A randiappok használata esetében is a tudatosság a kulcs
Az online társkeresésről szólt a legutóbbi Médiamítoszok klubbeszélgetés
Az immár harmadik évadját kezdő Médiamítoszok rendezvénysorozat 8. alkalma az online randevúzást és annak társadalmi-kommunikációs vonatkozásait tárgyalta. A szeptember 17-én a Scruton V.P.-ben tartott klubbeszélgetés szociológus, szexuálpszichológus és médiakutató szakértők részvételével zajlott, és a modern társkeresés jelenségét – különösen az online platformok térnyerését – elemezte. A szakértők kitértek arra, hogy milyen pszichológiai hatásai lehetnek ezeknek az applikációknak: oldhatják ugyan a szorongást, ugyanakkor függőséghez is vezethetnek. A felhasználók gyakran idealizálják a lehetséges partnereket, ami miatt az első személyes találkozáskor csalódhatnak. Szó esett arról is, hogy az online tér miként befolyásolja a párkapcsolatok minőségét, és milyen kihívásokat jelent, amikor az applikációk használói magas elvárásokkal lépnek be egy kapcsolatba.
Dr. Veszelszki Ágnes, Virovecz Anna, dr. Rövid Irén, Benke Vali Leria és prof. dr. Aczél Petra
A meghívott szakértők – Benke Vali Leria szexuálpszichológus, két könyv (Szexből is megárt a kevés és Vissza egymáshoz) szerzője, dr. Rövid Irén szociológus, szinglikutató, az első magyar Szinglitérkép készítője és Virovecz Anna, a @kedves_idegen közösség alapítója és a Kedves Idegen Podcast házigazdája – arról beszélgettek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatudományi Intézetének munkatársaival, dr. Veszelszki Ágnes kutatásvezető-helyettessel és a klubbeszélgetés-sorozatot moderáló prof. dr. Aczél Petra kutatásvezetővel, hogy az online randizás mennyire befolyásolja a párkeresést. Míg a múltban – az önjelölt vagy hivatásos – kerítők, majd az újságok apróhirdetései, később pedig a Cupidóra hivatkozó társkereső ügynökségek voltak jellemzőek, ma már a lokáció alapú randiapplikációk alakítják a párkeresés kultúráját.
Fejlesztőik bevallása szerint azért működnek jól az appok, mert időt és energiát takarítanak meg a felhasználóknak – vetette fel Aczél Petra: „Amíg régen az ember küszködött, hogy együtt lehessen valakivel – ott legyeskedett körülötte, leskelődött, hogy látja-e, írogatott neki, majd várta a választ a levelére, rózsákba ruházott be – ez mind-mind akár hetekig tartó küzdelem volt. Ezt most elintézhetjük egyetlen jobbra húzással.”
A szakértők az online társkereső platformok előnyeként azt említették, hogy általuk akár itthon, akár külföldön olyan, a kapcsolati hálónkon kívüli emberekkel találkozhatunk, akikkel egyébként nem lenne lehetőségünk: a miénktől eltérő életvitelt folytató, szimpatikus személyeket ismerhetünk meg. Az applikációkon – elvileg – közös a cél: az ismerkedés. Ha az utcán szólítanánk meg másokat ugyanebből az indíttatásból, az abszurd helyzeteket szülne, hiszen nem tudhatnánk, hogy ők keresnek-e párt, alkalmi partnert vagy bármi mást: barátságot, időtöltést, szórakozást. Az applikációban azok vannak jelen, akik ezek valamelyikét szeretnék – tehát ki lehet küszöbölni bizonyos bizonytalansági faktort, a szociális szorongás egy fajtáját. Aki gátlásos típus, rendszerint könnyebben beszélget és ismerkedik egy online platformon.
Az online ismerkedés során gyakorolhatjuk a nemet mondást is. Amikor tiszteletlen, agresszív vagy bántó módon beszélnek hozzánk, esetleg olyan képet kapunk, amelyet nem akartunk látni, akkor megvan a lehetőségünk kilépni a beszélgetésből, akár letilthatjuk az illetőt, ezzel megerősíthetjük magunkban, hogy ezt nem tűrjük el, így pedig nőhet az önbecsülésünk. Jól tesszük, ha ilyenkor megszakítjuk a kommunikációt – és ez nem eltűnés (ghosting), hanem saját magunk védelme.
A randiappok hátrányai között szerepel az a platformok teremtette lehetőség, hogy az online és az offline személyiség erőteljesen eltérhet egymástól. Az applikációk használata során az is gyakran előfordul, hogy a másik emberről magunkban felépített kép miatt csalódás ér bennünket, emiatt erősen frusztráló az élő találkozás. Az online ismerkedés továbbá növelheti a kudarcélmények számát, amikor sikeres ugyan az egymásra találás, ám hiába várjuk, végül nem érkezik üzenet vagy a kapcsolatfelvételre nem kapunk választ. Virovecz Anna szerint egy idő után nehéz folytatnunk és nem elveszítenünk a hitet abban, hogy megtaláljuk a társunkat.
Benke Vali úgy vélte, az applikációs társkeresés bizonyos értelemben megakaszthatja a személyiségfejlődést. Ahhoz, hogy elkezdődjön a csábítás-udvarlás folyamata, fontos, hogy tegyünk azért, aki megdobbantja a szívünket. És ha éppen elutasításban lesz részünk, akkor a valós életben önvizsgálatot kell tartanunk, vajon miért nem feleltünk meg a másiknak, és át kell gondolnunk a felmerülő problémákat, hogy azokat ne ismételjük meg majd egy következő kapcsolatban. Az applikációt viszont pörgethetjük tovább, és ez egy idő után kiégéshez, érzelmi sivársághoz vezethet, mert egyszerűen nem leszünk motiváltak arra, hogy magunkba nézzünk. Gyakori, hogy a párkeresést a felhasználók már inkább egyfajta szórakozásként fogják fel, az applikáció(ka)t komoly szándék nélkül, csupán unaloműzésként használják.
Felmerült a kérdés, hogy mennyire romantikus az online társkeresés, hiszen sokan inkább praktikus eszköznek tekintik, amellyel viszonylag könnyen lehet partnert találni. Ugyanakkor a virtuális egymásra találás nem zárja ki a romantikát egy személyes randevú alkalmával és a kapcsolat kialakulásában – vélte Rövid Irén.
Az este folyamán elhangzott, hogy a komoly társ megtalálását az applikáció önmagában nem könnyíti meg, bár a lehetséges új jelöltek végtelennek tűnő száma azt sugallja, mindig lehet valaki jobbat találni. Éppen ezért manapság elértéktelenedhetnek a párkapcsolatok. A könnyű lecserélhetőség hamis illúziója, hogy ha valami nem működik közöttünk, akkor könnyen találhatunk egy másikat – szebbet, jobbat –, és az új párral majd biztosan tökéletes lesz minden. Ám amikor elkezdjük kialakítani az új kapcsolatot, ugyanazok a problémák jöhetnek elő, ugyanis tényleg tenni kell azért, hogy egy ismerkedésből komoly kapcsolat válhasson. Meglepő, de a regisztráltak nagy száma és a jobb választás hamis illúziója még az olyan párok egymás közötti viszonyában is okozhat zavart, akik egyébként nem is regisztráltak társkereső oldalra – mutatott rá Benke Vali.
Persze, nem csak a szinglik keresik „párjukat”. Veszelszki Ágnes ismertette azt az elemzést, amely szerint a Tinderen fent lévők 54 százaléka egyedülálló, 30 százalékuk házas, 12 százalék párkapcsolatban van, 3 százalék elvált/özvegy és 1 százalék valamilyen egyéb kapcsolatot jelölt meg. Erről már vicc is született: méghogy a Tinderen nem lehet férjet találni, hiszen úgyis rengeteg ott a házas férfi. Meg sem lepődünk, hogy léteznek párkereső oldalak kifejezetten házasoknak is – ami komoly erkölcsi kérdéseket vet fel.
A telt házas rendezvény házigazdája prof. dr. Aczél Petra, a Médiatudományi Intézet kutatásvezetője
Az alkalmazások mögött működő gépi algoritmus a profil alapján javasol potenciális partnereket, és ebben extra szolgáltatásokkal előnyhöz juttatják az arra előfizető – túlnyomórészt férfi – szereplőket. Az appokat üzleti alapon működtető vállalkozásoknak nem a minél gyorsabb sikeres pártalálás elősegítése a célja – hiszen ezáltal előfizetőket veszítenének –, hanem a minél több match (párba állás) felmutatása, amely a felhasználó önbizalmát és sikerélményét növeli, aki így fizető ügyfél és aktív felhasználó marad. Ezek az applikációk ugyanis a függőségre építenek: pozitív visszacsatolásokat adnak, hogy – mint a szerencsejátékos – még több matchre, még több endorfinra vágyjunk. A sok-sok visszajelzés növeli ugyan az önbizalmat, de csalódáshoz is vezethet, és ez aztán ördögi körként működhet – hívta fel a figyelmet Veszelszki Ágnes.
Az online témáról offline zajlott klubbeszélgetés rávilágított az online társkeresés komplexitására: előnyeire és hátrányaira egyaránt, valamint arra, hogy a mediatizált ismerkedés hogyan befolyásolja a párkapcsolatok kialakulását és fenntartását. A Tinder 2012-től kezdődően alapjaiban változtatta meg a randizás és az udvarlás kultúráját – csak ezen a platformon egymilliárd jobbra vagy balra húzás történik naponta.
A társkereső applikációkon keresztül a regisztráltak tömegét tekintve egyszerűbbnek tűnhet az ismerkedés, de magát a pártalálást nem könnyítik meg. Sokan a „nagy Ő”-t keresik, de nincs olyan ember, aki számunkra „készen” lenne. Fontos a közös gondolkodás olyan alapvető témákban, mint a család, spiritualitás/vallás, politika és pénz, de a hosszú távú kapcsolat érdekében tudni kell kompromisszumokat kötni. Ha rátalálunk arra az emberre, akivel egy intim, mély, hosszantartó kapcsolatot akarunk kialakítani, képessé kell válnunk arra, hogy a kötődést tudatossággal, nyitottsággal elmélyítsük, és „megtanuljuk” egymást.
A szakértők megállapították: magával az eszközzel nincs gond – hiszen az egyedülléten online társkereséssel változtatni vágyók közül sokan megtalálják a választottjukat valamely platformon keresztül –, a probléma a felületek nem tudatos használatával van, a tényleges szándék nélküli pörgetéssel és az „ego-dömping” matchekkel.
A Médiamítoszok beszélgetéssorozat novemberben folytatódik, az online szerencsejátékok témájával.
