A digitalizáció megkerülhetetlen része a mindennapjainknak, s noha ezt ritkán tudatosítjuk magunkban, keresztül-kasul átszövi az egész életünket. A fejlődés megállíthatatlan, és ez számtalan előnnyel jár. Gondoljunk csak bele, hogy ma mennyi mindent elintéz - hetünk néhány kattintással, míg ötven évvel ezelőtt sokszor még ahhoz is a nyakába kellett vennie az embernek a várost, ha beszélni szeretett volna valakivel. A vitathatatlan előnyök mellett azonban a digitalizációnak akad néhány hátulütője is: rendkívül magas például az energia- és erőforrásigénye, ennek köszönhetően pedig komoly fenn tarthatósági kérdés, hogy mennyit, miért és hogyan lógunk a neten.

Egyetlen e-mail: négy gramm szén-dioxid

Hogy mennyire összenőttünk az elmúlt évtizedekben az internettel, azt jól mutatja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2021-es felmérése, mely szerint a 16 és 55 év közötti korosztály több mint 90 százaléka, az 56 és 65 év közöttieknek pedig több mint 80 százaléka rendszeres internethasználó. A megkérdezettek átlagosan napi hat-hét online tevékenységet végeznek a célzott vagy céltalan böngészéstől az online kommunikációs és social media csatornák használatán át a streamingig és a különféle játékokig. Mindez átlagosan 3,4 óra online jelenlétet jelent egyénenként. Nem túl meglepő módon a digitális bennszülöttek, a Z és az Y generáció – vagyis a 16 és 24, illetve a 25 és 40 év közöttiek – internethasználata extenzívebb: ők több helyszínen, hosszasabban, változatosabban neteznek, mint azok, akik az internet térnyerése előtti időkben születtek. A negyven év alattiakra éppen ezért különösen jellemző az okostelefon használata, míg a digitális bevándorlók (akik a digitális technológiák térnyerése előtti időkben születtek) leginkább otthoni PC-t használnak, és jóval kevesebb időt töltenek az online térben.

Az online kommunikáció, a közösségi média, az e-kereskedelem és a netes vállalkozások folyamatosan alakítják a világunkat. Applikációk, okoskütyük, izgalmas és kényelmes digitális megoldások világában élünk, ahol egyre nagyobb a verseny a fogyasztók figyelméért, így újabb és újabb kényelmi vagy kikapcsolódási lehetőségeket fejlesztenek annak elnyerése érdekében. Mindez azonban nem csupán egyre több lehetőséget, de egyre növekvő energiafelhasználást is jelent. A bennünket körülvevő adatmennyiség is nő. Ritkán gondolunk rá, de az online térben hozott döntéseinknek, mint mindennek, ára van: éppúgy karbonlábnyomot vonnak maguk után, mint például a vásárlási vagy közlekedési szokásainknak. Minden internetes tevékenység kibocsát ugyanis néhány gramm szén-dioxidot, a többi között a digitális eszközök és az adattárolást biztosító szerverparkok működtetéséhez, valamint a vezeték nélküli hálózatok áramellátásához szükséges energia miatt. Egyetlen e-mail karbonlábnyoma négygrammnyi szén-dioxidot jelent, amennyiben pedig még egy dokumentumot is csatolunk a levélhez, ez akár ötven grammig is felszökhet. Ha munkára használjuk a netet, az egész napos online jelenlét akár 1,6 kg digitális szén-dioxid-kibocsátást is jelenthet. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint egy félórás Netflix-műsor átlagos karbonkibocsátása megegyezik azzal, ha megteszünk száz métert egy hagyományos autóval.

A BBC egyik digitális fenntarthatósággal foglalkozó cikke szerint ha a teljes, a digitális technológiák gyártása és üzemeltetése során keletkező üvegházhatásúgáz-kibocsátást elosztanánk a világ összes internethasználója között, akkor mindenki fejenként 414 kg szén-dioxid kibocsátásáért volna felelős éves szinten. Az adatközpontok becslések szerint évente 200 TWh energiát használnak fel világszerte. Ez több, mint egyes országok – például Irán – nemzeti energiafogyasztása, és körülbelül fele a globálisan közlekedésre felhasznált villamos energiának. Egyes becslések szerint az internet, a különféle okoskütyük, illetve a mindezeket támogató rendszerek szén-dioxid-kibocsátása a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy kettő-négy százalékáért felelős.

Legyen zöldebb!

A fenti adatok fényében érthető, hogy az elmúlt években miért kapott kiemelt figyelmet a digitalizáció és a klímaváltozás kapcsolata, valamint az infokommunikációs szektor környezetre gyakorolt rövid és hosszú távú hatásainak minél pontosabb vizsgálata, ami nem csupán a szektor szereplőit, de a politikai döntéshozókat is új kihívások elé állítja.

Az Európai Bizottság Shaping Europe’s Digital Future címmel állította össze digitális stratégiáját, melynek fő törekvése, hogy a zöld és a digitális jövő ne egymást kizáró, hanem egymást támogató fogalmak legyenek. Ennek érdekében fontos célul tűzték ki például, hogy 2030-ig az európai adatközpontok és a távközlés klímasemlegessé váljanak. A Digitális Európa Program keretében pénzügyi forrásokat is rendeltek a célok eléréséhez. Az Európai Parlament 2020-ban két jelentést is elfogadott a digitális átmenet és a környezetvédelmi politikák kiegyensúlyozásának, valamint az infokommunikációs szektor károsanyag-kibocsátásának csökkentése érdekében. 2021-ben jött létre az Európai Bizottság és az Európai Parlament támogatásával, vállalati kezdeményezésre az Európai Zöld Digitális Koalíció, amely a fenntarthatóság jegyében a digitális megoldásokban rejlő kibocsátáscsökkentő potenciált más szektorok (például közlekedés és építőipar) zöld átalakítására is szeretné hasznosítani.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság folyamatosan nyomon követi az uniós társhatóságok fenntarthatósággal kapcsolatos legjobb gyakorlatait, melyek között több inspiráló kezdeményezést is találunk. A francia médiahatóság például szorosan együttműködik a környezetvédelmi hatósággal annak érdekében, hogy adatokat gyűjtsenek a szolgáltatók hálózata által kibocsátott üvegházhatású gázokról és a fogyasztói set-top boxok energiafogyasztásáról, valamint ezek környezeti hatásairól. A BEREC (Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete) fenntarthatósági munkacsoportja 2021-ben adta ki az első átfogó, az elektronikus hírközlés környezeti hatásaival foglalkozó jelentését, amely megállapította, hogy egyelőre nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű szabványosított adat egy alapos elemzéshez, valamint a digitális szektor környezeti lábnyomának értékelésére és mérésére szolgáló módszertanok sem egységesek. A munkacsoportnak, mely 2022-ben a jelentés nyomán a jelenleg alkalmazott környezeti indikátorok és módszertanok harmonizálásán, illetve egy összehasonlításra alkalmas rendszer kialakításán kezdett dolgozni, az NMHH is aktív tagja.

A fenntartható digitalizáció kérdésköre a különböző hatóságok mellett a vállalatok stratégiai prioritásai között is egyre inkább megjelenik. Már csupán a céges weboldal „zöldítésével” is sokat tehetünk a fenntarthatóság érdekében: egyre több szolgáltató kínál már például „zöld” tárhelyet, melynek működtetéséhez megújuló energiát használnak, de egy ökológiai, minimalista, kevés adatátvitelt igénylő webdizájn is hasznos döntés lehet. Senki számára nem kérdés ma már: a digitalizáció elengedhetetlen a cégek versenyképességének megtartásához, valamint az optimális működési környezet kialakításához. Noha a fenntarthatósági és klímasemlegességi törekvések sokszor olyan energiahatékonysági intézkedésekben mutatkoznak, amelyek elsődleges célja inkább a költségoptimalizálás, mintsem a környezet védelme, a hatás környezetvédelmi szempontból is kedvező. A nemzetközi szabályozások és vállalati törekvések mellett pedig – akárcsak a klímavédelem egyéb aspektusaiban – a digitalizáció kapcsán sem elhanyagolható az egyéni döntések szerepe. Érdemes rendszeres időközönként legalább egy kicsit offline üzemmódra váltanunk – hiszen néhány kihagyott kattintással mi is tehetünk a fenntarthatóságért.

A cikk az Új Médiakultúra Magazin II. évfolyamának első számában jelent meg. A kiadvány innen letölthető.