhasználók keresik, az azt nyújtani képes szolgáltatók pedig erősen ösztönzik több helyhez kötött szolgáltatás csomagban történő igénybe vételét, márpedig a sugárzott műsor mellé (érkezzen az akár műholdról, akár földi adótoronyról), ha műszakilag nem is lehetetlen helyhez kötött vezeték nélküli internet- vagy telefonszolgáltatást kínálni, ezek nem igazán elterjedt kombinációk (csakúgy mint a sugárzott tévészolgáltatás mellé más szolgáltató hálózatán nyújtott vezetékes internet vagy telefon). Mindezek miatt hosszabb távon a sugárzott műsorterjesztés előfizetői körében előbb-utóbb túlsúlyba kerülnek azok az ügyfelek, akik kizárólag tévészolgáltatást igényelnek, ez viszont egy igencsak zsugorodó piaci szegmens.

A technológiai változásokkal kapcsolatban mondottak implicite magukban foglalják a piacrészesedések változásának tendenciáit is: azok a szolgáltatók, amelyek kizárólag vagy elsősorban sugárzott műsorterjesztésben érdekeltek, részesedést kellett veszítsenek, csakúgy, mint azok, amelyek kizárólag vagy elsősorban analóg vezetékes műsorterjesztést kínálnak, és ez így is történt. A Canal+, amely kizárólag műholdas terjesztést végzett, a One-ba olvadása előtti 15 negyedévben mintegy 40 ezer előfizetőt veszített, ügyfelei mintegy 21%-át, hasonlóképpen az Antenna Hungáriához, amely csak földi sugárzásos szolgáltatást kínált, és a kiinduló állapothoz képest 38%-os ügyféllemorzsolódást szenvedett el. Mindezek természetesen csak példák, pusztán annak illusztrálására szolgálnak, hogy ezen a piacon főleg a szolgáltatásverseny alakítja a részesedések alakulását, amelynek haszonélvezője az eddigiekben elsősorban a Magyar Telekom volt, amely viszonylag rövid idő alatt tudta 5 százalékponttal növelni súlyát, kárvallottjai pedig azok a szolgáltatók, amelyek vezetékes analóg vagy sugárzott műsorterjesztést kínálnak. A One-ba olvadt cégek külön-külön is mérhető nagyságú szolgáltatók voltak, így az integráció domináns pozícióban lévő vállalatot eredményezett. Míg az internet, illetve a vezetékes telefon piacán a One kisebb-nagyobb lemaradással egyértelműen másodhegedűs, a műsorterjesztésben 48%-os piacrészesedéssel messze a legnagyobb szolgáltató.

A fentiekből következően a vezetékes, illetve a sugárzásos műsorterjesztés nem tekinthetők elkülönült részpiacoknak, amelyeken külön-külön versenyeznének egymással a szolgáltatók, ugyanakkor az erőviszonyok részletesebb elemzésére ad lehetőséget, így a táblamellékletben (25a. és 25b. táblázat néven) megadjuk a piacrészesedéseket a vezetékes és a sugárzásos technológiával nyújtott tévészolgáltatásra elkülönítve is (hozzátéve, hogy az Antenna Hungária és a Canal+ beolvadásával a One-ba, továbbá a Magyar Telekom műholdas szolgáltatásának kivezetésével utóbbi részpiac egyszereplőssé vált, ezért a 25b. táblázatot a jövőben nem közöljük).