A telt házas rendezvény házigazdája prof. dr. Aczél Petra, a Médiatudományi Intézet kutatásvezetője

„Minden évben sokkal több kép készül el, mint az előzőben. A kreatív szektor jelenleg komoly átalakulásokon megy keresztül” – mondta a rendezvényen Nagy Ágoston művész, a MOME egyetemi adjunktusa. „Tíz évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni azt, amivel most foglalkozom” – tette hozzá. Hasonló helyzetben van Szauder Dávid médiaművész is, aki a mesterséges intelligenciát alkotótársnak tekinti, és célja, hogy egy új formanyelvet hozzon létre. „Jött ez a sebesen száguldó vonat, és fel kellett rá kapaszkodnom, mert nagyon jó belőle a kilátás” – emlékezett vissza az MI körüli hype kezdetére a médiaművész, akinek gyermekkori dilemmáját oldotta meg az új technológia. Most egyszerre lehet programozó és művész, hogy virtuális megoldásokkal megfogható, katarzist okozó alkotásokat hozzon létre. Ahhoz azonban, hogy sikeresen együtt tudjon működni a legújabb képgeneráló programokkal az alkotás során, az elmúlt néhány évben sokat kellett fejlődnie és gyakorolnia, főleg a promptolás területén.

„A legnagyobb változás az, hogy természetes emberi nyelven tudunk a géppel kommunikálni” – magyarázta el a promptolásnak, vagyis a gép instruálásának a lényegét dr. Veszelszki Ágnes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető docense, a Médiatudományi Intézet kutatásvezető-helyettese. A képalkotóknak, művészeknek meg kell tanulni minél pontosabban bánni a nyelvvel annak érdekében, hogy az általuk elképzelt eredményt dobja ki a program. Természetes nyelvre kell lefordítani valamit, ami később látvány lesz. „Az MI megnyit egy újfajta érzékelést” – magyarázta Szauder Dávid. Nagy Ágoston szerint az alkotási folyamat közben kurátori látásmódra is szükség van, ami ugyancsak új kihívást jelent a művészek számára.

Miközben sok kísérletezés útján megszületnek az MI és az ember közös alkotásai, felmerül a kérdés, hogy kit tekintünk kreatív alkotónak. „Ha mindenki lehet alkotó, akkor ki a művész? Mi a mesterséges intelligencia: a művész vászna, festéke, ecsetje – netán ő maga a művész?” – kérdezte a beszélgetés résztvevőitől Aczél Petra.

Dr. Veszelszki Ágnes, Szauder Dávid és Dr. Pogácsás Anett

A szerzői jog az emberi kreativitást védi, azaz az emberhez köthető egyéni produktumot, függetlenül attól, hogy az tudatos komponálás, fáradságos munka vagy a véletlen műve. Számos jogi problémát vet fel az, ha egy mű kapcsán a mesterséges intelligencia társszerzőként jelenik meg. Még az sem elképzelhetetlen, hogy az MI által készített alkotások a szerző nélküli művek sorát fogják gazdagítani, sőt akár még a digitális folklór kategóriájába is belekerülhetnek. Dr. Pogácsás Anett jogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem habilitált egyetemi docense kifejtette, hogy már a hetvenes évek óta foglalkoznak a jogászok azokkal a kérdésekkel, amelyeket az MI felvet. A fotográfia, majd a digitális művészet megjelenése egyaránt felhívták a figyelmet a sokszorosítás és a monetizáció problémáira, de a szabályozásban és a jogi megközelítésben azóta sem történt jelentős változás. Az Európai Unió mesterségesintelligencia-szabályozása, az AI Act még a döntéshozók asztalán van, miközben az MI gyakorlati használata már dübörög. A jogász hangsúlyozta, hogy a szerzői jogban eddig azért nem állítottak küszöböt, mert azonnal felmerül a cenzúra és a művészi szabadság korlátozásának problémaköre.

Bármennyire is könnyen hozzáférhetőek és használhatóak a generatív MI-alapú programok, amelyek segítségével bárki létrehozhat új alkotásokat, a művésszé válás útja rögös. Nagy Ágoston felhívta a figyelmet arra, hogy láthatatlan logikán alapuló algoritmusok befolyásolják azt is, hogy kihez jutnak el a művek: „A közösségi médiában elért siker nem reális visszajelzés az alkotóknak, ami anyagilag és mentálisan nagyon megviseli a művészeket.” Szauder Dávid számára vízválasztó döntés volt, amikor elkezdte kinyomtatni a képernyőn létrehozott képeit. „Nekem sokat jelent, hogy egy galériában közösségi élmény alakul ki, és ez is az alkotások részévé válik” – mondta a médiaművész, aki a galériákon keresztül értékesíteni is tudja az MI-vel közösen létrehozott alkotásait.

Veszelszki Ágnes a Harvard Gazette művészeket megszólító körkérdésére hivatkozva megemlítette azt az MI alkotta művekkel szemben megfogalmazott kritikát, miszerint ezekből az alkotásokból hiányzik az emberi, a váratlan, a meglepő és a testi tapasztalat. A beszélgetés résztvevői hangot adtak annak a reménynek is, hogy az MI ahelyett, hogy elvenné a művészek munkáját, akár fel is értékelheti a hús-vér emberek által készített alkotásokat, új rangra emelheti az emberi hozzájárulást.

A Médiamítoszok beszélgetéssorozat áprilisban folytatódik a televíziózás és a streaming kapcsolatának témájában.