BEVEZETÉS

Mit jelent és miért fontos a hálózatsemlegesség?

A hálózatsemlegesség az azzal kapcsolatos vitára utal, hogyan szabályozzák az internetszolgáltatók (Internet Service Providers, azaz ISP-k) a szélessávú előfizetők (azaz az uniós jogszabályok szerinti „végfelhasználók”) által a tartalmak, alkalmazások vagy szolgáltatások – úgy mint a YouTube vagy a Spotify – nyújtóitól lekért és az internetszolgáltatóik hálózatain keresztüláramló adatokat vagy „forgalmat”, valamint a végfelhasználók között áramló forgalmat.

A legnagyobb gondossággal szolgáltatott internet lényege az interneten keresztül továbbított adatforgalom egyenlő kezelése, tehát az, hogy az adatok átvitele a „legnagyobb gondossággal” történjen, függetlenül az adatok tartalmától, az őket továbbító alkalmazástól („alkalmazásfüggetlenség”), valamint a kiindulási és rendeltetési helyüktől. A legnagyobb gondossággal szolgáltatott internet előnyei közé tartozik különösen az interneten futó alkalmazások elkülönítése. Ez az elkülönítés lehetővé teszi az alkalmazások internetszolgáltatótól független fejlesztését, ezáltal szélesítve a végfelhasználók választási lehetőségeit.

Milyen tapasztalattal bír a BEREC hálózatsemlegességi kérdésekben?

A BEREC 2010 óta mélyrehatóan foglalkozik a tárgykörrel, a semlegesség vonatkozásában vizsgálva az átláthatóság, verseny, szolgáltatásminőség, a minőség nyomon követése és az IP-összekapcsolódás kérdéseit. A BEREC megvizsgálta a forgalomszabályozási gyakorlatokat, és közzétette azzal kapcsolatos kutatását is, hogyan értékelik a hálózatsemlegességet a fogyasztók. A BEREC információkat nyújtott továbbá más uniós intézmények részére az egységes távközlési piacról szóló rendeletre vonatkozó tárgyalások során, amely lefektette ezeket az új szabályokat.

Miért vesz részt a BEREC a hálózatsemlegességi szabályok végrehajtásában?

A nemzeti szabályozó hatóságokat összefogó európai testületként a BEREC-nél futnak össze az őt alkotó szabályozó hatóságok „helyi” ismeretei, tapasztalatai és műszaki szaktudása. A BEREC megalapításáról szóló európai uniós aktus a BEREC feladatai között rögzítette, hogy mind az európai intézmények, mind a nemzeti szabályozó hatóságok számára nyújtson tanácsot elektronikus hírközléssel kapcsolatos kérdésekben.

Az, hogy a hálózatsemlegességet az Európai Unió rendeletben (és például nem irányelvben) szabályozza, azt jelenti, hogy a jogszabály szövegezése valamennyi EU/EGT államban pontosan megegyezik. Azzal azonban, hogy a jogszabály végrehajtásával kapcsolatban iránymutatást nyújt a nemzeti szabályozó hatóságok számára, a BEREC műszaki és szabályozási szakértelmét felhasználva még jobban elő tudja segíteni, hogy a jogszabályt valamennyi EU/EGT államban egységesen alkalmazzák. Az iránymutatások tervezete – amelynek létrehozásában a testület tagjaként a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) is közreműködik – jelenleg nyilvános konzultáció alatt áll, az iránymutatások végleges szövegét 2016. augusztus 30-ig kell elfogadni.

Mit jelent az új jogszabály a hálózatsemlegesség szempontjából?

Az internetszolgáltatók számára – a szükséges eseteket leszámítva – tilos az internetes forgalom letiltása és lelassítása. A kivételek a következőkre korlátozódnak: a forgalom szabályozása a jogi előírások betartása érdekében, a hálózat integritásának és biztonságának megőrzése, valamint a torlódások kezelése, feltéve, hogy a forgalom azonos típusai egyenlő bánásmódban részesülnek. A rendelkezés uniós jogszabályban rögzíti a felhasználók azon jogát is, hogy „szabadon hozzáférjenek az általuk választott információkhoz és tartalmakhoz, és azokat terjesszék, futtassák az általuk választott alkalmazásokat, és használják az általuk választott szolgáltatásokat”. Konkrét rendelkezések biztosítják, hogy a nemzeti hatóságok gondoskodjanak ezen új jog érvényre juttatásáról.

A RENDELET ÁLTAL SZABÁLYOZOTT ÉS VÉDETT TÁRGYKÖR

Mely végfelhasználókat és hogyan védi a rendelet?

A rendelet a nyílt internettel kapcsolatos jogokat állapít meg a „végfelhasználók” számára. Az elektronikus hírközlés uniós szabályozási kereteiben szereplő jogi fogalommeghatározásokból kiindulva a BEREC úgy értelmezi, hogy a jogok az internet-hozzáférési szolgáltatásokat felhasználó magánszemély fogyasztókat és üzleti vállalkozásokat is megilletik. A védelmet élvező üzleti vállalkozások körébe a tartalom- és alkalmazásszolgáltatók (content and application providers, azaz CAP-k) is beletartoznak annyiban, amennyiben a tartalmak vagy alkalmazások végfelhasználók részére történő nyújtása érdekében internet-hozzáférési szolgáltatást vesznek igénybe. A tartalom- és alkalmazásszolgáltatók olyan társaságok, amelyek tartalmakat (pl. weboldalakat, blogokat, videókat) és/vagy alkalmazásokat (pl. keresőmotorokat, VoIP alkalmazásokat) és/vagy szolgáltatásokat tesznek elérhetővé az interneten.

A végfelhasználói jogok biztosítása mellett a rendelet közös szabályokat határoz meg „a forgalom tekintetében az egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmód” védelme érdekében. Széles körben ismert, hogy az internet nagyban hozzájárult a gazdaság növekedéséhez és fejlődéséhez – az internet nyílt, könnyen hozzáférhető platformja különösen termékeny talajt nyújtott az új tartalmak és alkalmazások kifejlesztéséhez és az információk szabad áramlásához. Az új semlegességi szabályok célja annak biztosítása, hogy az internetes ökoszisztéma továbbra is az innováció és a véleménynyilvánítási szabadság motorjaként virágozhasson.

Milyen típusú szolgáltatások tartoznak a rendelet hatálya alá?

A rendelet az internet-hozzáférési szolgáltatások és a speciális szolgáltatások nyújtására vonatkozik (lásd lent). Az internet-hozzáférési szolgáltatások olyan nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások, amelyek internetcsatlakozást és ezáltal az internet lényegében valamennyi végpontjával összekapcsolási lehetőséget biztosítanak, tekintet nélkül az alkalmazott hálózati technológiára (pl. üvegszál, kábel, mobil) és a használt végberendezésre (pl. mobiltelefon-készülék, tablet, laptop).

Ennek megfelelően a BEREC úgy tekinti, hogy az alábbiak nem tartoznak a rendelet, és ezáltal a szabályok hatálya alá:

• Ha a szabályozó hatóságok az egyes esetekben másként nem értékelik, nem tartozik ide a kávézók és éttermek által nyújtott internet-hozzáférés (pl. Wi-Fi hotspotok) és a belső vállalati hálózatok, mivel ezek jellemezően egy előre meghatározott csoportra korlátozódnak, és ezért nem „nyilvánosan elérhetőek”.
• Az olyan szolgáltatások, ahol az internet-hozzáférést a végberendezés – úgy mint M2M eszköz, például okosmérő vagy e-book olvasó – jellege korlátozza.

A szubinternet („internet alatti”) szolgáltatásokat azonban a BEREC a rendelet hatálya alá tartozónak és a szabályokba ütközőnek tekinti. A BEREC meghatározása szerint az internet alatti szolgáltatás olyan szolgáltatás, amely korlátozza a szolgáltatásokhoz vagy alkalmazásokhoz való hozzáférést (pl. a VoIP vagy videoközvetítés használatának letiltásával) vagy amely csak az internet egy előre meghatározott részéhez (pl. bizonyos webhelyekhez) teszi lehetővé a hozzáférést.

Miért kell az internetszolgáltatóknak az „internet lényegében valamennyi végpontjához”, és nem a teljes internethez hozzáférést nyújtaniuk?

A BEREC értelmezése szerint a szabályok azért említik az internet „lényegében” valamennyi részéhez történő hozzáférést, mivel a hozzáférést biztosító internetszolgáltató csak az internet egy kis része felett bír befolyással, és előfordulhat, hogy – az internetszolgáltatóktól független okokból, pl. más országok szabályozása miatt – nem mindig az internet összes része érhető el.

Vonatkozik a rendelet az összekapcsolási szolgáltatásokra?

Az összekapcsolási szolgáltatások elkülönülnek az internet-hozzáférési szolgáltatásoktól. Az összekapcsolások lehetővé teszik a forgalom hálózatok közötti áramlását az interneten keresztül, és az ilyen szolgáltatásokat több különböző szolgáltató is nyújthatja. Ilyenek például a nagykereskedelmi („gerinc”) és kiskereskedelmi hírközlési szolgáltatók, tartalomtovábbító hálózati (CDN) társaságok és nagy tartalomszolgáltatók (pl. YouTube, Netflix), amelyek saját CDN-jeiket működtetik.

Tekintettel arra, hogy a rendelet a végfelhasználóknak nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatásokra összpontosít, a BEREC úgy tekinti, hogy az összekapcsolási szolgáltatások nem tartoznak a rendelet hatálya alá. A nemzeti szabályozó hatóságok ennek ellenére figyelembe vehetik az internetszolgáltatók összekapcsolási szabályzatait és gyakorlatát, amennyiben azok korlátozó hatással bírnak a 3. cikk (1) bekezdésében szabályozott végfelhasználói jogok gyakorlására. Ez vonatkozhat például olyan esetekre, amikor az összekapcsolást a rendelet megkerülését célzó módon hajtják végre.

NULLÁS DÍJSZABÁS (ZERO-RATING)

Mit jelent a nullás díjszabás?

„Nullás díjszabásról” (zero-rating) beszélünk, ha egy internetszolgáltató bizonyos alkalmazásokkal vagy alkalmazások csoportjával kapcsolatos adatforgalomra nullás árat számít fel (és az adatok nem számítanak bele az internet-hozzáférési szolgáltatásra érvényes semmilyen adatkorlátba). Például ha az internet-hozzáférési szolgáltatás nem számít fel díjat a felhasználónak egy adott zeneközvetítő (music streaming) alkalmazáshoz vagy valamennyi zeneközvetítő alkalmazáshoz való hozzáféréshez felhasznált adatok után, akkor az internetszolgáltató az adott alkalmazásokra nullás díjszabást alkalmaz. A rendelet végrehajtása tekintetében a BEREC Iránymutatások a nullás díjszabás alkalmazását a rendelet 3. cikk (2) bekezdésében említett kereskedelmi gyakorlatok közé sorolják.

Megengedett a rendelet alapján a nullás díjszabás alkalmazása?

Az adott esettől függ. A nullás díjszabásnak többféle gyakorlata létezik, amelyek közül bizonyosak kifogásolhatóbbak a többinél. A BEREC iránymutatásai különféle példákat tekintenek át, és kifejtik, mennyiben tekinthetők az egyes esetek megengedhetőnek a rendelet alapján.

A BEREC iránymutatásai kitérnek arra, hogy egyes gyakorlatok egyértelműen tiltottak – ilyenek azok, amelyek az adatkorlát elérésekor a nullás díjszabású alkalmazás(ok)at kivéve valamennyi alkalmazást letiltják vagy lelassítják. Mások megítélése kevésbé egyértelmű, és a nemzeti szabályozó hatóságoknak több, az iránymutatásokban szabályozott kritérium alapján kell megvizsgálniuk.

Mi alapján fogják a szabályozó hatóságok értékelni a nullás díjszabású esetek megengedhetőségét?

A nemzeti szabályozó hatóságoknak többek között az alábbi kritériumokat kell figyelembe venniük a nullás díjszabás és egyéb kereskedelmi gyakorlatok értékelésekor:

• megkerülik-e a gyakorlatok a rendelet általános céljait („a forgalom tekintetében az egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmód” védelme és „annak biztosítása is, hogy az internetes ökoszisztéma továbbra is az innováció motorjaként működhessen”);
• az érintett internetszolgáltatók, valamint tartalom- és alkalmazásszolgáltatók piaci pozíciója;
• a magánszemély vagy üzleti végfelhasználók jogaira gyakorolt esetleges hatások, pl. az elérhető alkalmazások körének szűkítése, a végfelhasználók ösztönzése bizonyos alkalmazások használatára, vagy a végfelhasználói választási lehetőségek lényeges korlátozása;
• a tartalom- és alkalmazásszolgáltatók végfelhasználói jogaira gyakorolt esetleges hatások, pl. befolyásolja-e az általuk nyújtható tartalmak és alkalmazások körét, vagy lényegesen visszatartja-e őket a piacra való belépéstől;
• a gyakorlat kiterjedése (pl. az ajánlatot igénybe vevő végfelhasználók száma), és hogy mennyire elérhetők a végfelhasználók számára alternatív ajánlatok és/vagy más internetszolgáltatók;
• van-e a gyakorlatnak valamilyen hatása a véleménynyilvánítás szabadságára és a tömegtájékoztatás sokszínűségére.

FORGALOMSZABÁLYOZÁS

Mi a fogalomszabályozás, és mit jelent az „egyenlő bánásmód”?

Amikor a végfelhasználók az interneten keresztül kommunikálnak, az adatforgalom a végfelhasználók végberendezései között áramlik. A forgalom az internetszolgáltatók hálózatain keresztül kerül küldésre, amelyen keresztül a végfelhasználók kapcsolódnak az internethez és az esetleges közbenső hálózatokhoz. „Forgalomszabályozásnak” azt a módot nevezzük, ahogy a forgalom továbbításra kerül a hálózatokban, amely lehet „érkezési sorrendben történő kiszolgálás”, de takarhatja a forgalom továbbításának fejlettebb módszereit is.

Ha a forgalmat az „érkezési sorrendben történő kiszolgálás” elve alapján továbbítják, ezt hívhatjuk „egyenlő bánásmódnak”. Ahogy a BEREC-iránymutatások is kifejtik, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy valamennyi végfelhasználó pontosan ugyanazt a teljesítményt fogja tapasztalni. Amíg azonban a forgalom kezelése az alkalmazásoktól és végfelhasználóktól függetlenül történik, általában úgy kell tekinteni, hogy egyenlő bánásmódban részesül. A rendelet és az iránymutatások célja, hogy ezáltal fenntartsák az internet végberendezéstől végberendezésig történő elérhetőségének alapelvét.

Milyen típusú forgalomszabályozást tesz lehetővé a rendelet?

Az eltérő forgalomszabályozást a rendelet csak korlátozott körülmények között teszi lehetővé. Második lépésként a rendelet megengedi az „ésszerű forgalomszabályozást”, amely a „forgalmi kategóriák” közötti különbségtétel érdekében használható. Harmadik lépésként a rendelet három konkrét kivételt határoz meg, amelyek szigorúbb feltételek mellett engedhetők meg. Ezek a kivételek az alábbiak:

a) más jogszabályoknak való megfelelés
b) az integritás és biztonság megőrzése
c) a torlódások kezelését szolgáló intézkedések

A második és harmadik lépés szerinti forgalomszabályozás hatósági értékelésének további részletei lejjebb olvashatók.

Mi alapján fogják a hatóságok értékelni, hogy a forgalomszabályozási intézkedések „ésszerűnek” tekintendők-e?

Ahhoz, hogy „ésszerűnek” minősüljön, a forgalomszabályozás alapját azoknak az objektív különbségeknek kell képezniük, amelyek a szolgáltatásnak a forgalom meghatározott kategóriái esetében elvárt műszaki minőségére (szolgáltatásminőség: Quality of Service vagy QoS) vonatkozó követelmények tekintetében fennállnak. A nemzeti szabályozó hatóságok kérdéseket tehetnek fel az internetszolgáltatók részére a forgalomkategóriák használatára nézve, például hogy mely kategóriákat használják; mely szolgáltatásminőségi követelményeket alkalmazzák az egyes kategóriákra; és az egyes kategóriák mely adatcsomagokat kezelik. A válaszok alapján a nemzeti szabályozó hatóságok meg tudnák ítélni, hogy az adott forgalomszabályozási gyakorlat megfelel-e a rendelet követelményeinek (különösen a 3. cikk (3) bekezdés második albekezdésében foglaltaknak).

A BEREC álláspontja szerint a forgalomkategóriák meghatározhatók például alkalmazásréteg-protokollra vagy általános alkalmazástípusra hivatkozással, de csak annyiban, amennyiben:

i. ez objektíven különböző műszaki szolgáltatásminőségi követelményekhez kapcsolódik;
ii. az azonos követelményekkel rendelkező alkalmazásokat azonos kategóriában kezelik; és
iii. az adott indoklás releváns az adott forgalomkategóriára nézve.

A szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy az ilyen intézkedések ne figyeljenek meg konkrét tartalmakat (azaz az alkalmazásréteg-protokoll tartalmait – más szóval a maguk a végfelhasználók által küldött konkrét tartalmakat, úgy mint szövegeket, képeket és videókat), és hogy a megkülönböztetésmentesség szellemében a titkosított forgalom a normál forgalommal azonos kezelésben részesüljön.

Mi alapján fogják a hatóságok értékelni, hogy a forgalomszabályozási intézkedések „kivételesnek” tekintendők-e?

A 3. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése felsorolja a tiltott forgalomszabályozási gyakorlatokat. Ezek az alábbi hét alapelv alapján írhatók le, amelyekre a nemzeti szabályozó hatóságoknak is támaszkodniuk kell az internetszolgáltatók gyakorlatainak értékelésekor. Az egyes tartalmak, alkalmazások vagy szolgáltatások, illetve azok bizonyos kategóriái között nem állhat fenn:

• letiltás,
• lassítás,
• módosítás,
• korlátozás,
• beavatkozás,
• gyengébb minőség, és
• megkülönböztetés

Az olyan gyakorlatokat, amelyek nem felelnek meg ennek a hét alapelvnek vagy egyébként túllépik a (fentiekben meghatározott) „ésszerű forgalomszabályozás” kereteit, az internetszolgáltatók csak akkor használhatják, ha beleillenek az alábbi három kivételes esetbe: (a) más jogszabályoknak való megfelelés, b) az integritás és biztonság megőrzése, c) a torlódások kezelését szolgáló intézkedések. A kivételek esetében is a forgalomszabályozási intézkedésnek szükségesnek kell lennie az adott cél eléréséhez, és csak az azok eléréséhez „szükséges időtartamra” alkalmazható.

SPECIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK

Melyek a speciális szolgáltatások, és mi a jelentőségük a rendelet szempontjából?

A „speciális szolgáltatások” kifejezést a BEREC a rendeletben használt hosszabb kifejezés rövidítéseként használja: „az internet-hozzáférési szolgáltatásoktól eltérő, bizonyos tartalomra, alkalmazásokra vagy szolgáltatásokra vagy ezek kombinációjára optimalizált szolgáltatások, amelyek esetében az optimalizáció szükséges ahhoz, hogy teljesüljenek a meghatározott minőségi szintet igénylő tartalomra, alkalmazásokra vagy szolgáltatásokra vonatkozó követelmények”.

A BEREC-iránymutatások hoznak néhány példát arra nézve, mi és milyen minőségi követelményekkel minősülhet speciális szolgáltatásnak, úgy mint a VoLTE (kiváló minőségű hanghívás mobilhálózatokon) és a lineáris (élő) IPTV sugárzási szolgáltatások. További példát jelenthetnek a valós időben folyó egészségügyi szolgáltatások (pl. távolról végzett műtét). A BEREC ezeket a szolgáltatásokat addig tekinti megengedhetőnek, amíg megfelelnek a rendelet (3. cikk (5) bekezdésében foglalt) szigorú követelményeinek.

Mit jelent a szükségesség követelménye, és hogyan fogják a hatóságok értékelni?

A rendelet értelmében a speciális szolgáltatások akkor megengedhetők, ha szükségesek a meghatározott minőségi szintre vonatkozó követelmények teljesüléséhez. A BEREC-iránymutatások azt ajánlják, hogy a „szükségességi követelmény” értékeléséhez a nemzeti szabályozó hatóságok először kérjenek információt a szolgáltatóktól a szolgáltatásokra vonatkozóan, és ezt követően ítéljék meg, hogy teljesülnek-e a követelmények.

Az értékelés elvégzésekor a hatóságok különösen a műszaki paramétereknek szenteljenek figyelmet, úgy mint késleltetés, késleltetésingadozás és csomagvesztés. A hatóságok ezen műszaki paraméterek alapján értékeljék, hogy az adott minőségi színvonal objektíven szükséges-e, és enélkül az interneten nem biztosítható-e. Ha nem, akkor ezek a szolgáltatások nem megengedhetők. Ha a szolgáltatás kiállja ezt a próbát, a hatóságnak az alábbiakban leírt „kapacitáskövetelményt” is meg kell vizsgálniuk.

Mit jelent a kapacitáskövetelmény, és hogyan fogják a hatóságok értékelni?

A rendelet a speciális szolgáltatások nyújtásának második fő követelményeként azt határozza meg, hogy a hálózat kapacitása elegendő legyen ahhoz, hogy az internet-hozzáférési szolgáltatás minősége ne romoljon. A BEREC azt ajánlja a nemzeti szabályozási hatóságoknak, hogy a gyakorlat megítéléséhez kérjenek információt az internetszolgáltatóktól arra nézve, hogyan biztosítják a megfelelő kapacitást, és milyen körben kínálják az adott speciális szolgáltatást.

Az iránymutatások azt is kifejtik, hogy a hatóságok az internet-hozzáférési szolgáltatáson végzett mérések útján is felmérhetik, rendelkezésre áll-e az elegendő kapacitás. A hatóságok a minőségi vizsgálatokat elvégezhetik a speciális szolgáltatások esetén és azok nélkül, majd ez alapján elemezhetik a minőség olyan mérőszámait, mint a késleltetés, késleltetésingadozás és csomagvesztés. Ennek az elemzésnek lehetővé kell tennie a szabályozó hatóságok számára annak értékelését, hogy az adott speciális szolgáltatások nyújtása csökkenti-e az internet-hozzáférés általános minőségét.

ÁTLÁTHATÓSÁG

Milyen átláthatósági követelményeket vezet be a rendelet az internetszolgáltatókra nézve?

A rendelet előírja az internetszolgáltatók számára, hogy szolgáltassanak bizonyos információkat internet-hozzáférési szolgáltatásaikról, úgy mint sebesség, adatkorlát, a szolgáltatásra alkalmazott esetleges forgalomszabályozási intézkedések, továbbá fejtsék ki, hogy a speciális szolgáltatások hatással lehetnek-e a nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatásra, és hogyan. Ezen információkat az internetszolgáltatók kötelesek megadni a szerződéseikben, és közzé is kell tenniük őket (pl. marketing anyagaikban vagy weboldalaikon).

Mit mondanak a BEREC Iránymutatásai az átláthatósági követelményekkel kapcsolatban?

Az átláthatósági követelmények kevésbé a nemzeti szabályozó hatóságokra, mint inkább az internetszolgáltatókra vonatkoznak. A nemzeti szabályozó hatóságok kötelesek azonban gondoskodni arról, hogy az internetszolgáltatók betartsák az átláthatósági követelményeket. Az iránymutatások ezért olyan helyes gyakorlatokat rögzítenek, amelyekhez az internetszolgáltatóknak alkalmazkodniuk kell információik átláthatósága érdekében, pl. a tájékoztatásnak könnyen hozzáférhetőnek, pontosnak, valós tartalmúnak, valamint más ajánlatokkal összehasonlíthatónak kell lennie.

Milyen információkat kell közzétenni a sebességre nézve?

A rendelet előírja az internetszolgáltatók számára, hogy adjanak tájékoztatást a végfelhasználók által elvárható sebességről. A helyhez kötött szolgáltatások esetében ez a minimális, rendes körülmények között elérhető, maximális, és a hirdetésekben megadott sebességekre vonatkozik, mobil hálózatok esetében pedig a becsült maximális és a hirdetésekben megadott sebességekről kell tájékoztatást nyújtani.

A BEREC iránymutatásai példákat sorolnak fel arra nézve, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok az egyes sebességek esetén milyen követelményeket állíthatnak fel, és milyen szempontokat figyelhetnek meg; ilyen lehet többek között, hogy:

• helyhez kötött szolgáltatások esetében a „maximális sebességet” a végfelhasználó legalább az idő egy részében el tudja érni (pl. legalább naponta egyszer);
• a „rendes körülmények között elérhető sebesség” helyhez kötött szolgáltatások esetén az a sebesség, amelyet a végfelhasználó az idő nagy részében elvárhat, és két szempont alapján értékelhető – ez maga a sebesség, és az, hogy adott időtartam alatt arányosan mennyi ideig érhető el.
• a „becsült maximális sebességet” mobil hálózatok esetében úgy kell elmagyarázni, hogy a végfelhasználó megérthesse, hogy különböző helyszíneken, valószerű használati körülmények között reálisan milyen maximális sebesség áll a rendelkezésére. Ennek egyik módja lehet, ha térképen tüntetik fel, hogy beltéri és kültéri helyszíneken milyen sebesség érhető el.

A HATÓSÁGOK FELADATAI

Hogyan fogják a hatóságok biztosítani az új szabályok teljes körű és szabályos végrehajtását?

A rendelet értelmében a nemzeti szabályozó hatóságoknak „szorosan nyomon kell követniük és biztosítaniuk kell” az új szabályok betartását, „és elő kell mozdítaniuk a megkülönböztetésmentes, a mindenkori technológiai fejlettségi szintnek megfelelő minőségben nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatások folyamatos rendelkezésre állását”. A BEREC Iránymutatásai értelmében ez különböző feladatokat ró a nemzeti szabályozó hatóságokra:

• Felügyelet. Magában foglalja a különböző elemek figyelemmel kísérését; ilyenek például a szerződésekben szereplő feltételek, az átláthatósági tájékoztatás, kereskedelmi gyakorlatok (pl. a piacon elérhető nullás díjszabású ajánlatok), az internet-hozzáférési szolgáltatások forgalomszabályozási gyakorlatai, speciális szolgáltatások. A felügyeletnek a piac felmérésén, műszaki mérések elvégzésén, valamint különböző forrásokból (úgy mint internetszolgáltatók, végfelhasználók) származó információk begyűjtésén keresztül kell zajlania.
• Végrehajtás. Az iránymutatások többféle beavatkozási lehetőséget rögzítenek a nemzeti szabályozó hatóságok számára. Ezek körében megkövetelhető például az internetszolgáltatóktól, hogy kezeljék az internet-hozzáférési szolgáltatás minőségének csökkenését, szüntessék vagy változtassák meg kifogásolható forgalomszabályozási gyakorlataikat, szüntessék meg a speciális szolgáltatásokat, hacsak nem bocsátanak megfelelő kapacitást rendelkezésre az internet-hozzáférési szolgáltatásokhoz, illetve jogsértés esetén bírság is kiszabható az internetszolgáltatókra.
• Jelentéstétel. A rendelet előírja a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy évente tegyenek jelentést az Európai Bizottság és a BEREC számára a szabályok végrehajtásával kapcsolatban tett megállapításaikról. A BEREC Iránymutatásai rögzítik, hogy mikor kell ezt a jelentést megküldeni, és milyen információkat kell lefednie.
  
  
• A BEREC bemutatása
• A BEREC (Body of European Regulators for Electronic Communications, azaz Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete) részeként szabályozói tanács működik, amelynek tagjait a 28 nemzeti szabályozó hatóság vezetői adják. A BEREC tanácsaival segíti az Európai Bizottságot és a BEREC tagjait képező nemzeti szabályozó hatóságokat, valamint segítséget nyújt az Európai Parlament és a Tanács számára az elektronikus hírközlés uniós szabályozási keretrendszerének alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben. A BEREC célja, hogy az európai fogyasztók érdekében biztosítsa a tisztességes versenyt és a szabályozás egységességét az elektronikus hírközlés belső piacán.
• Mit jelentenek a hálózatsemlegességi szabályok?
• A jogszabály elvként rögzíti, hogy az internetes forgalom egyenlőként kezelendő, biztosítva a végfelhasználók számára a jogot, hogy elérjék és terjesszék a választásuk szerinti információkat.
• A jogszabály számos intézkedést rögzít, amelynek célja „a végfelhasználók védelmével párhuzamosan […] annak biztosítása is, hogy az internetes ökoszisztéma továbbra is az innováció motorjaként működhessen.” Ezen intézkedések az internet-hozzáférési szolgáltatáson keresztüli forgalomszabályozás előírásaitól olyan átláthatósági követelmények lefektetéséig terjednek, amelyeket az internetszolgáltatók (Internet Service Providers, azaz ISP-k) kötelesek az internet-hozzáférési szerződéseikben betartani. Ezen felül a nemzeti szabályozó hatóságok számára is írnak elő kötelezettségeket a szabályok betartásának figyelemmel kísérése és biztosítása tekintetében.
• A jogszabály azt is megköveteli, hogy a BEREC iránymutatást nyújtson a nemzeti szabályozó hatóságok számára a kötelezettségeik végrehajtásának módjára nézve, amelyet 2016. augusztus 30. napjáig kell elfogadni. Az iránymutatásnak kifejezetten ki kell térnie a nemzeti szabályozó hatóságok azon kötelezettségére, hogy – a rendelet 3. és 4 cikkében foglaltaknak megfelelően – szorosan nyomon kövessék és biztosítsák a szabályok betartását, ezáltal gondoskodva arról, hogy az internet-hozzáférési szolgáltatások nyújtása során a forgalom tekintetében megvalósuljon az egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmód és a végfelhasználók kapcsolódó jogainak védelme.
• A BEREC Iránymutatásai olyan ajánlásnak minősülnek, amelyet a nemzeti szabályozó hatóságok kötelesek a legmesszemenőbb mértékig figyelembe venni a jogszabály végrehajtása során. Az Iránymutatások ilyen módon hozzá fognak járulni a rendelet következetes alkalmazásához, és ezáltal az érdekeltek számára a jogbiztonság növeléséhez.
• Mire terjednek ki a BEREC iránymutatásai?
• Az iránymutatások a rendelet szerkezetét követik. Az olvasók könnyebb tájékozódása érdekében magukban foglalják a vonatkozó cikkek és preambulumbekezdések szövegét, kezdésként röviden bemutatják a rendelet tárgyát és hatályát, és meghatározzák az abban használt jelentős fogalmakat.
• Ezután megvizsgálják a kereskedelmi gyakorlatokat. A felmérések szerint a piacon leggyakrabban használt kereskedelmi gyakorlat jelenleg a „nullás díjszabás” (zero-rating) alkalmazása, így az Iránymutatások a „nullás díjszabású” ajánlatok többféle típusát is áttekintik. Az Iránymutatások által követett szabályozói megközelítés szerint a nemzeti szabályozó hatóságoknak számos kritérium alapján kell a kereskedelmi gyakorlatokat értékelniük, hiszen a rendelet alapján csak kevés olyan egyértelmű következtetés létezik, amely értékelés nélkül is levonható lenne a megengedhetőségükre vonatkozóan.
• A következő lényeges tárgyalt kérdés az internet-hozzáférési szolgáltatók forgalomszabályozási gyakorlatainak hatósági értékelése, amelyet az iránymutatások lépésről lépésre vizsgálnak, kitérve a forgalom egyenlő kezelésére; a forgalomkategóriák ésszerű forgalomszabályozására; valamint az ésszerű forgalomszabályozás szintjét meghaladó kivételes forgalomszabályozásra. Utóbbi a rendeletben szabályozott következő három kivételt jelenti: (a) jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelés; (b) integritás és biztonság megőrzése; és (c) torlódások kezelése.
• Az iránymutatások a speciális szolgáltatások szabályozási értékelésére is kitérnek, megvizsgálva, hogyan értendő és értékelendő a rendeletben lefektetett két kumulatív követelmény. A „szükségességi követelmény” értelmében a szolgáltatásnak ténylegesen szükségesnek kell lennie egy meghatározott minőségi színvonal biztosításához, amely az általános, legnagyobb gondossággal szolgáltatott internet útján nem biztosítható. A „kapacitáskövetelmény” értelmében a hálózat kapacitásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a speciális szolgáltatásokat az egyébként nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatásokon felül biztosítsák.
• Az iránymutatás ezt követően leírja, hogyan érjék el a nemzeti szabályozó hatóságok, hogy az internetszolgáltatók betartsák az általuk nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatásokkal kapcsolatos átláthatósági követelményeket. Ezen belül kitér a forgalomszabályozási intézkedésekre, a sebességre, valamint a helyhez kötött és mobilinternet-hozzáférési szolgáltatásokkal kapcsolatos egyéb műszaki minőségi (szolgáltatásminőség: Quality of Service, QoS) paraméterekre vonatkozó szerződéses és közzéteendő információkra, valamint arra, hogy a speciális szolgáltatások hogyan befolyásolhatják az internet-hozzáférési szolgáltatásokat.
• Az iránymutatások végül a nemzeti szabályozó hatóságok felügyeleti és végrehajtási feladatait veszik sorra. A nemzeti szabályozó hatóságoknak szorosan nyomon kell követniük és biztosítaniuk kell a szabályok betartását, és elő kell mozdítaniuk a megkülönböztetésmentes, a mindenkori technológiai fejlettségi szintnek megfelelő minőségben nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatások folyamatos rendelkezésre állását. A nemzeti szabályozó hatóságoknak emellett évente jelentést kell közzétenniük nyomonkövetési tevékenységeikről és az annak keretében nyert megállapításokról.
  
  

További információk találhatók a következő honlapon: www.berec.europa.eu/eng/net_neutrality
 
Kövesse a BEREC-et a közösségi oldalakon!

• Twitter: @BERECeuropaeu
• LinkedIn
• YouTube