Médiapiaci Jelentés 2025 78. oldal

Digitális gyermekvédelem

Digitális szülői stratégiák

A digitális média jelenléte a gyermekek mindennapjaiban nemcsak új kihívásokat teremt a nevelésben, hanem alapjaiban alakítja át a szülői szerepek tartalmát is. A szülők egyre többet tudnak a digitális világ előnyeiről és veszélyeiről, de gyakran érzik úgy, hogy gyermekük gyorsabban igazodik el a technológiai környezetben, mint ők maguk. Mindez fokozza a bizonytalanságot, ugyanakkor megnöveli az igényt arra, hogy a szülők tudatos stratégiákat alkalmazzanak a biztonságos internethasználat és a médiatudatosság elősegítése érdekében.

A Digital parenting kutatás eredményei alapján a 7-16 éves gyermekek szüleinek többsége inkább az internet előnyeit emeli ki a gyermekek szempontjából, de a veszélyek iránti érzékenység is megjelenik körükben. A legnagyobb aggodalmat az online zaklatás, a káros tartalmakkal való találkozás (különösen az erőszakos tartalom), valamint a vírusok letöltésének lehetősége váltja ki. A szülői aggodalmak jellemzően nem szelektívek: ha valaki félti a gyermekét, az a legtöbb lehetséges kockázatot veszélyforrásként kezeli. Jól látható trend továbbá, hogy a szülők minden, a digitális világgal összefüggő lehetséges veszélyforrással kapcsolatban nagyobb aggodalomról számolnak be, mint a hasonló fókuszú 2020-as kutatás*209* idején.

A saját digitális kompetenciáik megítélésében a szülők ma már kevésbé kritikusak, mint az NMHH korábbi kutatásából kitűnt – kevesebben érzik úgy, hogy gyermekük lényegesen jobban eligazodik az online világban.

A szülők elsősorban közvetlen környezetükből – családi, baráti, ismerősi kapcsolatok révén – igyekeznek információhoz jutni a biztonságos internethasználatról. Az iskola továbbra is fontos szereplő, de súlya az elmúlt években nem erősödött – pedig a szülők többsége a jövőben elsősorban az iskolától várna több információt a biztonságos internethasználattal kapcsolatban. Ezzel szemben egyre nagyobb jelentőséget kapnak az online fórumok, az internetszolgáltatók tájékoztató anyagai, illetve a média különböző szegmensei.

A válaszadó szülők nyolc százaléka az NMHH-t is megemlítette tájékozódási forrásként. Az NMHH biztonságos internethasználattal foglalkozó weboldalainak ismertsége egyértelműen nőtt 2020 óta. A gyerekaneten.hu ismertsége 23 százalékról 36 százalékra, míg az Internet Hotline tájékoztató és segítségnyújtó szolgálat ismertsége 19 százalékról 27 százalékra emelkedett.

A digitális média témája ritkábban kerül napirendre a családi beszélgetések során, mint az iskolai dolgok vagy a közösen nézett/hallgatott műsorok, de gyakrabban, mint a pénzügyi kérdések. A kutatás szerint a családok felében hetente, kétharmadában legalább havonta beszélgetnek az internetről, az online/digitális világról. A beszélgetések fókusza leggyakrabban a lehetséges veszélyekre irányul.

A szülők digitális nevelési stratégiáit a kutatás négy kategóriába sorolta:

• a korlátozó/tiltó magatartást folytató szülő valamilyen médiahasználati szabályt, korlátozást léptet életbe a gyermek médiahasználatára vonatkozóan (átlagosan a családok 57 százaléka él ezzel a módszerrel);
• az ellenőrzés taktikáját választó szülő valamilyen módon - közvetve vagy közvetlenül - megpróbálja kontrollálni gyermeke online tevékenységét (átlagosan a szülők 58 százaléka alkalmazza ezt a módszert a gyermeke digitáliseszköz-használatánál); 
• az aktív mediálás stratégiája során a szülő aktívan közvetíti a médiatartalmat gyermeke felé, azaz megbeszélik az online világban tapasztaltakat, illetve közösen értelmezik a látottakat, akár közös/együttes médiahasználat közben (a szülők 47 százaléka tekinthető aktív mediálónak);
• a technikai korlátozással élő szülő valamilyen technikai eszközt, eljárást, szűrőszoftvert alkalmaz a gyermek online médiafogyasztásának szabályozása érdekében (technikai megoldást a családok 53 százaléka alkalmaz).

Az adatok szerint az elmúlt években 66 százalékról 57 százalékra csökkent a tiltó/korlátozó magatartást alkalmazó családok aránya, és a gyermekek életkorának növekedésével a médiahasználatra vonatkozó szabályok is eltűnőben vannak a családok életéből. A szabályok megalkotása általában szülői döntés, csupán az esetek egyötödében történik a gyermekek bevonásával, közös megegyezéssel. A szabályok leggyakrabban kizárólag a gyermekre vonatkoznak, és csak a családok egyharmadában vannak olyan normák, amelyek a szülőkre is érvényesek.

Az ellenőrzés alkalmazása – például a gyermek megkérdezése médiahasználat közben vagy után – szintén csökkenő tendenciát mutat, különösen a 10 év feletti korosztályban. Az aktív mediáció, azaz a tartalmak közös megbeszélésének, értelmezésének előfordulása nem változott a korábbi adatokhoz képest. A közös médiahasználat vagy médiafogyasztás viszont egyre kevéssé jellemzi a családokat. Pedig a szülőnek a beszélgetés, a közös használat által lenne lehetősége betekintést nyerni a gyermeke által fogyasztott digitális tartalmakba, közösen értelmezni azokat, és beszélgetni róluk.

A szabályozás és személyes ellenőrzés csökkenésével párhuzamosan egyre gyakoribb a szülők körében a technikai megoldások alkalmazása. Látványosan nőtt azok aránya, akik lokációkövető alkalmazásokat vagy időkorlátozó szoftvereket alkalmaznak a gyermekek eszközein. Ez azt jelzi, hogy a szülői kontroll a közvetlen kommunikációs térből a digitális technológia világába helyeződik át, ahol a szabályozás gyakran automatizált, és kevésbé kapcsolódik személyes beszélgetésekhez vagy értelmezési keretekhez. Fontos azonban tudatosítani, hogy a technológiai eszközök önmagukban nem képesek pótolni a párbeszédet és a nevelői jelenlétet, ami a gyermekek biztonságos, értő és tudatos médiahasználatának alapját képezheti.

[A nyitókép forrása: NMHH-fotó]