A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grt ) 3. § d) pontja szerinti gazdasági reklámnak minősül, amely olyan közlés, tájékoztatás illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket -, szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul.

Az a tény, hogy az elektronikus levél tartalma a Hirdető értékelése szerint pusztán tájékoztatás, nem jelenti azt, hogy a tájékoztatásnak szánt üzenet, vagy a tájékoztatás céljából folytatott üzleti kommunikáció ne eshetne egyúttal a gazdasági reklám és ezen belül az elektronikus hirdetés fogalmába.

Mivel a reklám fogalmának tartalmi eleme a közlés vagy tájékoztatás, megállapítható, hogy a tájékoztatás tágabb körébe eső üzenetek közül azok tartoznak a reklám, illetve hirdetés fogalmi körébe, amelyek a definíció második részében foglalt célokra irányulnak, így az értékesítés, igénybevétel előmozdítását vagy a tevékenység népszerűsítését, ismertség növelését kívánják elérni.

A tájékoztatás és a reklám fogalmi különbsége tulajdonképpen a cél alapján állapítható meg. Ahol kizárólag információk közlése, az ügyfélhez való eljuttatása, annak tudomásulvétele a cél, az általában semleges tartalom és kifejezésmód által közölt információátadás formájában történik. A reklám azonban az információközlésen és átadáson túl az értékesítés előmozdítására, illetve az ismertség növelésére irányul, az ügyfél döntésének befolyásolásának eszközével (ld. erről A reklámjog nagy kézikönyve 35. pontját).

Az üzleti kommunikációs tevékenység megítélése során, a gazdasági érdekek kimutatása, elemzése, illetve a fogyasztói döntések befolyásolása a döntő. Így a kedvezmények, ajándékok illetve más előnyök felkínálásakor az igénybevétel előmozdításának célja szinte mindig megállapítható.

A szolgáltatók által újabban előszeretettel és nagyszámban használt, pusztán „tájékoztatásként” feltüntetett szolgáltatói e-mailek (servicing mail) gyakorlatának megállítása általános jelenség mostanában. Ezek egyértelműen reklám fogalmába tartozását már több nemzetközi döntés is kimondta, így ezek előzetes hozzájáruláshoz küldhetők ki (bit példa: Information Commissioner's Office: értesítés pénzügyi bírság kiszabásáról az American Express Services Europe Limited ellen)