A lipcsei székhelyű szervezet által 2021 óta évente publikált riport a média- és sajtószabadság megsértésével kapcsolatos incidenseket országokra bontva monitorozza az EU tagállamaiban és tagjelölt országaiban. Az aktuális dokumentum folyamatosan romló tendenciáról számol be Európa-szerte, így Magyarországon is. A jelentés elsősorban fizikai támadásokkal, zaklatással, pszichológiai bántalmazással, tulajdon elleni támadásokkal, cenzúrával és jogi atrocitásokkal foglalkozik.

Az NMHH a 2024-es kiadást megvizsgálva egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy az abban feltüntetett incidensek leírásai jellemzően a magyar médiahelyzettel kapcsolatos álláspontokat egyoldalúan megjelenítő forrásokra támaszkodnak. Kisebb arányban ugyan ellentétes nézőpontú lapokra is hivatkoznak, ezeket azonban gyakran az egyes incidensek megvalósításában szerepet játszó orgánumokként azonosítják. Emellett a jelentés elkészítésének átláthatóságát csökkenti, hogy nem nevesíti szerzőit. Megemlíthető továbbá, hogy az egyes országokban azonosított incidensek összehasonlíthatóságát nagymértékben rontja, hogy a dokumentum nem mutatja be lakosságarányosan az egy főre jutó esetek számát.

A Médiatanácsot már a 2021-es jelentés is politikai befolyás alatt álló szervezetként ábrázolta, pedig annak függetlenségét a médiatörvény garantálja. A 2023-as jelentés továbbá a médiapluralizmus helyzetét „kritikusnak” minősítette, miközben a legolvasottabb lapok és legnézettebb médiumok között eltérő nézőpontokat megjelenítő felületeket és csatornákat találhatunk. Megállapítható, hogy a European Centre for Press and Media Freedom jelentéseinek Magyarországról szóló egyes állításai nagy hasonlóságot mutatnak a különböző médiaszabadság-jelentések által megfogalmazott egyoldalú kijelentésekkel. A 2021-es és a 2022-es évre vonatkozó riportok felidézik például a Klubrádiót és a Tilos Rádiót érintő eljárásokkal kapcsolatos kritikákat, amelyeket az NMHH által kiadott korábbi elemzések tételesen cáfoltak. Emellett a jelentések több esetben szubjektív, alátámasztást nélkülöző megállapításokat tesznek, például „fojtogatott magyarországi médiatérről” írnak.

Az NMHH továbbra is támogatja, hogy szakmailag megalapozottan, az eltérő álláspontokat részrehajlás nélkül bemutatva értékeljék a médiaszabadság és a médiapluralizmus helyzetét Magyarországon. Ugyanakkor a jelentésekkel kapcsolatban felmerülő tartalmi és módszertani hiányosságok akadályozzák, hogy e dokumentumok megfeleljenek ezen elvárásoknak.