Az influenszerektől érkező információk nem érdektelenek, de nem is a legfontosabbak a felnövekvő korosztályok számára, mert a szülők véleménye még mindig többet nyom a latban, mint az online világ véleményvezéreié. Az ifjúság többségéről elmondható, hogy racionálisan gondolkodik, és reálisan látja a jövőt: a fiatalok nem gondolják azt, hogy az influenszer-pálya mindenki számára nyitott – foglalta össze az ifjúságkutatások tanulságait a konferencia első előadója, dr. Székely Levente szociológus, az Ifjúságkutató Intézet igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Habár az idealizált családkép mára szertefoszlott, és megkérdőjeleződött mindaz, amit a család fogalmáról száz évvel ezelőtt gondoltak, a szocializáció elsődleges tere mégiscsak a család – még akkor is, ha egyre több időt töltünk mediatizált térben, azaz online platformokon.

A 30 év alatti magyarok még mindig a házasságot tartják az ideális együttélési formának, ennek ellenére minden negyedik húsz és harminc év közötti fiatal szingli. A pártalálásnak, elköteleződésnek pedig nem az anyagi biztonság hiányától való félelem az elsődleges oka, hanem a túlzott elvárás az ideális társsal és saját magunkkal szemben – idézte fel dr. Rövid Irén a kirakatkapcsolatokról szóló előadásában a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) legfrissebb kutatásának tanulságát. Természetesen az influenszerek által közvetített minták is hatással vannak a párkapcsolatok alakulására. A kérdőíves vizsgálatban résztvevők arról számoltak be, hogy a közösségimédia-felületeken inkább a celebek válásával, szakításával kapcsolatos hírek érik el őket, mint azok, amelyek ismert emberek harmonikus családi életéről szólnak. A kutatásból az is kiderült, hogy azok a fiatalok, akik legalább egy híres embert követnek az online térben, inkább gondolják úgy, hogy könnyű párt találni. A médiának tehát van hatása arra, hogy meghozza vagy éppen elvegye a kedvet a pártaláláshoz.

Miért érezzük fontosnak a családi tevékenységek megjelenítését az online térben, miért osztunk meg egyáltalán bármit is a családunkról a közösségimédia-felületeken? – tette fel a kérdést Sebestény Judit, az NMHH Médiatudományi Intézetének doktorandusz munkatársa, aki kutatásában azt vizsgálta, hogy miként jelenik meg a család a népszerű Insta-szülők tartalmaiban. Ma már nem is olyan egyértelmű, hogy kik is alkotják az ember családját, ezért a nyilvánosság előtt, a közösségi médiában „kell” bizonyítani, hogy valakivel összetartozunk, és azt is, hogy a családi kapcsolatok működnek – vagy éppen azt, hogy kompetens szülők vagyunk. Az Insta-szülőket az különbözteti meg az influenszerek korát megelőzően a családi életüket szintén nyilvánosan dokumentáló bloggerektől, hogy utóbbiak világában a gyerekek még nem voltak központi szereplői a tartalomgyártásnak. Az Insta-szülők tartalmaiban viszont a gyerek már szinte eszközként van jelen, akinek az a feladata, hogy a szülők szerepét hitelesítse. Márpedig éppen a hitelesség a kulcsa annak, hogy valaki online véleményvezérré váljon. Az Instagram a boldog és büszke pillanatok felületeként a családi fotóalbumok kiterjesztésének is tekinthető, mégis kikerülnek ide olyan pillanatok emlékei is, amelyek közzététele legkevésbé sem szolgálja a gyermek érdekét. Minden influenszer, aki a gyerekéről posztol, kiteszi őt a sharenting veszélyeinek, holott nagyon fontos lenne mérlegelni, hogy egy online tartalom megosztásának később milyen hatásai lehetnek – zárta az előadását Sebestény Judit.

A világvallások közül az iszlám van jelen legnagyobb mértékben és leginnovatívabb módon az online térben – mondta a vallási influenszerekről szólva dr. Andok Mónika, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának tanszékvezető habilitált egyetemi docense, aki Ferenc pápát is idézte: bárki mikroinfluenszerré válhat, aki a saját környezetében hitelesen képviseli a hitét.

A sportinfluenszerek azok, akik mögött mindig teljesítmény áll, sikerek és bukások sorozata hitelesíti őket – jellemezte a sport bajnokait dr. András Krisztina, az Óbudai Egyetem docense. Dr. Keszeg Annától, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docensétől pedig megtudtuk: a tipikus divatinfluenszer növekedéspárti és technooptimista, ám a jövőt várhatóan azok a közösségi médiaszereplők fogják átrendezni, akik ökotudatosak, és meg akarnak tanítani minket akár szabni, varrni, ruhát átalakítani.

A Való Világ 11. szériája a Z generáció figyelmét akarta megragadni, és ennek eszköze volt a műsor influenszer-stratégiája: a játékosokat kezdettől influenszerként aposztrofálták, akikkel tartalmakat is gyártattak. A nézők azonban nem szimpatizáltak a hangsúlyosan negatív karakterjegyekkel felépített szereplőkkel, ez lehet az egyik oka annak, hogy nem sikerült a műsorban mesterségesen véleményvezéreket kreálni – ismertette a VV 11 kapcsán készülő kutatást dr. Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának habilitált egyetemi docense.

A tudományos élet influenszereinek nemcsak információt kell nyújtaniuk, hanem ezt szórakoztatóan is kell tenniük, hiszen még az összetett kutatásokrólis lehet egyszerű, érthető nyelvezettel beszélni – hangsúlyozta dr. Veszelszki Ágnes, az NMHH Médiatudományi Intézetének kutatásvezető-helyettese, az NKE tanszékvezető egyetemi docense a tudománykommunikátorokkal kapcsolatos előadásában. A széles nagyközönséget megcélzó előadásokban az az elvárás a kutatókkal szemben, hogy úgy fogalmazzák meg a tudományos eredményeiket, hogy az a laikusok számára is érthető legyen. Óriási fegyvere a tudomány kommunikátorainak a humor: akinek van humorérzéke, és ezt illő módon használja a kommunikációban, már részben nyert ügye van. Miközben a nemzetközi tudományos életnek vannak világhírű influenszerei, a magyar véleményvezérek toplistáján nem szerepel egyetlen kutató sem – érdemes tehát azon dolgozni, hogy ez megváltozzék – zárta az előadását Veszelszki Ágnes.

A modern tudomány maga a megvalósult fantasztikum, és sokszor nehéz kitalálni, hogy a tudósok inspirálják-e a science fiction írókat, vagy a science fiction-történetek inspirálják a tudósokat, amikor kutatási területet választanak – mondta dr. Kiss László csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Prima Primissima díjas főigazgatója, aki médiaszerepléseivel és a csillagászattal foglalkozó honlapok és közösségi oldalak aktív üzemeltetésével kiemelkedően sokat tett tudományága népszerűsítéséért. Hozzátette: a legsikeresebb tudósokban is ott él az az exhibicionista figura, aki szeret kiállni a közönség elé, szereti, ha figyelnek rá és értik, amikor beszél – fontos tehát a szereplést vállaló tudósok számára is a pozitív visszajelzés.

Az erotika influenszereiről szóló utolsó szekcióban Katona Katalin szexuálpszichológus az OnlyFans-oldal hatásairól beszélt. A tartalomgyártók erotikus tartalmait előfizetéses formában kínáló portál – bár 2016 óta létezik – 2020-ban, a Covid-járvány idején lett népszerű, amikor a szexmunkások is az online térbe húzódtak. A mainstream média és a popkultúra hamar destigmatizálta az oldalon való jelenlétet, amely a tartalomgyártókat a könnyű pénzkereset ígérete és az offline szexmunkához képest biztonságosabb munkakörülmények miatt is vonzza. Kevés szó esik azonban az oldal használatával járó lelki hatásokról: a tartalomgyártók állandó nyomás alatt vannak, mert valójában a mérhető bevételhez heti hét nap kell tartalmat gyártani, emellett a megbélyegzéstől való félelem, a magány és az állandó szorongás is jellemzi őket, és ki vannak téve az online zaklatásnak is. Az OnlyFans használata pedig a pártalálást is megnehezíti, mind tartalomgyártói, mind előfizetői oldalról. Ezek azonban még csak a rövid távú hatások – a hosszú távú pszichológiai hatásokra egyelőre csak előrejelzéseket lehet tenni – zárta előadását Katona Katalin.

Bár gyakran összemossuk a két fogalmat, az erotika nem pornográfia, hanem a Teremtő ajándéka, nem bűn, hanem a kegyelem része – hangsúlyozta a nap utolsó előadásában dr. Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész, teológus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi tanára. Az erotika fogalma több a szexuális vonzalomnál, része az elfogadottság, a bizalom, amelynek következménye a feltárulkozás és a megnyílás a másik felé. A szépség persze egyesülésre csábít, ezért mindenki vonzó akar lenni – ennek köszönhető a plasztikai sebészet virágzása is. A külsőségek világában kevés szó esik azonban a belső szépségről, arról, hogy beleszeretni valójában a másik lelkébe lehet.

A konferencia különlegességét az adta, hogy különböző területekről (szociológia, kommunikáció- és médiakutatás, közgazdaságtan, csillagászat, teológia, pszichológia) érkezett szaktudományos kutatók segítségével vizsgálta meg napjaink meghatározó jelenségét, az influenszeri szerepkört és annak társadalmi-gazdasági-lélektani hatásait. Az elhangzott előadásokból összefoglaló tanulmánykötet készül.