A kalkuláció célja, hogy a hatóság meg tudja állapítani, hogy milyen mértékű megtérülés számít észszerűnek és arányosnak, úgy, hogy ennek az értéknek a szabályozói alkalmazása ösztönözze a beruházásokat, ugyanakkor ne vezethessen túlzott árakhoz a fogyasztók számára. Így biztosítható az egyensúly a szolgáltatók üzleti érdekei és a felhasználók védelme között.
Mire használja a WACC-számítást az NMHH?
Az NMHH ezt elsősorban akkor alkalmazza, amikor:
- nagykereskedelmi díjakat szabályoz (pl. hálózathoz való hozzáférés díja),
- költségalapú árakat állapít meg,
- jelentős piaci erejű szolgáltatók árképzését vizsgálja,
- referenciaajánlatokat hagy jóvá.
A tőkeköltség értéke beépül a hatóság által alkalmazott költségmodellekbe, és meghatározza, hogy egy szolgáltató milyen mértékben érvényesítheti beruházásai költségeit az áraiban.
A szabályozási tőkeköltség-számítás egyszerre biztosítja, hogy a szolgáltatók kedve ne menjen el a fejlesztésektől, a fogyasztók ne fizessenek indokolatlanul magas díjakat, a piac pedig hosszú távon fenntarthatóan működjön.
Összefoglalva a fentieket, a szabályozói tőkeköltség számítása egy olyan szabályozói eszköz, amellyel az NMHH megalapozottan és átlátható módon tudja befolyásolni a hírközlési piac árait és beruházási feltételeit.