Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság

A közösségi média szabályozásának kérdésére nagy hangsúly kerül napjainkban, mivel emberek millióinak véleményét befolyásolják nap, mint nap az ilyen platformok által használt algoritmusok. Sajátosan alkotott közösségi alapelvek és meg nem határozott eljárások alapján korlátozzák felhasználóikat, vagy éppen törlik azok tartalmát. Bár a platformok igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy közreműködjenek a rájuk vonatkozó szabályok megalkotásában, adatszolgáltatásuk nem feltétlenül azt tükrözi, hogy ezt transzparens módon tennék.

Mára vitathatatlan állítás (talán már közhely) hogy a nyilvánosság legfontosabb fóruma az internet, ezen belül is főként a közösségi média lett. Az élet szinte minden területén hatalmas változást hozott ez az újfajta „digitális forradalom”, ezen változások előidézői, katalizátorai és „felügyelői” pedig azon globális tech-vállalatok, melyek termékeit nap mint nap több milliárd ember használja világszerte. A Google, a Facebook, a Twitter vagy az Amazon azok, akik meghatározzák, hogy az átlagos internethasználó milyen információt kap, azokat hogyan láthatja és milyen üzenetek érhetik őt el. Másképpen mondva ezek azok a vállalatok, akiken keresztül a legtöbb ember használja az internetet, vagyis ők azok a kapuőrök, akik az átlagfelhasználó számára a tartalomhozzáférés szinte kizárólagos letéteményesei. Ezen hatalom legfrissebb és egyben legsúlyosabb példája, hogy szuverén döntésükkel az éppen regnáló amerikai elnököt is elhallgattathatják.

Az Európai Bizottság 2020 végén bocsátotta ki az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési tervét (Cselekvési terv), mely azokra a kihívásokra próbál választ adni, melyek a digitális környezetben az európai választások integritását, illetve az európai nyilvánosság működését veszélyeztetik. Noha közleményben feltárt veszélyek és kapcsolódó megoldási javaslatok az Európai Unióra és tagállamaira vonatkoznak, azokat tanulságos az amerikai elnökválasztás és a közösségi média viszonyán keresztül is szemlélni.