A finn Radolinja (ma Elisa) 1988. szeptember 19-én alakult meg, s célja az volt, hogy a Telecom Finland (ma TeliaSonera) analóg NMT rendszere mellett versenytársként jelenhessen meg. Valójában ez volt az európai mobil piacon az első olyan alkalom, hogy egy mobilszolgáltatónak versenytársa lett, méghozzá egy fejlettebb technológia alkalmazásával.

A GSM sikertörténete az 1980-as évek elejére nyúlik vissza, amikor a CEPT égisze alatt létrejött a Groupe Spécial Mobile munkacsoport és megkezdte a GSM rendszer kidolgozását. A munkát később az ETSI, az európai távközlési szabványosítási szervezet vette át, a GSM betűszó feloldása ekkor változott meg a „Global System for Mobile communications” jelentésre. 1987. szeptember 7-én Koppenhágában írta alá 13 ország hálózatüzemeltetője azt az egyetértési nyilatkozatot, amit ma GSM MoU néven ismerünk. A nyilatkozatban szerepelt az a célkitűzés, hogy 1991. július elsején legalább három országban induljon meg a GSM szolgáltatás. Ugyancsak célkitűzés volt, hogy az ezredfordulóra legalább 20 millió GSM előfizető legyen Európában.

Az első célkitűzést végül is csak a finn Radiolinja teljesítette (aki a MoU aláírásakor meg nem is létezett!), ezzel ő lett a világ első kereskedelmi GSM szolgáltatója. 1992 végére azonban már 13 GSM szolgáltató működött, s 1993-ban megjelent az első Európán kívüli GSM szolgáltató, a Telecom Australia.

A második célkitűzés viszont – mint utólag láthatjuk – nagyon szerény volt, hiszen a GSM előfizetők száma már 1998-ban elérte a 100 milliót, az ezredfordulóra pedig már a negyedmilliárdot.

dr. Bartolits István