Angyalosy Eszter forgatókönyvíró, dramaturg, előadó, Csikesz Erika, a TV2 Média Csoport Zrt. értékesítési és digitális igazgatója, Pető Zoltán, az MTVA program-főigazgatója és Aczél Petra, a Médiatudományi Intézet kutatásvezetője

A klubbeszélgetés egy alapvető fogalommeghatározással indult: mi és miért más ma a tévé(zés), mint egy videómegosztó oldal? A televízió egy tartalomtípus, egy platform vagy a tartalom elosztásának egy funkcionális szintje, esetleg a közös történetek, események megélésének eszköze? Rövid válasz helyett minden szereplő saját aspektusból járta körbe a kérdést, így a vélemények alapján a fontos pillanatok varázsát közvetítő, a családi tábortüzet helyettesítő, ugyanakkor jelentős üzleti potenciállal bíró eszköz/szolgáltatás definíciója rajzolódott ki.

„A televízió egyfelől, a befogadók szempontjából egy olyan médium, ahol a nézők audiovizuális tartalmakat fogyasztanak intimebb módon, mint például a moziban. Másfelől, a tartalomszolgáltatók szempontjából pedig egy izgalmas, hihetetlenül gyorsan változó biznisz” – fogalmazott Angyalosy Eszter.

Angyalosy Eszter forgatókönyvíró, dramaturg, előadó

„Mi vagyunk jelenleg Európa ötödik »legtévésebb« nemzete: a magyarországi összlakosság naponta átlagosan 4 óra 57 percet tölt a televízió előtt. A magyar nyelvű csatornák száma 430 feletti, és 15 tartalomszolgáltató működik az NMHH felügyelete alatt. A mai napig a közép- és dél-európai posztszocialista országok lakosai tévéznek a legtöbbet. A tévé lett az a tábortűz, amelyhez este leülünk, hogy ott valaki közzé tegye az aznapi híreket. De vajon hol húzódik ennek a kulturális vonulata?” – szőtte tovább a beszélgetés fonalát az este moderátoraként dr. Aczél Petra.

Csikesz Erika arra hívta fel a figyelmet, hogy a háttér-televíziózás kifejezetten jellemző idehaza; a napközbeni műsorok úgy épülnek fel, hogy némi interakcióra sarkallják a nézőt, miközben megadják a szükséges közérdekű információkat a napi életvitelhez.

Csikesz Erika, a TV2 Média Csoport Zrt. értékesítési és digitális igazgatója

„Néhány évtizede még a vetítést követő napokban mesélték egymásnak az emberek a Dallas széria epizódjainak aktuális emlékeit. Ma nem könnyű közös metszetet találni, mert mindenkinek más streamingelőfizetése lehet, és más tartalmakat néznek, ezért nehéz ilyen témában beszélgetésbe elegyedni. Emiatt talán éppen a tábortűz jelleg látszik elveszni” – vélte Pető Zoltán. Majd hozzátette: a televíziózásban fontosak a helyi tartalmak és mindazon értékek, amelyeket nem üzleti érdekek befolyásoltak. Olyan történeteket szeretünk látni, hallani és átérezni, amelyek ezáltal közös élménnyé válnak. Pető Zoltán kitért arra is, hogy a kevésbé bevételorientált közmédia egyik felelőssége az innováció: egyre több műsort töltenek fel online felületeikre, hogy azok visszanézhetők legyenek. A közmédia másik szempontja, hogy bemutassa mindazon tartalmakat vagy felhasználókat, amelyek és akik a nagy streamingszolgáltatók üzleti érdekeiből kimaradnak. Felelősségüknek érzik, hogy egyáltalán készüljenek ilyen jellegű tartalmak – például sportközvetítések –, amelyeket azután az online felületeiken tesznek elérhetővé a széles közönség számára. A tartalmak archiválása azonban a szereplő beleegyezésére vonatkozó jogszabályi keretrendszer, illetve a bonyolult feltöltési háttérfolyamatok miatt válik nehézzé.

Pető Zoltán, az MTVA program-főigazgatója

Csikesz Erika erre reflektálva szintén fontosnak tartotta megemlíteni a saját gyártású tartalmak értékét, mert hiába népszerűek nemzetközi szinten például a kvízshow-k, a magyarok abból is hazait szeretnek nézni: magyar játékosokkal, magyar feladványokkal, a mi közös történeteinkből, történelmünkből. Továbbá nálunk tradicionális elem, hogy az új tartalmakat magyarul és azokkal az értékes színészekkel szeretjük hallani, akiknek megkedveltük a hangját.

A beszélgetés következő részében a televíziózás és a streaming közötti különbségeket keresték a résztvevők. A streamingszolgáltatók erejét eddig a választás szabadsága határozta meg, a piac fejlődési folyamata azonban azt hozta magával, hogy a szórakoztató célú tartalom esetében a lineáris tartalomszolgáltatók és a streamingszolgáltatók közelíteni kezdtek egymás irányába. A kétféle szolgáltatás közötti határvonal ott húzódik, hogy a lineáris szolgáltatásokban jelenik meg a tájékoztató tartalom: a hírek, a tudósítások, a közéleti viták, a sportközvetítések, a tematikus hazai tartalmak és a nagyszabású hazai showműsorok. A streamingszolgáltatások esetében a választás szabadságát és a kínálat bőségét a befogadók többször zavarba ejtőnek vagy nyomasztónak találják, de azt is érdemes kiemelni, hogy a platformok ezekkel a tartalmakkal formálják a közízlést.

Angyalosy Eszter mindezt azzal egészítette ki, hogy a hírek és a többi felsorolt, a lineáris szolgáltatásokban megjelenő tartalom célközönsége jellemzően lokális, hiszen egy hétköznapi műsor relevanciája időben és térben limitált, míg a streaming esetében nemzetközi potenciálról van szó. Ugyanakkor a streamingre készített tartalmaknak nem elég, hogy egy jó történetet mutassanak be, mert – elsősorban a nyelv miatt – nem egyszerű egy ország filmjeit és sorozatait más országokban is terjeszteni. Például a zenés-táncos műsorokat is kizárólag magas elérésre éri meg gyártani, ami az angol és a spanyol nyelvű, illetve az ázsiai piacot jelenti. Mindez azt is jelzi, hogy Európa jelenleg streamingválságban van, mert bármennyire is hihetetlen, de a kontinens piaca önmagában kicsinek számít. A streaming-trend egyébként a 6-8 részes, rövidebb sorozatok felé mozdul el.

Prof. dr. Aczél Petra, a Médiatudományi Intézet kutatásvezetője

„A közeli jövőben várható is elmozdulás a streaming-előfizetések formájában, mert a rendkívül drágán forgatott szuperprodukciók, több évadot felölelő – egyébként népszerű – sorozatok megtérülése komoly pénzügyi terheket ró a filmeket finanszírozó társaságokra, ezért egyre több szereplőtől hallani, hogy a streamingszolgáltatók az alap-előfizető csomagokon túl a reklámos formát is tervezik bevezetni” – hívta fel a figyelmet Csikesz Erika.

A beszélgetés résztvevői zárásként egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy kétségkívül tíz év múlva is lesz tévénk, bár azt nem tudjuk még, hogy miként fog kinézni és milyen tartalmakat kínál majd számunkra.