A Médiamítoszok tizedik alkalmának résztvevői: Veszelszki Ágnes, Guld Ádám, Forgács Mariann, Gaskóné Nagy Erika és Aczél Petra

„A gyermekeknek megvan a joguk ahhoz, hogy megőrizzék a privát szférájukat” – ebben a beszélgetés összes résztvevője egyetértett. Dr. Gaskóné Nagy Erika pedagógus, digitális gyermekvédelmi szakértő, a NIT a Fiatalokért Nonprofit Kft. Digitális Tudatosság és Ifjúságvédelmi Oktatási Központ vezetője, Forgács Mariann közösségimédia-szakértő, a Be Social alapítója és ügyvezető igazgatója, dr. Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem habilitált egyetemi docense és dr. Veszelszki Ágnes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kar dékánja, a Digitális Média és Kommunikáció Tanszék vezetője, az NMHH Médiatudományi Intézetének kutatásvezető-helyettese beszélgettek egymással. Az alkalmat ezúttal is prof. dr. Aczél Petra, az NMHH Médiatudományi Intézetének kutatásvezetője moderálta.

A beszélgetés indításaként Aczél Petra kifejtette, hogy a kidfluenszerek olyan gyermekek és fiatalkorúak, akik rendszeresen tartalmat állítanak elő a közösségi médiában, és ebből akár bevételük is származhat. Gaskóné Nagy Erika hangsúlyozta, hogy jogi értelemben minden 18 év alatti személy gyermeknek számít, de a közönség és a médiapiac inkább a 6–14 éves korosztályt tekinti kidfluenszernek. Felmerült a kérdés, hogy egy gyermek influenszeri karrierje meddig tart, és mikortól minősül felnőtt tartalomgyártónak. Guld Ádám szerint a közösségimédia-felhasználók az influenszerek 16 éves korától kezdenek már más szemmel tekinteni a tartalomgyártói tevékenységükre.

Veszelszki Ágnes rámutatott, hogy sok gyermek már a születése előtt digitálisan jelen van a közösségi médiában, hiszen a szüleik ultrahangképeket, majd nem sokkal születésük után babafotókat osztanak meg róluk. Ez felveti a kérdést, hogy milyen hatással van a gyermekre a személyes adatainak korai nyilvánossá tétele. Aczél Petra hozzátette, hogy az influenszerré válás folyamata számos esetben szinte automatikusan indul, hiszen a szülők döntései befolyásolják a gyermek online jelenlétét. Viszont a szakértők hangsúlyozták, hogy „a gyermek nem egy cuki kiegészítő”, hanem saját jogokkal rendelkezik.

Veszelszki Ágnes és Guld Ádám

Guld Ádám megjegyezte, hogy a közösségi média és a digitális jelenlét olyan erővel hat a gyerekek életére, hogy sokan már kisgyermekkorban szereplési vágyat éreznek. Ez természetesen nem mindig tudatos döntés a részükről, hanem a szülők és a környezet hatása is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki kidfluenszerré válik. Gaskóné Nagy Erika példaként hozta fel azokat az óvodáskorú gyermekeket, akik már saját mobileszközzel rendelkeznek, és napi rendszerességgel használják az internetet, ami egyértelműen befolyásolja a későbbi médiafogyasztási szokásaikat.

Aczél Petra kiemelte, hogy amíg a gyerekek folyamatosan mozgásban vannak a digitális világban, addig a szülőknek gyakran nehéz lépést tartaniuk az új technológiákkal és platformokkal. Egyes szülők tudatosan próbálják szabályozni gyermekeik online jelenlétét, mások kevésbé kontrollálják, így a gyermekek saját kezükbe vehetik az online aktivitásuk feletti felügyeletet.

Forgács Mariann közösségimédia-szakértő, a Be Social alapítója és ügyvezető igazgatója

Forgács Mariann szerint a szülők jelentős szerepet játszanak abban, hogy a gyermekeik influenszerré válnak-e. Gyakran ők koordinálják a tartalmakat, és a gyermekek számára ez először játéknak tűnhet, de később munkává válhat. Aczél Petra ennek kapcsán feltette a kérdést: vajon kire hasonlít jobban egy kidfluenszer: a gyerekszínészre, a gyermek sportolóra vagy a gyerekmunkásra? A résztvevők szerint a „gyerek dolgozik”, „konkrétan van munkamegosztás” a szülő és gyermeke között. „Olyan, mint egy munkahely: be van osztva, hogy ki az igazgató, ki az igazgatóhelyettes, ki a kommunikációs menedzser, ki a tartalomgyártó – ezáltal munkahelyi forgatókönyvvé teszik a szülők a családi életet” – mondta Veszelszki Ágnes.

Guld Ádám hozzátette, hogy az influenszerkedés népszerűsége részben a kortárscsoportok hatásának is köszönhető. A gyermekek egymástól látják, hogy az influenszerek sikeresek, és sokan vágynak erre az életmódra. Egy kutatás szerint a megkérdezett 14–25 évesek 70 százaléka szeretne influenszerré válni, még akkor is, ha tisztában van annak árnyoldalaival.

prof. dr. Aczél Petra, az NMHH Médiatudományi Intézetének kutatásvezetője moderálta a rendezvényt

Aczél Petra rávilágított arra a jelenségre is, hogy a kidfluenszerek többsége olyan családokból kerül ki, ahol a szülők is aktívan jelen vannak a közösségi médiában, így a gyerekek ezt a mintát követik. Emellett egyre több cég is felismeri az ebben rejlő üzleti lehetőségeket, és célzottan gyerekeket keres a reklámkampányaihoz. A szülői felelősséggel kapcsolatban Veszelszki Ágnes hangsúlyozta, hogy sok esetben a gyerekek akaratukon kívül válnak influenszerré, mert szüleik használják őket a saját közösségimédia-tartalmaikban. Ezzel kapcsolatban elhangzott az is, hogy egyes gyerekek felnőve beperelik a szüleiket, amiért azok a hozzájárulásuk nélkül osztottak meg róluk tartalmakat.

A beszélgetés során Guld Ádám ismertette a kidfluenszerek különböző típusait. Vannak terméktesztelő gyermekek, akik ajándékokat bontogatnak, vannak olyanok, akik életmódtanácsokat adnak, és olyanok is, akik a családjuk mindennapjait dokumentálják. „Vágyottá válik a jólét, amit megmutatnak ezekben a tartalmakban” – tette hozzá Gaskóné Nagy Erika. A legnagyobb veszélyt azok a posztok jelentik, amelyekben a gyermekek magánélete teljesen nyilvánossá válik.

Veszelszki Ágnes kiemelte, hogy a gyermekek szereplése az interneten nem csupán játék, hanem egy hosszú távú következményekkel járó folyamat. A közösségimédia-tartalmak professzionális szerkesztése miatt sok esetben a gyerekek már nem természetesen viselkednek, hanem elvárt szerepeket játszanak el, „szinte a kamerának élnek”.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a kidfluenszerkedésnek számos negatív hatása lehet a gyerekekre. Ezek közé tartozik a magánélet elvesztése, a kortársak általi zaklatás, a szülővel való kapcsolat megváltozása, a kizsákmányolás és a korai vagy túlszexualizáció veszélye. Gaskóné Nagy Erika hozzátette, hogy további veszélyforrás az adatbiztonság, hiszen a gyermekek személyes adatai könnyen illetéktelen kezekbe kerülhetnek. Emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy egyes gyermekek teljesítménykényszert élhetnek meg, ami pszichés terhelést jelenthet számukra.

Ugyanakkor a résztvevők azt is elismerték, hogy a kidfluenszerkedésnek lehetnek (a hátrányokhoz képest elenyésző mértékű) pozitív hatásai is, például a kreativitás fejlesztése és a nyilvános szerepléshez való hozzászokás. „Vannak olyan kidfluenszerek, akik nemcsak játszanak meg bolondoznak, hanem valódi sportteljesítményt mutatnak fel. Tudós kidfluenszerek is vannak, akik kísérleteznek, és maguk is tanulnak belőle, miközben az eredményeiket megmutatják” – mondta Veszelszki Ágnes.

Dr. Gaskóné Nagy Erika pedagógus, digitális gyermekvédelmi szakértő, a NIT a Fiatalokért Nonprofit Kft. Digitális Tudatosság és Ifjúságvédelmi Oktatási Központ vezetője

A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mit tehet a szülő, ha a gyereke vágyik arra, hogy kidfluenszer legyen. „Szerepeljen a családi videókban, az óvodában, az iskolában, járja be az összes iskolai színpadot, menjen Cimbora szakkörre. Nem feltétlenül az online tér a megfelelő hely, ahol legelőször meg kell mutatkoznia idegenek számára. Ha próbálgatni szeretné a szárnyait, tegye meg, de olyan közegben, ahol stabilitást és támogatást tudnak neki ebben adni” – javasolta Gaskóné Nagy Erika. Hozzátette, megvannak azok a helyszínek, ahol a tehetséges gyermekeknek lehetőségük van arra, hogy jól szabályozott módon próbálhassák ki magukat.

A szakemberek szerint a kidfluenszerkedés számos etikai kérdést vet fel. Az egyik legfontosabb az, hogy a gyerekek munkájából származó bevétel hogyan kerül felhasználásra. A klubbeszélgetésen ezért szó esett a jogi szabályozásról is. Guld Ádám kiemelte, hogy egyes országokban – például az Egyesült Államokban és Franciaországban – már léteznek törvények, amelyek védik a gyerekinfluenszerek jogait. A Coogan-törvény például kötelezővé teszi, hogy a gyermekek bevételeinek egy része egy védett számlára kerüljön, amelyhez nagykorúként férhetnek hozzá.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a kidfluenszerkedést szabályozni kell, ugyanakkor eltérő véleményen voltak arról, hogy milyen szabályozásra lenne szükség. Egyesek szerint a közösségimédia-platformokat kellene szigorúbban szabályozni, míg mások a szülők felelősségét hangsúlyoznák. Forgács Mariann hozzátette, hogy a jogi szabályozás mellett a társadalmi felelősség is fontos, hiszen a közönségnek is tudatosabb fogyasztói magatartást kellene tanúsítania a gyerekinfluenszerek tartalmaival kapcsolatban.

A klubbeszélgetés zárásaként arra a következtetésre jutottak a résztvevők, hogy a kidfluenszerkedés egy összetett jelenség, amelynek a gyerekekre jelentett kockázatai jelentősebbek az esetleges pozitív hatásainál. Ezért fontos, hogy a szülők, a közösségimédia-platformok és a jogalkotók is felelősséget vállaljanak a gyerekek védelméért.

A Médiamítoszok beszélgetéssorozat áprilisban folytatódik.

• _{A Médiamítoszok tizedik alkalmának résztvevői: Veszelszki Ágnes, Guld Ádám, Forgács Mariann, Gaskóné Nagy Erika és Aczél Petra}
• _{Veszelszki Ágnes és Guld Ádám}
• _{Guld Ádám, Forgács Mariann és Gaskóné Nagy Erika}
• _{Dr. Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem habilitált egyetemi docense}
• _{Dr. Gaskóné Nagy Erika pedagógus, digitális gyermekvédelmi szakértő, a NIT a Fiatalokért Nonprofit Kft. Digitális Tudatosság és Ifjúságvédelmi Oktatási Központ vezetője}
• _{Forgács Mariann közösségimédia-szakértő, a Be Social alapítója és ügyvezető igazgatója}
• _{prof. dr. Aczél Petra, az NMHH Médiatudományi Intézetének kutatásvezetője moderálta a rendezvényt}
• _{A Médiamítoszok beszélgetéssorozat február 25-én rendezett tizedik alkalmának középpontjában a kidfluenszer-jelenség állt}