Sok nő számára a nyárelő az elhatározás és az átalakulás időszaka, különösen a strandszezonhoz közeledve. A jelenség társadalmilag és kulturálisan összefügg a média által hangoztatott testkép-ideálokkal, amelyek egy átlagos nő számára gyakran irreális elvárásokat közvetítenek. A nőket megcélzó lapokban és bulvár magazinokban ebben az időszakban megszaporodnak a diétákkal, edzéstervekkel és szépségápolási tanácsokkal kapcsolatos cikkek, ráerősítve a ‘summer body’ narratívára. A magazinok üzenetei gyakran arra ösztönzik olvasóikat, hogy a testüket még a nyár előtt alakítsák át, megfelelve így a kívánt – de sok esetben elérhetetlen – szépségideálnak. Ezek a cikkek rendszeresen karcsú, bikiniben pózoló modelleket ábrázolnak, ami tovább erősíti azt a képzetet, hogy a vékony, formás, „tökéletes” test a nyár alapkövetelménye.

A média fontos szerepet játszik a kulturális elvárások közvetítésében, így a női testkép terén is. Az üzenetek sulykolása közvetlen és közvetett módon befolyásolhatja az önértékelést és a mentális jóllétet. A testükkel elégedetlen nők gyakran hasonlítják magukat a tömegmédia által közvetített irreális testképekhez, ami hosszú távon pszichológiai károkat válthat ki. A túlreprezentált, „esztétikus” testek példaként állítása azt eredményezi, hogy sok nő számára ezek a testideálok internalizálódnak, azaz saját testüket ehhez mérik, függetlenül attól, hogy ez reálisan mennyire megvalósítható. Az elvárás sokszor túlzó mértékű, aminek következtében a nők önértékelése romlik, különösen akkor, ha nem tudják elérni az ideálokat. A testkép- és evészavarok gyakran ilyen folyamatok eredményeként alakulnak ki. A témában végzett kutatások (Pukánszky, 2012; Nyitrai, 2014) azt is alátámasztják, hogy a nők különösen érzékenyek a média által fenntartott ideális testkép okozta károsító hatásokra. Gyakran érzik úgy, hogy túlsúlyosak, még akkor is, ha a testtömeg-indexük a normál tartományba esik. A torzítottan prezentált testkép miatt sok nőben alakul ki elégedetlenség a saját teste iránt, ami hosszú távon negatív következményekkel járhat az önértékelésükre nézve.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kutatásának egyik célja az volt, hogy képet adjon a magyarországi bulvár- és női magazinok női testkép ábrázolásáról a nyarat megelőző időszakban. Reprezentálják-e a női test sokféleségét, vagy csak egy szűk, idealizált képet mutatnak be? Milyen hírekben kerül említésre a testkép? Milyen diétákat, edzésterveket és szépségápolási praktikákat javasolnak a megjelent cikkek? A vizsgálat másik kérdése pedig azt járta körül, hogy miként befolyásolhatják a megjelent tartalmak a női önképet és milyen pszichológiai hatásokat eredményezhet ez a saját testképük kapcsán.

2024. március 1. és június 30. között nyolc nagy látogatottságú női online magazin kínálatát elemezte a Hatóság egy előzetesen felállított, női testképpel kapcsolatos kulcsszólista alapján (2024. március 1. – június 30. között a Gemius Audience adatai szerint leglátogatottabb női magazinok: Femina, Kiskegyed, NLC, Glamour, Femcafe, Joy, Marie Claire, Dívány).

A Neticle Media Intelligence a közösségi média publikus felületeiről és a magyar weboldalakról – köztük sok száz hírportálról – összegyűjti és kereshetővé teszi a szöveges tartalmakat. A Neticle adatai szerint a vizsgált időszakban 5.755 cikk született a vizsgált oldalakon, amelyek közül 901 bizonyult témánkba vágónak. A cikkek több, mint fele a Femina (28,2%) és a Kiskegyed (26,6%) oldalán jelent meg, a középmezőnyhöz az NLC (13,9%), a Glamour (13,1%) és a Femcafé tartozott (11,1%), míg a legkevesebb témába vágó írással a Joy (4,7%), a Marie Claire (1,9%) és a Dívány (0,6%) jelentkezett.

A cikkeket két csoportra bontottuk: bulvárra és hírértékkel rendelkező tartalmakra. A bulvár közé sorolódtak az aktuális közéleti pletykák, a hírességek alakját dicsérő/kritizáló cikkek, a celebek fogyását taglaló írások, továbbá a hírértékkel nem rendelkező, külső, testi elváltozást ismertető anyagok. Azokat a cikkeket, amelyek információval és tudással látták el az olvasókat – diétákat, edzéseket, étkezési és önértékelési tanácsokat mutattak be –, a hírértékkel rendelkező kategóriába soroltuk. Összességében a tudósítások 62,3 százaléka bizonyult bulvárnak, míg 37,6 százaléka hasznosítható tanácsokat tartalmazott.

A legtöbb bulvárcikk a Joy-on jelent meg, ahol a beszámolók 90,5 százaléka (38 cikk) hétköznapi témákat állított a célkeresztjébe, míg a legkevesebb a Divány.hu-n, ahol a tudósítások mindössze ötöde volt szenzációhajhász. Abszolút mennyiséget illetően a Feminán jelent meg a legtöbb bulvárhír, összesen 179 darab (a platformon megjelent cikkek 70,5%-a), míg a legkevesebb a Díványon (5 cikk) és a Marie Claire-en (12, a megjelent cikkek 70,6%-a).

A beszámolók harmada (32,4%) valamiféle dicsérő jelzőt, melléknevet tartalmazott a címében, 67,3 százaléka ellenben neutrálisnak bizonyult. Néhány példa a szenzációhajhász címadások közül: „Tóth Andi dögösebb, mint valaha: így villantotta meg topmodellalakját”, „Gisele Bündchen szabadjára engedte a melleit legfrissebb fotóin, leesett az állunk a végeredménytől”, „Hűha! Megmutatta döbbenetes alakját az 54 éves Keleti Andrea”, „Liptai Claudia lányának perzselő bikinis képeitől biztosan tátva marad a szád” (a szóban forgó lány 17 éves). A testi jelzőkkel ellátott szalagcímek döntő többsége, 87,3 százaléka a bulvárcikkekhez tartozott, vagyis az összes bulvártartalom 45,5 százaléka élt ezzel a figyelemfelkeltő technikával.

Az írások majdnem felének (49,2%) központi témája a női testkép megítélése volt, míg 50,8 százaléka távolabbról közelítette meg a kérdést (diéták, edzések). A cikkek testképpel és a feltűnt szereplők testével kapcsolatos megítélését három kategóriába soroltuk: megkülönböztettünk neutrális, pozitív és negatív viszonyulást. Ezek a kategóriák azt tükrözik, hogy az írások milyen módon jelenítették meg és értékelték az adott szereplők vagy általánosságban a nők testét, illetve milyen üzenetet közvetítettek az olvasók felé a testképről. A cikkek 47,7 százaléka neutrálisnak volt tekinthető. Ezek a tudósítások nem tartalmaztak sem egyértelműen pozitív, sem negatív véleményt a női testről, a testábrázolásuk nem minősült hangsúlyosnak. A pozitív megítélésű cikkekhez (46,7%) kerültek azok a tartalmak, amelyek dicsérték a test különböző aspektusait, támogatták a test pozitív megközelítését, azaz nem csak a konvencionális szépségideált tartották értékesnek. A negatív megítélésű beszámolók aránya alacsony, mindössze 5,6 százalék volt. Ezek a cikkek vagy kritizálták a szereplők testét, vagy negatív fényben tüntették fel azt.

Az írások szereplőit is kategorizáltuk: átlagemberre, hírességre és központi szereplő nélkülire. A cikkek döntő többsége (56,2%) valamilyen hírességet állított a középpontjába, ezek általában a celebek fogyásáról vagy bikinis testéről közöltek összeállításokat. A cikkek harmadának (38%) nem volt központi szereplője, itt általában diétákat, edzéseket vagy szépségápolási termékeket mutattak be. Átlagembereket azonban csak elvétve tűztek a tollukra (5,9%), de amennyiben mégis, akkor a róluk szóló hírek javarészt nagyon drasztikus fogyásokról számoltak be.

A vizsgált tartalmakban a hírességek kapták a legpozitívabb értékelést: 73,1 százalékban pozitív színben kerültek bemutatásra, 19,8 százaléka semlegesnek minősült, s mindössze a cikkek 7,1 százaléka vélekedett róluk negatívan. Az átlagemberekről szóló hírek nagy részét (64,2%) is pozitívan értékelték, 28,3 százalékát semlegesen, igaz, arányaiban ők kapták a legtöbb negatív felhangot is (7,6%).

A 901 cikkből 506-ban (56,2%) esett szó hírességről, amelyekben összesen 278 különböző celeb került említésre. A március-júniusi időszak legnagyobb sztárja Palvin Barbara volt, akit 11 alkalommal említettek, elsősorban a topless vagy fürdőruhás fotózásaival kapcsolatban. A második helyen Demi Moore, Keleti Andrea és Ördög Nóra osztozott, akiket tíz-tíz alkalommal hoztak szóba, míg Tóth Andi kilenc említéssel a dobogó harmadik fokára léphetett fel. Ugyanakkor a hírességek kétharmada (186 személy) mindössze egyetlen alkalommal állhatott a nyilvánosság elé. A szereplők származását tekintve nagyjából kiegyenlített volt a mezőny, 53,1 százalékuk magyar, 46,9 százalékuk pedig külföldi volt.

A szereplők életkora tízéves periódusokban került csoportosításra. A cikkek 27,2 százaléka egyáltalán nem említette meg a szereplő életkorát, leggyakrabban az 50-59 éves aktorokról szóltak a hírek (16,6%). (Érdekesség, hogy a weboldalak látogatóinak életkora és a cikkekben említett személyek életkora között nem mutatható ki párhuzamosság. Míg a kutatásban feltárt cikkekben (sorrendben) az 50-es, 30-as és 20-as éveikben járó szereplőkről szóltak a híradások, addig a vizsgált médiumok látogatói ebben az időszakban elsősorban 40-es, 60-as és 50 éves nők közül kerültek ki.) A cikkek mindössze 8,3 százalékában kerültek említésre 18 év alatti kiskorúak, akik elsősorban a szüleik oldalán jelentek meg valamilyen eseményen, de tíz alkalommal szexuálisan vonzó nőként ábrázolták őket. Ilyen volt például Liptai Claudia 17 éves lánya fürdőruhában, Adam Sandler 15 éves lánya bikiniben, vagy az anorexiás tinikre vadászó felnőttekről szóló híradás.

Írott tartalmak esetében különösen hangsúlyos üzenetet hordoznak a mondanivaló alátámasztására hivatott képek. A fotók 48,8 százaléka hírességet ábrázolt, 15,2 százaléka átlagembert, 5,6 százaléka pedig modelleket. A képek harmada (30,4%) nem mutatott be szereplőt, vagyis a cikkeket stock fotók, ételekről/tárgyakról, testrészekről készült képek egészítették ki. A leggyakrabban bemutatott (33%) női alak a ‘modell/fit’ kategóriából került ki, 32,1 százalék mutatott be átlagos testű nőket és mindössze a képek 5,1 százalékán szerepeltek plus size szereplők. Ezek alapján kijelenthető, hogy a szereplők testalkatának reprezentálása nem állt párhuzamban a magyar nők megjelenésével.

A cikkekben ismertetett szereplők teste merőben eltért a Központi Statisztikai Hivatal adataitól [A népesség megoszlása tápláltság szerint a testtömeg-index (BMI) alapján, 2019], amihez képest a sovány (a kutatásban ‘modell/fit’ kategória) nők felül-, a túlsúlyosak (KSH adatainál a túlsúlyos és elhízott kategória összevonásával létrehozott kategória) viszont alulreprezentáltaknak számítottak. A valóságban a nők 96,1 százaléka az átlagos vagy túlsúlyos kategóriákba tartozik, ellenben a bulvárlapok cikkeinek majdnem fele sovány vagy modell kinézetű nőket ábrázolt.

A képek döntő többsége stock oldalakról (39%) illetve a közösségi médiából (38,7%) származott. Stock fotók elsősorban a szereplő nélküli, általában edzéssel és diétákkal foglalkozó cikkekben tűntek fel, míg a közösségi média oldalakról (főként az Instagramról) szerzett képek a hírességekkel kapcsolatos beszámolókban. A fotók ötöde (21,3%) valamiféle eseményt illusztrált – általában bált vagy díjátadót –, míg a képek egy százalékát paparazzik készítették. Mesterséges intelligencia által készített, vagy MI által befolyásolt kép nem volt felfedezhető a vizsgált cikkekben.

A képek 14,8 százaléka szexuális töltetű volt, melyek döntő többsége (67%) hírességet ábrázolt, testalkat szempontjából pedig fit, modell testű nőket (69,2%). Ezzel szemben alulreprezentáltak voltak az átlagemberek (11,3%), testalkat szempontjából pedig a plus size (4,5%) és az átlagos testalkatú nők (24%).

Az írott tartalmak 36,2 százalékában került említésre a szereplő valamelyik közösségi média felülete, leggyakrabban az általuk megosztott Instagram képeket tették közzé a portálok. A szexuális töltetű képeknél ez a szám megkétszereződött, 77,4 százalékuknál egy kattintásra elérhető volt a szereplő social media oldala. Ez arra világít rá, hogy a szexuális irányultságú képek nagyobb arányban látnak el egyben reklámfunkciót is. A jelenség a celebek túlszexualizálódását eredményezi, hiszen a nagyobb kattintásszám eléréséhez elvárássá válik a szexuálisan túlfűtött képek használata, ami öngerjesztő folyamatot indít be, vagyis a nagyobb eléréshez minél kihívóbb képeket kell közzétenni.
A cikkek testképpel kapcsolatos mondanivalóját négy kategóriába csoportosítottuk: semleges (41,8%), fenntart egy szépségideált (40,6%), elfogadásra ösztönöz (10,3%), végül testi elváltozásról számol be (7,2%). A szépségideál fenntartása negatív testkép-attitűd, hiszen a konvencionális attribútumok alapján mérik a szépséget, ezzel szemben a testi elváltozás bemutatása és az elfogadásra ösztönzés testkép-pozitív attitűdökként jellemezhetők. A semleges cikkek figyelembevétele nélkül a pozitív és a negatív testkép attitűdű cikkek megoszlása 30,1 vs. 69,9 százalék. Ez az arány a vizsgált anyagok ‘testpozitív cikk’ és ‘testpozitív kép’ megoszlására hasonlít. A releváns cikkek 28,2 százaléka tekinthető ’testpozitív’ cikknek. Ezek többnyire olyan írások, melyeknek szereplői büszkén felvállalják testüket, olyan nőket mutatnak be, akik teste eltér a konvencionálisan szépnek ítélttől vagy kritikát fogalmaznak meg a szépségiparral szemben. Ilyennek számított például a smink nélküli Karikó Katalin, a kövérségére reagáló Marsi Anikó vagy a külsejére büszke Gáspár Evelin bemutatása. A releváns – nem stock – képek 26,8 százaléka ’testpozitívnak’ minősült, ahol a női testet nem a 21. századi konvencionális szépségideálok alapján, hanem őszintén mutatták be, nem elfedve, hanem felvállalva azok különböző formáit, méreteit és tulajdonságait. Ilyenek voltak például a női testet három gyerek után bemutató plus size szépségkirálynőről és a 74 éves Vera Wang-ról szóló cikkek. A női testet ábrázoló fotók 73,2 százaléka az átlagosnál vékonyabb, szebb és tökéletesebb képet mutatott, gyakran retusálva azt.

Az újságcikkek nagyjából harmada (36,3%) tett említést a szereplő önbizalmára utalva. Ezek döntő többsége (83,2%) önbizalommal teli szereplőről szólt, aki elégedett a testével, jól érzi magát a bőrében és nem fél megmutatni az alakját. 16,8 százaléka ellenben önbizalomhiányos szereplőről számolt be, aki elégedetlen a jelenlegi formájával, fogyni szeretne vagy testképzavarral küzd. Egy 2021-es amerikai kutatás (Most Americans believe the media promotes an unattainable body image for women | YouGov) rávilágított arra, hogy a felnőttek háromnegyede szerint elérhetetlen szépségideálokat közvetít a média, az amerikaiak több mint fele érez nyomást, hogy elérjen egy bizonyos testalkatot és mindössze negyedük tartja magát az átlagosnál szebbnek. Összevetve a kutatással, jól kivehető, hogy a médiában bemutatott minták nem csak a testképpel, de az általános önértékeléssel kapcsolatban is hamiskás képet mutatnak.

Az irreális testi elvárásokat közvetítő cikkek negatív érzeteket válthatnak ki, amelyek hozzájárulhatnak az alacsony önértékelés, az evészavarok és a mentális betegségek kialakulásához. Éppen ezért fontosnak tartottuk, hogy feltárjuk, a cikkek foglalkoztak-e testképzavarral vagy étkezési zavarral (étkezési zavar: összetett mentális egészségügyi probléma, amelynek során az abban szenvedők kóros kapcsolatot alakítanak ki az evéssel, a testsúlyukkal vagy a külsejükkel). 36 cikkben került említésre valamilyen evészavar, amely a tudósítások harmadában általános testképzavarként jelent meg. A testképzavar egy mentális egészségügyi rendellenesség, amely során valaki torzított vagy negatív képet alkot a saját testéről. A problémával foglalkozó cikkek negyedében jelent meg önbizalomhiány vagy – ugyancsak 25 százalékos megjelenési aránnyal – anorexia és bulimia. A testképzavar-attitűdöket sokszor megfelelő módon tálalták az írásokban, vagyis a testképzavar ellen fellépő, az ellen tenni vágyó személyeket mutattak be (68,4%). Minden harmadik azonban (31,6%) elfogadta a testképzavart és nem próbált meg változtatni rajta.

A női test alakjával kapcsolatos attitűdöket négy csoportba soroltuk. Az első kategóriába azok a cikkek kerültek, amelyekben az alak nem töltött be központi szerepet (30,2%), mint például egy-egy diéta bemutatásakor. A második kategóriába a szép alak dicséretével foglalkozó írások (38,4%) kerültek, és amelyekben többnyire a hírességek, modellek alakját, testét méltatták. Megkülönböztettünk egy további csoportot, ahol az alak megváltoztatása jelentette a fő célt (23,6%), ezek a cikkek a szereplők (többnyire hírességek) fogyásáról, testi átalakulásáról szóltak, diétákat mutattak be. A legkisebb kategóriába azok az ismertetések tartoztak, amelyekben az alak elfogadása volt a cél (7,8%). Ezek olyan ’testpozitív’ cikkek voltak, amelyek azt hangsúlyozták, hogy nem kell minden női testnek megfelelnie a konvencionális szépségideáloknak, hanem minden nő szép és érdemes a szeretetre.

A bemutatott szereplők teste a beszámolók negyedében (25,8%) került összehasonlításra. Az esetek többségében (59%) a saját, korábbi alakjukkal kerültek összevetésre, majd szépségideálokkal (28%), végül más személyekkel (13%). Ezen szembeállítások a bulvárlapokban normalizált testkép-ideákat erősítették, miszerint egy adott híresség sokkal ’dögösebb’ volt fiatalon, X kilóval könnyebben. „Rá sem lehet ismerni”, „Mintha új ember lenne”, „Durván átalakult” – ilyen és ehhez hasonló felütésekkel nyomatékosították a narratívát, hogy a vékony, formás alak a szép.

Az újságcikkek 82,5 százaléka nem helyezett kiemelt fókuszt egy adott testrészre – az egész testre vonatkozóan nyilatkozott, vagy egyáltalán szóba se hozta. A megemlített testrészek közül a legtöbb figyelem a hason volt (33,5%), amely elsősorban a bikiniszezont megelőző, hasformázó edzéseknek és diétáknak volt köszönhető. A második legtöbb említést az arc kapta (30,3%), elsősorban a fizetett arcápolási termékek reklámjaiért. Harmadik helyen a melleket említették leggyakrabban (22,2%) a fürdőruháknak és Sydney Sweeney gyakori említéseinek következtében. A fenék az esetek 8,2 százalékában volt tetten érhető, míg a legkevesebb figyelem a lábakra irányult, mindössze kilenc alkalommal (5,7%).

Minden huszadik cikkben került terítékre plasztikai vagy orvosi beavatkozás. Leggyakrabban (32%) általános plasztikai műtét volt a téma, nagyrészt olyan hírességekkel összefüggésben, akiket ilyen beavatkozással vádoltak meg. A leggyakrabban említett (10%) tevékenység az Ozempic nevű, cukorbetegek számára készült gyógyszer alkalmazása volt, amely az elmúlt években felkapottá vált a celebek körében a gyors fogyasztó tulajdonságai miatt. A cukorbetegek számára ajánlott készítmény étvágycsökkentő hatású, ugyanakkor alkalmazása egészséges szervezetben súlyos mellékhatásokkal járhat, amelyre többnyire nem utaltak a cikkek. A rendszeresen ismertetett beavatkozások között megjelent a mellkisebbítő műtét (6%), a zsírleszívás (4%) és az arcműtét (4%) is, míg további 22 különböző beavatkozást csupán egy-egy alkalommal hoztak szóba.

Az elemzett 901 cikkből 316-ban (35,1%) szerepet kapott valamilyen ruhanemű is. Ezek alapján négy csoportot különböztettünk meg: átlagos, ünnepi ruházat, bikini/fürdőruha, valamint speciális ruha. A leggyakrabban előforduló öltözet a bikini volt, amely a ruhára hivatkozó cikkek csaknem felében jelent meg (48,4%). A toplista második helyén (27,2%) a speciális öltözékek álltak, amely típus többnyire a pucér/meztelen ruhának felelt meg. Az ilyen típusú ruházat jellegzetessége, hogy az anyag szabása alapján ugyan ruhának tűnik, ám viselője mégis meztelennek hat benne, mert vagy teljesen átlátszó, vagy hálós anyagból készült. Ezt a bátrabbak valóban meztelenül, míg a kevésbé bátrak fehérnemű fölött viselték. A képek mindössze 5,7 százaléka ábrázolt hétköznapi ruhában pózoló szereplőt.

A női lapokban - különösen a nyarat megelőző időszakban - felkapott téma a fogyókúra, a diétázás, ami az általunk vizsgált médiumoknál sem volt másképp. A cikkekben említett diétázás kétosztatúnak bizonyult: vagy a fogyókúrázó szereplőt mutatták be, vagy a diétázás folyamatát ismertették, kiemelve annak felépítését és alkalmazását. A fogyókúrázó szereplőről szóló beszámolók általában hírességekre, celebekre koncentráltak, s ezek tették ki a feldolgozott cikkek 16,1 százalékát. Ezen cikkek döntő többsége sikeres fogyásról (85,5%) vagy folyamatban lévő fogyásról (11,7%) számolt be, és mindössze négy cikk (2,8%) foglalkozott sikertelen súlycsökkentéssel. A sikeres fogyást bemutató cikkeket további két kategóriába tudtuk elkülöníteni; akik a súlyfeleslegüktől akartak megszabadulni (89,5%) és akik alakformálás vagy izomépítés céljából diétáztak (10,5%). A fogyás mértéke ezekben a beszámolókban igen magas volt, 5-től 82 kilogrammig terjedt. Legtöbbször 20 kilogrammos fogyásról (11 írás) vagy extrém, 50 kilogrammos (9 cikk) súlycsökkenésről számoltak be. Habár a fogyókúrázással eltöltött idő hossza között hatalmas különbségek voltak, a cikkekből kitűnt, az átlagos, 31,89 kilogrammos fogyás egy átlag olvasó számára nem reális, és valószínűleg nem is kitűzött cél.

A cikkek 38,6 százaléka mutatott be valamiféle női testre ható praktikát, melyek közül kiemelkedett a diéta (72,1%), amit az edzés (12,4%) és a skincare, vagyis bőrápolás (15,5%) követett a sorban. Összesen 251 újsághír számolt be diétáról, amelyekben 169 különböző típus került említésre.

A legtöbbször említett diéta (19 cikk) a zsírégető italok fogyasztásának propagálása volt. Ezek olyan teák, turmixok és ivólevek, amelyek a cikkek szerint akár 39 kilogrammtól is segíthetnek megszabadulni. A második leggyakrabban (tíz eset) említett diéta az időszakos böjtölés volt, amelynek lényege, hogy a nap csak egy bizonyos időintervallumában lehet enni, a többiben böjtölni, koplalni kell. A legelterjedtebb - és leggyakrabban említett fajtája - a 16/8 órás megoldás volt, amiben 8 órás időkeretben lehet enni (például reggel 10-től este 6-ig), a többiben viszont nem. A diéta-dobogó harmadik helyezettjének (8 említés) az ‘egészséges étrend’ bizonyult, amelyeknél a változatos, kiegyensúlyozott, zöldségekben és tápanyagokban gazdag táplálkozást ajánlották a fogyásra vágyóknak. Az egészséges étrendet tehát két diétás módszer is megelőzte a táplálkozásra való odafigyelésben. Összesen 28 diéta került több alkalommal is említésre, 141 fogyókúrás módszer azonban csak egyetlen egyszer. A bemutatott diéták a celeb-fogyásokhoz képest konszolidáltabb ígéreteket tettek, 1 és 45 kilogramm közötti fogyással kalkulálva (átlagosan 12,38 kg).

Az újságírók 36 esetben hozták szóba a fogyókúrával töltött időtartamot, ami egy és hétszáz nap között alakult. Leggyakrabban (22,2%) kéthetes diétákat mutattak be, majd az egy hétig és egy hónapig tartók voltak a legdivatosabbak (11,1%), vagyis a felgyorsult világban a rapid súlycsökkenés és az instant megoldás az elvárás. A gyors fogyás ugyanakkor hosszú távon nem vezet tényleges fogyáshoz, sőt, a jojó effektusnak köszönhetően még súlygyarapodást is eredményezhet.

Mindössze 26 esetben tárgyalták ki a fogyás mennyiségét és a fogyókúrával töltött időtartamot is, ami alapján az átlagos napi fogyás mértéke 0,04-3 kilogramm közé esett. Az Amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ (Centers for Disease Control and Prevention – Healthy Weight and Growth) táplálkozási szakértői az optimális heti fogyást 0,5-1 kilogrammban állapították meg, ami napi viszonyításban 0,07-0,14 kilogrammot jelent. Az ábrán zölddel jelöltük azokat a diétákat, amelyek beleesnek a CDC ajánlott tartományba, sárgával pedig ennek az értéknek a +/-20 százalékába esőket. A diéták mindössze harmada (34,7%) nevezhető ‘egészséges diétának’, míg 42,3 százaléka több, mint kétszerese a javasolt fogyás felső határának, nem beszélve arról, hogy az egyik cikk egy nap alatt három kilogramm mínuszt is beharangozott (Kiskegyed.hu – 3 kilót fogyott egyetlen nap alatt ezzel a zöldséglevessel: itt a titkos receptje).

A cikkek közül körülbelül minden huszadik (43 cikk) mutatott be valamilyen – 27 féle – edzésformát. A leggyakrabban hivatkozott (11,6%) edzésfajta a sétálás volt, amely a tavaszi időszakban egy effektív, kikapcsoló, ingyenes módja a plusz kilók ledolgozásának. A második leggyakrabban (9,3%) említett edzés a konditerem volt, a bronzérmet megosztva pedig a futás, a hasizom gyakorlatok és a több mozgásformát bemutató edzések kapták, hét-hét százalékkal.

Az edzéssel kapcsolatos tudósítások nem számoltak be a várható fogyás mértékéről, holott az esetek többségében (58,1%) az edzés célja egyértelműen a súlycsökkentés volt, a cikkek negyede (25,6%) egészség-orientált, míg 16,3 százaléka esztétikai célú edzés volt. A diétákkal összehasonlítva, a női lapok nagyobb bizalmat fektettek az általuk szemlézett edzésekbe, a publikált gyakorlatok felét ajánlották, feléhez pedig semlegesen álltak hozzá.

A nyár előtti időszak nemcsak a fogyásról, de a szépségápolásról, a kisebb testi hibák eltüntetéséről is szól a női magazinokban. A vizsgált időszakban összesen 54 cikk mutatott be szépségápolási praktikákat, amelyből 42 különböző volt. A leggyakoribb téma a narancsbőr eltüntetése és a kollagén pozitív hatásai voltak, amelyek négy-négy alkalommal kerültek terítékre. Két-két esetben foglalkoztak a ránctalanítással, pattanások kezelésével és a hialuronsavval, továbbá négy cikk mutatott be egyszerre több szépségápolási terméket.

Habár nyolc írás állított középpontjába alacsony anyagi ráfordítást igénylő szépészeti tippeket (elegendő alvás, megfelelő folyadékbevitel, olcsó arcápolási termékek), a szépségápolás tematikájú cikkek 38,9 százaléka fizetett reklámnak volt tekinthető, amelyek majdnem fele a Glamour-on jelent meg. A szépségápolási ötletek kétharmadát (68,5%) ajánlották a cikkek - habár ennek 38,9 százaléka fizetett reklám volt -, egyharmada (29,6%) neutrálisan állt a praktikákhoz és egy cikk mutatott be olyan termékeket, amelyeket érdemes elkerülni.

Összegzés

A női testképpel foglalkozó írások elsősorban bulvárcikkek voltak a nyarat megelőző időszakban, amelyek hírességek alakját és fogyását méltatták, s csupán a beszámolók harmada tartalmazott érdemi mondanivalót is, leginkább a diéta, edzés, szépségápolás témakörében. A bulvárcikkek arányaiban jelentős eltérések mutatkoztak médiumonként, a Joy.hu-n olvasható írások 90 százaléka a bulvár kategóriába tartozott, míg a Divány.hu-n és a Kiskegyeden kevésbé kerültek reflektorfénybe a celeb-orientált cikkek. Az írások harmada - a bulvárcikkek négyötöde - használt a címében figyelemfelkeltő, testre utaló, gyakran szexuális jelzőket a nagyobb kattintásszám érdekében.

Az elemzett újságcikkek nagy része hírességekről szólt, az átlagos nők alulreprezentáltak voltak mind képi, mind tartalmi szempontból, továbbá kevésbé pozitív megítélés alá estek. A bemutatott képek szintén hírességekről szóltak, a fotókon gyakran vékony, modell alkatú nők köszöntek vissza, ami arányait tekintve távol áll a magyarországi nők átlagos testfelépítésétől. A túlnyomórészt kihívó, szexuális töltetű képek gyakran az adott híresség Instagramjáról származtak. A hírességek túlszexualizálása hozzájárulhat ahhoz, hogy őket - és en bloc az embereket – a vonzerejük és ne a tehetségük, személyiségük alapján ítéljék meg.

A tudósítások nagyrészt semlegesen vagy pozitívan értékelték a női testképet, elenyésző számú cikk fogalmazott meg kritikus gondolatokat a szereplőről vagy a szereplő testéről. Ezzel szemben a beszámolók túlnyomó részének narratívája fenntartotta a konvencionális szépségideálokat, miszerint a karcsú, formás, edzett nők az igazán szépek. A cikkek kevesebb, mint ötöde számolt be testi elváltozásokról vagy ösztönözte az olvasót saját teste elfogadására. A szereplők önbizalmával foglalkozó cikkek döntő többsége önbizalommal teli szereplőket mutatott be. Habár nincsenek naprakész, reprezentatív adatok a magyarországi nők test-elégedettségével, de feltételezhető, hogy a valóságban ez az arány sokkal alacsonyabb. Az alacsony önbizalmat célozzák meg a szépségápolási termékek reklámjai is, amelyek a bulvárlapok hasábjain hívják fel a figyelmet a testi hibák – mint például a narancsbőr – eltüntetésére. Az ilyen cikkek jelentős része fizetett reklám volt.

Nehéz dolguk van azoknak a nőknek, akik a nyár előtti időszakban fogyókúrába kezdve a női magazinokból szeretnének tájékozódni. A vizsgált cikkek közül 251 mutatott be valamiféle diétát, amelyből 169 eltérő módszert népszerűsített. A szénhidrátmentes étrendtől kezdve, az almaecet diétán át a kígyódiétáig (amelyben egy hatalmas étkezést két nap koplalás követ, ami alatt csak sós vizet lehet inni) szinte mindent megtalálni. A bemutatott diéták változatosak, de abban azonosak, hogy általánosítva mutatják be őket - figyelmen kívül hagyva a sajátos testi igényeket (mint például az a diéta, amelyik mindössze napi 1200 kalória bevitelét ajánlja), valamint orvosi és szakértői nyilatkozatok helyett ‘barátnői ajánlásra’ publikálták. Több olyan étrend is bemutatásra került, amelyek az emberi egészségre káros javaslatokat tettek (10 szabályt tartott be a nő: 9 hónap alatt közel 40 kilót fogyott - Videó | Femcafe), amely szerint egy száz kilogrammos embernek elegendő napi 1,4 liter vizet innia. A ‘diéták’ egy része a tartós vékonyság és súlycsökkenés helyett gyors, akut tisztítókúrákat álcáznak fogyókúrának, amelyek a bélrendszer kipucolásával érik el a súlycsökkenést. A diétákat illetően is megfigyelhetők eltérések akár egyazon médiumon belül is: a március közepén és végén a Femcafe-n megjelent cikkek a citromlé fogyókúrás, egészségügyi hatásait firtatták, majd júniusban már annak a veszélyeire hívták fel a figyelmet. Kiemelésre érdemes továbbá az is, hogy a cikkekben említett diéták több mint fele irreális nagyságú fogyásokról számolt be. Az ilyen drasztikus súlyvesztés egyrészt nem cél egy átlagos nő számára, másrészt a diéták által prezentált fogyás intenzitása a szakemberek szerint az egészségtelen kategóriába sorolható. Mindezek mellett a cikkekben említett fogyások szinte mindegyike sikeres súlyvesztésről számolt be. Ezzel szemben a valóság sokkal árnyaltabb képet mutat. Az EASO kutatása (European survey finds over three-quarters of adults with obesity have attempted to lose weight in the past year, but most have been unsuccessful) szerint a fogyókúrába kezdők kevesebb, mint harmada ér el orvosilag szignifikáns fogyást, harmaduk pedig extra súllyal gyarapszik a diéta ideje alatt. Ezzel szemben a szemlézett cikkek mindössze három százaléka számolt be sikertelen fogyókúráról.

Összességében elmondható, hogy a női magazinok nem a valóságot tükrözik a női testképről. A cikkek főszereplői nagyrészt hírességek, akik az átlagosnál vékonyabbak, szebbek és elégedettebbek önmagukkal. Az ilyen tartalmak fogyasztása hosszú távon negatív hatással lehet a női olvasók önértékelésére, önbecsülésére. Az „ideális” női test eléréséhez bemutatott számos diéta egészségtelen, vagy teljesen hiteltelen. A számtalan elérhető cikkből egy sem nyújtott használható útmutatást, hogy bizonyos súlyú, testfelépítésű, esetleg betegséggel rendelkező személynek melyik diéta javasolt és melyik messziről kerülendő. Továbbá a diéták, edzések, szépségápolási tippek mögött nem tűnnek fel hozzáértő szakemberek, nem állnak tudományos lábakon, sokszor egyszerűen a reklámozási szándék húzódik meg a háttérben, ami erősen megkérdőjelezi a sok esetben irreális és káros tanácsok legitimitását. Rendkívül fontos lenne felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy a bulvármagazinokban olvasható diéták nem személyre szabottak, sokszor nem áll mögöttük szakemberi ajánlás sem. A diéta megválasztása előtt fontos a háziorvossal, dietetikussal való egyeztetés, hogy az olvasók a lehető legkevesebb kockázattal szabaduljanak meg a nemkívánt kilóktól.