Az előfizetői szerződés két részből, egyedi előfizetői szerződésből és az általános szerződési feltételekből áll.

Az előfizetői szerződés (továbbiakban: szerződés) az abban részes felek: az elektronikus hírközlési szolgáltató (továbbiakban: szolgáltató) és az előfizető, illetve felhasználó vagy fogyasztó között jön létre, a nyilvánosan elérhető előfizetői szolgáltatás (továbbiakban: szolgáltatás) tárgyában. Közérthetően és ellentmondás-mentesen kell tartalmaznia a szolgáltatások nyújtásának és igénybevételének konkrét feltételeit. Az általános szabályokat a szolgáltató az általános szerződési feltételekben (továbbiakban: ÁSZF) határozza meg, ennek megfelelőségét a hírközlési hatóság rendszeresen vizsgálja.

A szerződéskötés előtt a szolgáltató az előfizető rendelkezésére bocsátja az előzetes tájékoztatást és a szerződés adatainak összefoglalóját, ami a szerződéskötéssel annak részévé válik. (Bővebben lásd a Milyen módon köthető előfizetői szerződés? című részt)

A szerződés tartalmát az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.) és az elektronikus hírközlési előfizetői szerződések részletes szabályairól szóló 22/2020. (XII. 21.) NMHH rendelet (Eszr.) szabályozza, az ezekben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek (Ptk.) a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezései irányadók.

A szerződésben a felek a jogszabályokban és az ÁSZF-ben foglaltaktól egyező akarattal eltérhetnek az előfizető javára. Ezektől az előfizető hátrányára nem lehet eltérni. Az előfizető érvényesen nem mondhat le a jogairól. Az ilyen kikötések, nyilatkozatok semmisek.