Versengő technológiák, sürgető jövő – párbeszéd a spektrumgazdálkodásról

Közzétéve: 2022. szeptember 20.

Az egyre növekvő frekvenciaigény kezelésének lehetőségeiről és a nemzetközi szabályok, szabványok kialakításáról is beszélgetett Ulelay Emília, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Frekvencia- és Azonosítógazdálkodási Főosztályának főosztályvezető-helyettese és Váradi András, a Commsignia kutatási igazgatója. A hatóság és a gépjárműkommunikációt fejlesztő cég képviselőinek párbeszéde a YouTube-on visszanézhető.

Váradi András, a Commsignia kutatási igazgatója, Ulelay Emília, a NMHH Frekvencia- és Azonosítógazdálkodási Főosztály főosztályvezető-helyettese és Tóth Balázs, a Commsignia  kommunikációs szakértője

Ha egy cég kifejleszt egy autós távközlési rendszert, ami más járművekkel és az utak elemeivel folytat kommunikációt, akkor a fejlesztő elemi érdeke, hogy a rendszer által használt frekvencia hosszú távon (és lehetőleg) világszerte rendelkezésre álljon. De hogyan érhető ez el? Hogyan zajlik egy frekvenciasáv használatának engedélyezése? És milyen szempontok szerint dönt a hatóság, ha egymással versengő igények jelennek meg ugyanarra a sávra, vagy ha ugyanazt a megoldást több különböző frekvencián szeretnék más-más piaci szereplők szolgáltatni? Erről beszélgetett Ulelay Emília és Váradi András a Commsignia rendezvényén, ami a YouTube-on is elérhető.

„Nem science fiction”: a hatóság és a piac érdekei közösek

A spektrumgazdálkodás igényvezérelt terület, ezért a hatóság élő kapcsolatot tart fenn a piaci szereplőkkel. Rendszeresek a piacot a nemzetközi fejleményekről tájékoztató rendezvények, szakmai fórumok. A spektrumgazdálkodás terén különösen fontos a nemzetközi egyeztetés: ha egy autóba épített vezeték nélküli eszköz frekvenciája más országban nem használható, az súlyos következményekkel járhat.

A spektrumgazdálkodás nemzetközi egyezményei elsősorban az ENSZ távközlési szerve, az ITU által négyévente megrendezett Rádiótávközlési Világértekezleteken (WRC) születnek meg. Ehhez a köztes időszakban is folyamatos egyeztetések kellenek. A WRC-n megfigyelőként részt vehetnek piaci szereplők is, de csak a szabályozók képviselői szavaznak. A cégeknek tehát a hatóságot kell „meggyőzni” arról, hogy a technológia, amihez a frekvenciákra szükségük van, valós igényt elégít ki, „nem science fiction” – fogalmazott Ulelay Emília. Ugyanakkor a hatóságnak is hasznos, ha élénk kapcsolata van hazai gyártókkal, szolgáltatókkal, hiszen érvei akkor lesznek hatásosak, ha azok valódi igények mentén születnek. Épp ezért a hatóság a WRC-konferenciák előtt és után is rendszeresen tart fórumokat, ahol egyeztet a hazai hírközlési piac képviselőivel, hogy az ágazat egységes álláspontját képviselje.

Nem csak gazdasági kérdés: életmentő is lehet a spektrumharmonizáció

A spektrumgazdálkodás olykor a hatékonyság és a gazdaságosság szempontjain jóval túlmutató döntésekkel is jár.  Ulelay Emília felelevenített egy olyan esetet is, amikor az európai hatóságoknak, köztük az NMHH-nak egy pacemaker forgalmazását kellett megakadályoznia. A készülék ugyanis olyan frekvenciasávon működött, amely nem volt globálisan harmonizálva, az eszköz használójának tehát minden külföldi út előtt ellenőriznie kellett volna, hogy az adott országban zavarmentesen működni fog-e a pacemakere. A hatóságok fellépésére azonban az eszköz gyártását leállították.

A szabad mozgás, így a nemzetközi harmonizáció az autós technológiáknál is kulcskérdés – fűzte hozzá Váradi András. A Commsignia épp ezért, mielőtt a hatósághoz fordul, egyeztet a nagy európai autógyárakkal is, hogy az NMHH ugyanazt képviselhesse, mint például Németország és Franciaország.

Mivel az intelligens közlekedési rendszerek az Unió stratégiai céljai közé tartoznak, védett sáv és viszonylag nagy mennyiségű frekvencia áll a technológia rendelkezésére. A járművek esetén pedig ez azért is szükséges, mert nagy sebességgel mozogva nem minden sávon működne ugyanolyan hatékonyan a kommunikáció, miközben az adatot egy vasbeton parkolóházban is továbbítania kell a rendszernek.

Húsz év múlva minden autó kommunikál majd, de ehhez most kell szabványt választani

A frekvencia korlátos erőforrás: nem lesz belőle több. Az igény iránta viszont egyre nő. A mobilhálózatok, a wifi, de a kapunyitók és a babafigyelők működéséhez is frekvencia kell. És akkor még nem beszéltünk a honvédelmi és rendészeti hírközlésről, a drónokról és az ipari m2m-technológiákról, amelyek egytől egyig elkülönített, zavarmentes frekvenciasávok igényelnek.

Hogyan szolgálhat ki a hatóság egyre több igényt, ha a frekvenciaspektrum pontosan ugyanakkora, mint 20, 30, vagy 50 évvel ezelőtt? Ulelay Emília a műsorszórás digitális átállását hozta föl példaként. A technológiaváltással, az analóg műsorszórás 2013-as lekapcsolásával frekvenciák szabadultak föl, digitálisan ugyanis kevesebb frekvencián több műsort lehet továbbítani. Az átmeneti időszak után így jelentős mennyiségű sáv ürült ki. Az újabb megoldások szinte mindig hatékonyabbak, de az is előfordul, hogy egy-egy technológia nem terjed el, kivezetik, és annak helyére jelentkezhetnek be az újabb fejlesztések.

Az autós kommunikáció dilemmája jelenleg, hogy ugyanarra a szolgáltatásra kétféle szabvány létezik: a celluláris rendszerre alapozott LTE-V2X (majd: C-V2X) és a wifialapú ITS-G5 (DSRC). A kettő rendszer azonos frekvenciatartományra pályázik, egymással nem kompatibilis. A felhasználó érdeke egyértelműen az, hogy csak egy rendszer működjön, amely az összes járművet érzékeli majd. Ki dönt ilyenkor? Nem a hatóság – szögezi le Ulelay Emília. Vagy a piacnak kell dönteni, vagy a kormányzatnak – azzal, hogy melyik technológiát kezdi el kiépíteni az utakon.

Pár évente jönnek újabb technológiák, de a legfontosabb az lenne, hogy szülessen egy döntés valamelyik szabvány mellett és azt kezdjük el használni – tette hozzá Váradi. A másik kulcskérdés a spektrumok hosszú távú biztonsága. Jelenleg elenyésző ezen sávok leterheltsége, de az autókra tervezett rendszerekben arra kell készülni, hogy húsz év múlva minden gépjárműben lesznek vezeték nélküli kommunikációs rendszerek. Ezeknek pedig a nagy leterheltség alatt is zavarmentesen, biztonságosan kell működniük. A közlekedésben ugyanis kulcskérdés, hogy minden küldött adat célba érjen, hiszen csak a fogadónál dől el, hogy melyik információ lesz életmentő – fejtette ki Váradi András.