Veszelszki Ágnes, Csiszár Gergő, Tápai Szabina, Pelle Veronika és Aczél Petra  az NMHH Médiatudományi Intézetének klubbeszélgetésén

A posztolás kiről szól inkább, a gyerekről vagy a szülőről? Milyen tipikus témák jelennek meg az angol „share” és „parenting” szavak összevonásával sharentingnek nevezett szülői túlposztolás során? Milyen veszélyei vannak? Hol lehet beavatkozni, hogyan lehet megfelelően szabályozni vagy korlátozni? Többek között ezekről a kérdésekről esett szó a Gyerekkor a kamera előtt című klubbeszélgetésen, amelyen Tápai Szabina, a több mint 240 ezer követővel rendelkező kézilabdázó, műsorvezető, Csiszár Gergő, a Post for Rent influencermarketing-ügynökség alapító vezérigazgatója, Pelle Veronika, az NMHH médiatudatosság-szakértője, valamint dr. Veszelszki Ágnes, az NMHH Médiatudományi Intézetének kutatásvezető-helyettese vett részt. Az esemény moderátora szokás szerint prof. dr. Aczél Petra, az NMHH Médiatudományi Intézetének kutatásvezetője volt.

„Szívesen barátkozna olyannal, aki sokat posztol a gyerekéről?” – tette fel a nyitó kérdést Tápai Szabinának címezve a beszélgetés vezetője, utalva arra a 2021-ben publikált amerikai kutatásra, amely szerint a gyerekükről ritkábban posztoló szülők szimpatikusabbak mások számára, mint a gyerekeik minden tevékenységét a közösségi médiában megosztó szülők. A műsorvezető szerint minden szülő maga dönti el, hány képet, videót mutat meg gyermekéről, de ő maga nem szereti, ha valaki a szülőség minden pillanatát nyilvánosan megosztja.

„A két év alatti amerikai gyermekek 81 százalékának már van digitális lábnyoma” – emelte ki Veszelszki Ágnes, amit Aczél Petra azzal egészített ki, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a négy év alatti gyermekek 75 százalékának már van valamilyen digitális eszköze.

Pelle Veronika egy magyar felmérés adatait idézve elmondta, a szülők 56 százaléka posztol a gyerekéről, közülük 40 százalék ezt nyilvánosan teszi, és csak 23 százalék gondolja azt, hogy ebből a jövőben probléma lehet. Ezt a jelenséget többen azzal magyarázzák, hogy az újonnan szülővé lett felnőtteknek megváltoznak a társas kapcsolataik, így a közösségi médián keresztül pótolják ezeknek a hiányát.

Veszelszki Ágnes (aki az anyablogok jelenségét is vizsgálta egy 2017-es kutatásában) szerint két tipikus téma jelenik meg a sharenting során: míg az egyik annak a megmutatásáról szól, hogy ideális, csodálni és irigyelni való életet él a szülő a gyerekkel (is), addig a másik a szülőség őszinte oldalát mutatja be az örömökkel és a nehézségekkel együtt. Tápai Szabina szerint az anyukák valóban vágynak a segítségre, az influencerekhez azért is fordulnak, hogy tanácsot kérjenek a szülőség témakörében is.

„A szülők élvezik, a gyerekek nem bánják, mégis egy társadalom sápítozik. Hol van akkor a probléma?” – tette fel a talán többekben megfogalmazódott provokatív kérdést Aczél Petra. Veszelszki Ágnes rávilágított, hogy a látszat ellenére a 12–16 éves gyerekek nagy része nem szeretne szerepelni a szülők által közzétett képeken vagy videókon, sőt, még arra is volt példa, hogy elérve a 18 éves kort, egy fiatal beperelte a szüleit a személyiségi jogainak megsértése miatt. Emellett a megítélés szempontjából érdemes elkülöníteni a sharenting két fő típusát: egyrészről a büszke szülők megmutatják a közösségi médiában az ismerőseiknek a gyermeküket, másrészről a sok ezer (a szülő és gyermek számára is ismeretlen) követővel rendelkező influencerek a gyermek életének nyilvános megmutatásával, a gyerek képeinek hirdetésekben való használatával többszörös bevételre tesznek szert. Már Magyarországon is megjelent az a nemzetközi tendencia, miszerint egyes véleményvezérek nem mutatják meg gyermekeiket a közösségi médiában (így tesz egyébként, kifejezetten tudatos döntés alapján a háromgyermekes édesanya, Tápai Szabina is).

A felmerülő veszélyekkel kapcsolatban Pelle Veronika arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekekről felkerülő intim, előnytelen vagy méltatlan képeket akár pedofilok is megszerezhetik. Csiszár Gergő emellett azt tartja problémának, hogy mivel a privát szféra egyre szűkül, a most felnővő generációnál a külvilághoz való hozzáállás, a magán- és nyilvános szféra elkülönítése lesz kérdéses. Veszelszki Ágnes hozzátette, míg a mostani szülők még saját maguk formálták az identitásukat és énreprezentációjukat az online világban, a most felnővő generációk digitális identitását már a gyerekek szülei és nagyszülei kezdik el kialakítani, és ez bizony intergenerációs konfliktusokhoz is vezethet.

A beszélgetés végén Veszelszki Ágnes kiemelte, magánszemélyekre vonatkozóan nincs a szervezetekre vonatkozó GDPR-hoz hasonlítható szabályozás, de az influencerek példamutatásának nagy szerepe van abban, hogyan és milyen pillanatokat osztanak meg. „Rendkívül fontosak az irányelvek, de afelelősség nem egy helyen van” – mondta Csiszár Gergő arra utalva, hogy a felületeknek, az influencereknek és a megrendelőknek is van felelősségük abban, hogy ne kerüljenek fel olyan képek a platformokra, amelyek a gyermekek érdekeit sérthetik. Külön kiemelte a márkákat, hogy az Amerikában már egy-két médium által bevezetett „no kids policy”, vagyis a gyermekek nyilvános mutogatásától tartózkodó elv szerint is lehetne együttműködni az influencerekkel.

A klubbeszélgetés-sorozat következő alkalmán, 2024 februárjában a mesterséges intelligencia és a művészet kapcsolatáról lesz szó.