A moziba és az üzletek polcaira kerülő filmalkotások korhatár szerinti besorolásának a leglátványosabb változása magának a jelölésnek a megújulása volt: a filmtörvény és az NMHH elnökének rendelete alapján egységes, modern, a figyelmet vonzó jelrendszer váltotta a korábbi karikákat.

A jelölés – a besorolási eljárás rendjének változását követve – szaggatott keretével az előzetesek besorolására utal, míg a végleges besorolás folyamatos vonalával jelzi, hogy a filmalkotást a hat korhatár-kategóriába sorolt közönségből pontosan kinek a számára ajánlja megtekintésre a hatóság. A plakátokon, hirdetéseken feltűnő jelzéseket a rádiós és televíziós reklámokban, illetve a vetítések előtt a mozikban hangos jelzés egészíti ki.

A korhatár-jelzés nem több mint segítség, ajánlás, amelynek célja a kiskorúak és főként a szüleik tájékoztatása a filmalkotás megtekintése előtt arról, mire számíthatnak, milyen életkor számára befogadható tartalommal találkoznak a filmalkotás megtekintése során.

A hatóság korhatár-ajánlásának kialakítását komoly vizsgálat előzi meg: a 28 tagú korhatár-bizottságból hetente háromszor úgynevezett eljáró bizottság alakul, melynek tagjai között pszichológusok, pedagógusok, mozgóképszakmai szakemberek ülnek, és a forgalmazók képviselőjének a bevonásával, a filmek gondos elemzését követően, többségi szavazással döntenek a film korhatár-besorolásáról.

Mivel a döntés hatósági eljárásban születik meg, a forgalmazók fellebbezést nyújthatnak be, ha nem értenek egyet a hatóság indokolt véleményével.