Az audiovizuális piacon folytatódott a nem lineáris szolgáltatások súlyának erősödése, ráadásul a streamingszolgáltatók és videómegosztók kínálatában elérhető online audiovizuális tartalmak fogyasztása jóval fiatalabb generációs profilt mutat, mint a hagyományos platformoké.

A jelentés az audiovizuális piacon az alábbi fő trendeket azonosította a 2024. év statisztikai adatai és kutatási eredményei alapján:

• a televíziózás továbbra is megkerülhetetlen, hiszen 10-ből 9 magyar háztartás rendelkezik televíziókészülékkel, egyre többen az online csatlakozásra alkalmas okostévével; ennek nyomán évről évre bővül azoknak az aránya, akik megosztják képernyőidejüket és figyelmüket a hagyományos tévéműsorok és az online tartalmak között;
• a televíziós műsorszolgáltatási szegmens továbbra is sokszereplős: a 315 szervezet által üzemeltetett összesen 410 magyar nyelvű csatornából 90 országos elérésű:
• a televíziós csatornát üzemeltető gazdasági társaságok közül 2024-ben tíz ért el egymilliárd forint feletti árbevételt;
• az egyenként nagyjából 56 milliárd forintos éves nettó árbevétellel bíró TV2 Média Csoport Zrt. és a Magyar RTL Televízió Zrt. messze kimagaslik a mezőnyből;
• ha figyelembe vesszük, hogy a Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) nagyjából 147 milliárd forintot költött a Duna Médiaszolgáltató Zrt. (DMSZ) közszolgálati televízió- és rádiócsatornáinak, valamint a nemzeti hírügynökségnek (MTI) a finanszírozására, akkor világosan kirajzolódnak a hazai televíziós piac finanszírozási súlypontjai.
• a televíziózással töltött idő összességében nem változott érdemben, de jelentős eltérést mutatott a különböző szociodemográfiai dimenziók szerint:
• az átlagnál jóval kevesebbet tévéznek, illetve többet használják egyéb célra a készüléküket az internethez kapcsolódó okostévét használók, a streaming-előfizetők, a 40 év alatti korcsoportokba tartozók, a budapestiek, illetve a magasabb iskolai végzettségűek és jövedelműek;
• a hagyományos tévézésre jóval átlag feletti időt fordítanak az okostévével nem rendelkezők, a 60 év felettiek, az alapfokú végzettséggel rendelkezők és az alacsony jövedelműek.
• a legnézettebb televíziós csatorna továbbra is a TV2 és az RTL, a legnépszerűbb lineáris televíziós tartalmak pedig a sportműsorok, a különböző vetélkedők és a hírműsorok voltak; 
• az online audiovizuális tartalmak népszerűségének növekedése a következő években tovább gyorsíthatja a lineáris televíziózás piaci pozíciójának erózióját, annál is inkább, mivel 2024-ben
• már a televíziókészülékek csaknem kétharmada volt internetképes;
• a televízió nélküli internet-előfizetések száma 14 százalékkal bővült, ami a kizárólag internetalapú audiovizuális fogyasztásra való átállásra utaló „cord-cutting” jelenség terjedését jelezheti;
• a tévés háztartásban élők 53 százaléka hozzáfért valamelyik streamingszolgáltatáshoz;
• a streamingszolgáltatók változatos módokon (pl. reklámokkal támogatott olcsóbb előfizetések, sportközvetítések, élő adások) fáradoztak előfizetői bázisuk további növelésén.
• az audiovizuális fejezetet kiegészítő rövidebb írások közül
• a „Streamingszolgáltatók a televízióvá válás útján” éppen arra a jelenségre irányítja rá a figyelmet, hogy az előfizetési díjak mellett további bevételeket kereső streamingszolgáltatók a televíziók üzleti modellje felé mozdultak el, és portfóliójuk egyre több, eredetileg a hagyományos televíziók kínálatát jellemző tartalomtípussal bővül;
• a „Hol és milyen sportműsorokat fogyasztanak a magyarok?” című elemzés azt vizsgálja, hogy elsősorban milyen sportok milyen eseményeit és milyen platformokon követték 2024-ben a magyarok;
• a „Hogyan teljesítenek a televíziós hálózatok az anyacsatornájukhoz képest?” című írás az RTL 12 és a TV2 14 csatornára kiterjedő portfólióját elemzi, megállapítva, hogy piacvezető kereskedelmi televíziók hálózatai a közönség összetételét tekintve jól egészítik ki az anyacsatornák teljesítményét, a reklámhatékonyság terén viszont jóval elmaradnak azoktól;
• az „Otthonon kívüli tévénézés” egy hiánypótló felmérést ismertet, amely arra tett kísérletet, hogy feltérképezze az otthonon kívüli (Out-of-Home, OOH) tévézést a 15 év feletti lakosság körében, történjen az a szomszédban, barátoknál, kisboltban, kocsmában, munkahelyen vagy akár egy vidéki kiruccanás során.

A rádiózás továbbra is népszerűnek számít Magyarországon: tavaly minden héten mintegy 7 millió hallgató hangolódott rá valamelyik hazai csatornára, naponta átlagosan az előző évivel megegyező időt (226 percet) töltve a készülékek előtt. Ezzel párhuzamosan folytatódott az online rádiók és a podcastcsatornák iránti kereslet élénkülése is. Az audiopiacon a 2024-es adatok feldolgozása alapján az alábbi fő trendek azonosíthatók:

• továbbra is a kereskedelmi rádiók vezetik a népszerűségi listát, a szilárd hallgatói bázissal rendelkező közszolgálati médiumok szorosan követik őket, de a helyi és körzeti rádiók is jelentős hallgatótáborral rendelkeznek;
• a 154 rádiót összesen 86 médiaszolgáltató működtette, amelyből 77 volt gazdasági társaság, 9 pedig egyéb szervezet (alapítvány, egyesület stb.); a magyarországi médiapiacon nem működött külföldi érdekeltségű rádiós médiaszolgáltatás 2024-ben;
• az 5 legnagyobb kereskedelmi rádiós médiaszolgáltató összesített árbevétele sem érte el a 7 milliárd forintot;
• a hagyományos rádiók számára egyre nagyobb kihívást jelent az online platformokon nyújtott audioszolgáltatások körének, elérhetőségének és használatának bővülése: Magyarországon 2024 végén  
• 123 online rádió működött, ami 2019-hez képest negyvenszázalékos bővülést jelent, továbbá
• 806 magyar nyelvű podcastcsatorna volt elérhető, ami két év alatt 18 százalékos növekedést jelent;
• a hazai internetezők kétharmada hallgatott valamilyen rendszerességgel podcastot 2024-ben: több mint harmaduk naponta vagy heti több alkalommal, további 14 százalék havi rendszerességgel, 16 százalék ennél ritkábban;
• a 35 év alatti korosztály körében a zenei streamingszolgáltatások már népszerűbbek, mint a hagyományos rádióhallgatás; 
• az Audiopiac című fejezethez kapcsolódó rövidebb elemzések körében
• a „Csekély az átfedés a rádiók, illetve a Spotify és a YouTube toplistái között” című írás bemutatja, hogy ‒ az előző évekhez hasonlóan ‒ 2024-ben is számottevően eltértek a rádiós toplisták és az internetes zenemegosztók népszerűségi rangsorai; a rádiókban legtöbbször játszott hazai dalok közül csak kettő került be az év során legalább egyszer a Spotify top 200-ba vagy a YouTube top 100-ba;
• „A rádiózás helyszínei 2024-ben” című írás szerint a teljes lakosság háromnegyede továbbra is az otthonában hallgat rádiót, a második leggyakoribb helyszín az autó, munkahelyi környezetben pedig minden harmadik honfitársunk rádiózik.

A jelentés sajtópiaci fejezete a hagyományos nyomtatott kiadványokra, ezek online változataira, illetve a kizárólag online formában elérhető sajtótermékekre egyaránt kitér. Az elmúlt évek adatsorai azt mutatták, hogy a digitális transzformáció a nyomtatott sajtót viselte meg a leginkább, és az újságolvasók demográfiai megoszlása azt jelzi, hogy nem várható trendforduló a következő években sem. A hazai sajtópiac legfontosabb fejleményei 2024-ben:

• az összes nyomtatott kiadvány száma 2019 óta csak két százalékkal csökkent, az olvasottságmérésben és/vagy reklámpiaci monitoringban szereplő mért lapok száma viszont csaknem 21 százalékkal esett vissza az elmúlt hat évben;
• a MATESZ által auditált lapok közül a legnagyobb terjesztésű Nők Lapja példányszáma 18 százalékkal csökkent 2024 első félévére 2023-hoz képest. Leginkább a képes (glossy) magazinok fogytak, de több napilap és közéleti, politikai témával foglalkozó újság is bekerült az első 15 közé – ehhez 2024 első félévében legalább 24 ezres terjesztési számot kellett elérni egy-egy lapszámmal;
• a nyomtatott lapot kiadó gazdasági társaságok közül 2024-ben 15 rendelkezett több mint egymilliárd forint éves nettó árbevétellel;
• az árbevétel alapján vezető kiadó a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) tulajdonába tartozó Mediaworks Hungary Zrt. 57 milliárd forintos éves nettó árbevétellel, második a Ringier Hungary Kft. és a vele azonos tulajdonoshoz tartozó, elsősorban napilapkiadó Blikk Kft. volt 17,5 milliárd forinttal, a harmadik helyen a Central Médiacsoport Zrt. állt 14 milliárd forinttal 2024-ben.
• a 16 évnél idősebb magyaroknak már csak a 42 százaléka olvas rendszeresen újságot. A demográfiai jellemzők közül az életkor a legfontosabb differenciáló tényező: míg például a 16‒29 évesek körében szűk egyharmados, addig a 60‒75 éves korcsoportban még a 60 százalékot közelíti a rendszeres újságolvasók aránya;
• Magyarországon 2024 végén több mint háromezer online tartalomszolgáltatás működött; ezek több mint kétharmada tekinthető online sajtóterméknek, azaz internetes újságnak vagy hírportálnak;
• a kizárólag online tartalomszolgáltatók közül csak 6 cég ért el több mint egymilliárd forint éves nettó árbevételt;
• iparági becslések szerint az Alphabet (Google, YouTube stb.) és a Meta (Facebook, Instagram stb.) magyarországi reklámbevétele legalább tízszeresen meghaladta a vezető tartalomszolgáltatók együttes árbevételét.
• a tíz legnépszerűbb hazai online sajtótermék együttes havi látogatottsága 2022-ről 2024-re egyharmaddal csökkent, amiben a mérési változásokon túl szerepet játszhatott, hogy egyre többen applikációkon keresztül, illetve közösségimédia-felületeken fogyasztanak híreket (mindkettő forgalma bővült 2024-ben);
• a legtöbbször felkeresett online sajtótermékek között egyaránt szerepelnek az online térben is terjeszkedő hagyományos sajtótermékek online szolgáltatásai (pl. blikk.hu, kiskegyed.hu), illetve kizárólag online tartalomszolgáltatók (pl. index.hu, telex.hu);
• a sajtópiacról szóló fejezetet kiegészítő rövid írások közül
  • a „Mire kattintottak a magyar internetezők 2024-ben?” elemzés bemutatja, hogy a hazai híroldalakat 2024-ben naponta átlagosan felkereső csaknem négymillió felhasználó milyen belföldi és nemzetközi közéleti, illetve sporteseményekre volt a leginkább kíváncsi; a sajtótermékek, televíziók és rádiók Facebook-oldalain az év során közzétett legnépszerűbb posztok szövegelemzéséből pedig az is jól kirajzolódik, hogy milyen kifejezések jelölték ki az újságírók szóhasználatában a 2024-es év közéleti témáinak súlypontjait;
  • „A klímaváltozás online médiaképe” című tartalomelemzés arra keresi a választ, hogy a legfontosabb hazai televíziós és rádiós hírműsorok, illetve hírportálok milyen jelentőséget tulajdonítottak a klímaváltozás hatásainak, és milyen módon mutatták be az ezzel kapcsolatos híreket;
  • a „Geopolitikai térségek a hírekben (1979 vs. 2024)” című tanulmány fő kérdése, hogy miként változtak a média preferenciái, hangsúlyai (és nyilván lehetőségei) az aktuális geopolitikai események bemutatásában az 1979 óta eltelt 45 évben.

Ma már szinte valamennyi 16 év feletti hazai internetező használ valamilyen közösségi oldalt, és az online platformok növekvő súlyt képviselnek valamennyi generáció médiafogyasztásában. Ráadásul a magyar felhasználók az európai átlagot felülmúló aktivitást mutatnak: a tevékeny részvétel a közösségimédia-felületeken (profillétrehozás, posztolás, megjegyzés írása stb.) 2024-ben 81 százalék volt a magyar internethasználók körében, ami messze meghaladja a 65 százalékos uniós átlagot.

Az online platformok világa igen sokszínű, és a globális szolgáltatókon kívül is rengeteg kisebb-nagyobb platform verseng a felhasználók figyelméért, a legváltozatosabb szolgáltatásokkal, tartalmakkal és üzleti modellekkel igyekezvén megkülönböztetni magukat. Az online platformokkal összefüggésben a 2024-es év legfontosabb hazai fejleményei:

• a hazai internetezők körében továbbra is a közösségi oldalak használata a legnépszerűbb tevékenység, a 16 év feletti internetezők 69 százaléka legalább napi fél órát szán erre;
• korosztályi bontásban a 16‒20 évesek egyre több időt töltenek közösségimédia-oldalakon és online videók fogyasztásával, ellenben a podcasthallgatással és az online híroldalak látogatásával töltött idő jelentősen csökkent ebben a korosztályban;
• a 21‒35 éves internetezők kevesebb időt töltöttek 2024-ben a hagyományos tv-képernyő előtt, mint a közösségimédia-oldalakon, a 16‒20 évesek pedig több időt fordítottak podcastok hallgatására, mint hagyományos rádiózásra;
• továbbra is a Facebook a legtöbbek által és legintenzívebben használt közösségi platform: a hazai internetezők 17 százaléka szinte egész nap folyamatosan, további 44 százaléka pedig naponta többször is nyomon követte az itt található tartalmakat. A használati intenzitás alapján 2024-ben a TikTok volt a második leggyakrabban nézegetett platform;
• az Online platformok fejezetet kísérő kisebb lélegzetű elemzések közül
  • a „Tartalommoderálás és tényellenőrzés az online platformokon” című írás a közösségimédia-szolgáltatók mesterségesintelligencia-alapú moderálási gyakorlatát mutatja be, részletes adatokat közölve a Facebook moderálási döntéseinek megoszlásáról, illetve az ezekkel szembeni sikeres fellebbezések arányáról.
  • „A 16‒35 évesek applikációhasználata” című összefoglaló egy kérdőíves és műszeres mérési módszert párhuzamosan alkalmazó kutatást ismertet, amely szerint a vizsgált korcsoportba tartozó magyar fiatalok átlagosan csaknem napi 4 órát töltöttek okostelefonjuk képernyője előtt 2024 nyarán;
  • az „Időpazarlás, mégis imádják: mi a TikTok titka?” című elemzés annak az ellentmondásos érzelmi viszonynak a hátterét vizsgálja, amelyet a TikTok-felhasználók éreznek kedvenc online platformjukkal szemben. A válaszok alapján minden harmadik felhasználó (ezen belül a 29 év alattiak 40 százaléka) érzékeli a hamis információkkal való találkozásnak vagy a függőség kialakulásának a veszélyét, és a diplomás felhasználók több mint fele időpazarlásnak érzi a platform használatát;
  • a „Metaverzum – az internet vagy a szórakozás jövője?” annak a virtuális világnak a várható jövőjét boncolgatja, amelyben a felhasználók digitális reprezentációk (avatárok) segítségével tudnak interakcióba lépni egymással. A már jelenleg is sokmilliárdos üzletben a Facebookot követve egyre több cég kötelezi el magát az úgynevezett immerzív technológiák mellett, amelyek a szórakozás és a kommunikáció mellett az orvostudományban, az oktatásban, illetve az üzleti életben is új lehetőségeket nyithatnak.

A globális reklámköltéseken belül a digitális költések aránya 2024-ben elérte a kétharmadot, és az előrejelzések további bővülést prognosztizálnak. A két legnagyobb online platformszolgáltató, az Alphabet és a Meta ma már globális duopóliumot alkot: náluk koncentrálódik a teljes digitális reklámpiac éves 790 milliárd dolláros költésének több mint fele.

Magyarországon is meghatározó trend, hogy a reklámköltés összetétele a digitális hirdetések javára változik: az MRSZ adatai szerint a 2008-as 10 százalékról 2024-re 54 százalékra nőtt az online részesedése a net-net reklámköltésen belül. Az IAB Hungary adatai alapján készített elemzés pedig azt mutatja, hogy az online reklámpiacból a globális platformok részesedése a hazai piacon is kétharmados. A hirdetési piac legfontosabb 2024-es trendjei:

• a magyarországi reklámpiac 2024-ben az előző évhez képest 7,6 százalékkal, 384 milliárd forintra bővült, és öt év óta először reálértéken is növekedett (3,9 százalékkal);
• a tévés reklámpiacon az éves szinten 2 milliót meghaladó reklámkontaktusból a kereskedelmi tévék 2024-ben 97 százalékkal, ezen belül a két piacvezető országos kereskedelmi televízió együttesen 24 százalékkal részesedett;
• a rádiós piacon 2024-ben öt százalékkal nőtt a Kantar Media által mért csatornákon az értékesített reklámóra-mennyiség, ám a 2020-as mélypont után még mindig nem állt vissza a Covid előtti szintre;
• a nyomtatott lapoknál 2024-ben az értékesített hirdetések mennyisége oldalszámban 14 százalékkal nőtt az előző évhez képest a Kantar Media által monitorozott lapok körében, miközben a hirdetési bevétel a teljes printpiacon nyolc százalékkal csökkent;
• az online reklámértékesítési volument monitorozó EDME-mérés 2024-es adatai alapján a közösségimédia-platformokon adták el az összes értékesített reklámmennyiség 57 százalékát, míg a keresőoldalakon megjelenő hirdetések csupán 17 százalékot tettek ki;
• a hazai reklámpiacon is megjelentek 2024-ben a meghatározó globális technológiai trendek: a videós hirdetések különféle formáinak előretörése mellett figyelmet érdemel a retail media, a connected TV, valamint a digitális közterületi (Digital Out-of-Home, DOOH) reklámfelületek megjelenése;
• a legnagyobb hirdetők 2024-ben is a kiskereskedelmi cégek, illetve a gyógyhatású készítmények gyártói voltak; őket jelentős lemaradással, de így is több milliárd forintos reklámköltéssel követték az állami intézmények, a sport- és szerencsejáték-szervezők, valamint a bankok;
• a reklámbevételek mellett emelkedő trendet mutat a fogyasztói médiaköltés az online tartalomszolgáltatásban, amely egyre jelentősebb súlyt képvisel az egyéb bevételi források (támogatások, események stb.) körében;
• a fejezetet kiegészítő „A mesterséges intelligencia a reklámozásban és a keresőmotorokban” című írás fő megállapítása, hogy a hirdetési piacon a mesterségesintelligencia-alapú megoldások részben kompenzálják a digitális hirdetések célzási hatékonyságának az adatvédelmi korlátozások, illetve a cookie-alapú megoldások visszaszorulása által okozott csökkenését.

A 16‒75 év közötti lakosság mintegy kilencven százalékát kitevő internethasználók hagyományos és online hírfogyasztását mérte fel az NMHH A hírfogyasztás sokszínűsége című kutatása, amely szerint 2024-ben

• a közéletet és közgondolkodást befolyásoló tartalmakat (helyi és országos politikai hírek, külpolitika és gazdaság) a hazai felnőtt lakosság több mint nyolcvan százaléka követi valamilyen médiatípuson; a felhasználók legszívesebben a közösségi médiában megjelenő bejegyzésekből, a tv-híradók rövid tudósításaiból, illetve a közösségi oldalakon közzétett rövidebb és hosszabb videókból tájékozódtak;
• az összes médiatípusból heti rendszerességgel tájékozódó internethasználók aránya 27 százalék, míg az egyetlen médiát sem követőké négy százalék volt;
• az országos belpolitikai, a nemzetközi vonatkozású és a gazdasági híreket egyaránt az 50 év feletti, felsőfokú végzettséggel rendelkező nagyvárosi férfiak követik a legnagyobb, és a 40 év alatti, alapfokú végzettséggel rendelkező, községben élő nők a legalacsonyabb arányban;
• a hagyományos televízió a vizsgált tematikák közül csak a sporthírek és sportközvetítések esetében számít elsődleges hírforrásnak a vizsgált célcsoport körében, minden más tematika esetében a közösségi oldalak és az online híroldalak segítségével tájékozódnak a legtöbben;
• a válaszadók ötöde ritkán vagy soha nem néz televíziós híradásokat; különösen kerülik a tévés hírtartalmakat a fővárosiak, a vármegyeszékhelyeken élők, illetve a 30‒39 éves korcsoport tagjai;
• a fogyasztók hírfogyasztási és tájékozódási céllal a legnagyobb arányban az RTL, a TV2 és az RTL Kettő csatornát választják; az online hírforrások közül pedig a Facebook, a YouTube, az index.hu, a telex.hu és a 24.hu a legnépszerűbb;
• a kutatás résztvevőinek csaknem hatvan százaléka legalább havonta egyszer fogyaszt a YouTube-on tartalomgyártók és influenszerek által készített videókat is;
• a közéleti YouTube-csatornák közül legtöbben (a teljes alapsokaság 17 százaléka) a telex.hu csatornáját keresik fel legalább heti rendszerességgel, a második helyen a Partizán és a 24.hu csatornája osztozik egyaránt 15 százalékos aránnyal;
• az összes megkérdezett internethasználó 66 százaléka hallgat hagyományos vagy online rádión híreket legalább hetente; a csatornák között az országosan fogható Retro Rádiót 35 százalék, a hálózatos formában működő Rádió1-et 37 százalék keresi fel tájékozódási céllal;
• a fejezetet kiegészítő kisebb írások közül
  • a „Hírfogyasztási klaszterek és véleménybuborékok a médiatérben” azt a közkeletű vélekedést árnyalja, hogy a legtöbb internetező nem tájékozódik a saját véleménybuborékján kívül; az NMHH hálózatelemzési eszközök felhasználásával készült elemzése szerint a kutatás résztvevői átlagosan 13 különböző médiaterméket használtak tájékozódási céllal, és a legtöbb válaszadó esetében akadt egymástól eltérő politikai oldalhoz köthető médium.  Például a telex.hu követőinek 20 százaléka, a 444.hu olvasóinak pedig 28 százaléka fel szokta keresni az origo.hu-t is. A Rákay Philip influenszer csatornáját követők 46 százaléka Puzsér Róbertet is követi, Jeszenszky Zsolt követőinek 23 százaléka hallgatja Pottyondy Edinát is.
  • „A női magazinok testképe” című írás a tartalomelemzés módszerével elemzi a leglátogatottabb online női magazinokban 2024 tavaszán megjelent, diétákkal, edzéstervekkel és szépségápolási tanácsokkal foglalkozó cikkeket; a kutatás végkövetkeztetése, hogy a női magazinok testreprezentációja esetenként irreális elvárásokat támaszt, ami ronthatja az olvasók önértékelését, és akár mentális betegségek vagy testképzavarok kialakulásához is vezethet.

A digitális média, és különösen a közösségi platformok használatának elterjedésével a médiatudatosság kérdése minden korábbinál fontosabbá vált, ezért a Médiapiaci Jelentés 2025 kiadványban külön fejezetet szentelünk ennek a témának. A tudatos médiafogyasztás – az információk kritikus értékelésének, a források ellenőrzésének, illetve a média megértésének képessége – ma már nélkülözhetetlen a tájékozódásban, a mindennapi döntéshozatalban és a demokratikus részvételben is. Az NMHH nagymintás kutatásai alapján:

• a 18 és 79 év közötti felnőtt magyar lakosság a legnagyobb arányban a televíziónak, a legkevésbé a közösségi médiának szavaz bizalmat; az adott médiatípusban egyáltalán nem bízók aránya valamennyi platform esetében felülmúlta a teljes mértékben megbízókét;
• a televízióba vetett bizalom ellenére a válaszadók több mint kétharmada politikailag nagyon vagy inkább elfogultnak tartja a tévécsatornákat, de a nyomtatott sajtó (60 százalék), a rádió (59 százalék) és az online sajtó (51 százalék) esetében is többséget alkottak az adott médiatípust politikailag inkább elfogultnak tartók;
• a függetlenséget fontosnak tartók gyakrabban próbálnak megbizonyosodni a hírek pontosságáról, továbbá nyitottabbak arra, hogy a sajátjuktól eltérő nézőpontokat is megismerjenek;
• a vizsgált célcsoport harmada saját bevallása szerint jól ismeri a megtévesztő információk kiszűrésére és a tények ellenőrzésére szolgáló megoldásokat, nyolcaduk rendszeresen használ tényellenőrző oldalakat, tudatosan keres megbízható forrásokat;
• a közösségi médiát használók felének fontos, hogy ellenőrizze egy információ valódiságát, mielőtt megosztja azt, negyedük viszont nem szokott megosztani semmit, legfeljebb saját tartalmat; a felhasználók ötöde még akkor sem foglalkozik az információk ellenőrzésével, ha megosztja azokat;
• a válaszadók kilencven százaléka találkozott már olyan információval, amely később hamisnak bizonyult, 42 százalék pedig sok ilyet látott már; a több forrásból tájékozódó és az információk valóságtartalmát rendszeresen ellenőrző tudatos médiafogyasztók magasabb arányban képesek azonosítani a dezinformációkat;
• tízből hét felhasználó – saját állítása szerint – magabiztosan használja a közösségimédia-oldalakat, ismeri és kontrollálja a fiókbeállításokat, illetve azt is, hogy ki nézheti meg a tartalmait; a használat magabiztossága egyértelmű összefüggést mutat az életkorral: minél fiatalabb volt a kérdezett, annál magabiztosabbnak vallotta magát a közösségi média használatában.
• a fejezethez tartozó rövidebb elemzések közül
  • „Az online platformok hatása a fiatalok egészségműveltségére” című kutatás arra kereste a választ, hogy a 16‒20 éves fiatalok hogyan reagálnak megtévesztő edukációs videókra, felismerik-e az áltudományos tartalmakat, illetve hogyan lehet őket védettebbé tenni az ilyen tartalmakkal szemben;
  • „A digitális írástudás szintje befolyásolja a cyberbullying-érintettséget” című írás pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzetközi adatok elemzése alapján minél magasabb arányban rendelkezik egy országban a felnőtt lakosság alapvető digitális kompetenciákkal, annál kevésbé valószínű, hogy a 11‒15 éves fiatalok cyberbullying elkövetőjévé vagy áldozatává váljanak az adott országban.

A digitális eszközök és platformok használata egyre meghatározóbb szerepet játszik a gyermekek életében, ami új kihívások elé állítja a szülőket és pedagógusokat – erre reflektálva az idei Médiapiaci Jelentés önálló fejezetben foglalkozik a digitális gyermekvédelem témájával. A digitális média térnyerése alapjaiban alakította át a gyermekkor mindennapjait: a 7–16 éves gyermekek médiahasználata egyértelműen az online tér felé tolódott, aminek következtében a mai gyermekek jelentős része először nem könyvekkel, hanem érintőképernyőkkel találkozik.

Az NMHH Digital parenting kutatása szerint

• a rádió és a nyomtatott sajtó gyakorlatilag eltűnt a gyermeki médiavalóságból; az offline médiafogyasztás ma már leginkább a televíziózással azonosítható, amely erősen életkorfüggő: a 7–8 évesek 82 százaléka néz szinte mindennap tévét, a 15–16 évesek körében viszont 65 százalékra csökken az arány;
• az online médiatartalmak fogyasztása bővülő tendenciát mutat: míg a legfiatalabb korosztály 51 százaléka néz vagy hallgat napi szinten online médiát, addig a nagyobb gyermekek (15‒16 évesek) körében ez az arány 93 százalék;
• önbevallásos adatok alapján a szabadidős (iskolán kívüli) képernyőidő hétköznapokon a Covid-időszakhoz hasonló szinten stagnál, de hétvégén jelentős növekedés tapasztalható: a teljes mintában közel félórás, a 7–8 évesek körében közel egyórás növekedés mutatkozott a 2020-as adatokhoz képest; a gyermekek hétvégi képernyőideje 2024 végére meghaladta a napi három és fél (a 15‒16 évesek esetében pedig a négy) órát;
• kiemelkedő a közösségi média súlya a gyermekek médiafogyasztásában: a 13‒14 éves korosztály 69 százaléka, a 15‒16 évesek 82 százaléka szokott napi rendszerességgel közösségi médiát fogyasztani;
• noha a regisztráció korhatára a legtöbb platform esetében 13 év, a kutatásban részt vevő gyermekek négyötöde már 13 évesen is rendelkezett közösségimédia-regisztrációval, 16 éves korára pedig minden gyermek rendelkezik hozzáféréssel egy vagy több platformhoz;
• a gyermekek körében leginkább kedvelt szolgáltatás a Facebook és a Facebook Messenger, a TikTok, a YouTube, az Instagram, valamint a Viber és a Snapchat;
• a gyermekek átlagosan kilencéves korukban kapják meg első saját mobilkészüléküket, a tízévesek többsége pedig már napi szinten használja azt.
• a digitális gyermekvédelem fontosságára a fejezetben idézett több empirikus kutatási eredmény is felhívja a figyelmet:
  • a gyermekek nagymértékben kitettek a vásárlásra ösztönző személyre szabott hirdetéseknek: a 13‒16 évesek 47 százaléka vásárolt már terméket a közösségi médiában látott hirdetés hatására. Ezt a hatást tovább erősíti az influenszermarketing, hiszen a gyermekek körében kiemelt szerepe van az általuk követett influenszerek véleményformáló erejének;
  • a közösségi oldalakra feltöltött képeket és videókat látva a fiatalok 31 százaléka érezte már úgy, hogy az élete unalmasabb, mint másoké, 35 százaléka gondolta magát kevésbé szépnek, és 27 százalékuk irigyelte már azokat, akik egy látszólag tökéletes életről posztoltak a közösségi felületeken;
  • a 13‒16 éves gyermekek háromnegyedét jelölte már be számára ismeretlen személy, és a fiatalok tizede szinte gondolkodás nélkül vissza is jelölte ezeket a személyeket;
  • a gyermekek több mint 10 százaléka ismerkedési céllal rendszeresen szokott csetelni ismeretlenekkel, és az ismerkedési hajlandóság az életkorral párhuzamosan nő;
  • cyberbullyingnak a (szülő és a kérdezőbiztos jelenlétében zajló) Digital parenting kutatás szerint a 11‒16 éves gyermekek 17 százaléka volt már áldozata, és az életkor emelkedésével nő az érintettek aránya;
  • a jelenség magas látenciáját jelzi, hogy egy másik, a gyermekek online megkérdezésén alapuló anonim kutatás szerint a 12‒16 év közötti diákok 29 százalékát érte valamilyen atrocitás egy éven belül;
  • a 13-16 éves gyermekek szülei körében is az online zaklatás, a káros tartalmakkal való találkozás (különösen az erőszakos tartalom), valamint a vírusok letöltésének lehetősége váltja ki a legnagyobb aggodalmat;
  • csökkent a tiltó/korlátozó magatartást alkalmazó családok aránya, és a gyermekek életkorának növekedésével a médiahasználatra vonatkozó szabályok is eltűnőben vannak a családok életéből; az ellenőrzés alkalmazása – például a gyermek megkérdezése médiahasználat közben vagy után – szintén csökkenő tendenciát mutat, egyre gyakoribb viszont a technikai megoldások alkalmazása a szülők körében;
• a fejezetet kiegészítő tartalmak közül
  • a „Hogyan látják a 13‒16 évesek a mesterséges intelligenciát?” című írás szerint a 13‒16 évesek csaknem 98 százaléka hallott már az MI-ről, több mint háromnegyedük pedig ki is próbált már valamilyen MI-alapú programot. A korcsoport mesterséges intelligenciával kapcsolatos érzéseit leginkább a kíváncsiság, az érdeklődés és a bizonytalanság jellemzi;
  • fontos témát feszeget a „Sharenting a magyar szülők körében” című elemzés is, amely azt a jelenséget mutatja be, hogy a szülők (vagy más közeli hozzátartozók) kiskorú gyermekükkel vagy rokonukkal kapcsolatos szöveges, képi és/vagy audiovizuális tartalmakat osztanak meg az online nyilvánosságban; a 35 év alatti magyar szülők 86 százaléka nyilatkozott úgy, hogy valamilyen rendszerességgel posztol fényképeket vagy egyéb információkat a gyerekéről.

A határon túli magyar közösségek identitásának megőrzésében kiemelt jelentősége van az anyanyelvű médiához való hozzáférésnek. Az általános trendeken (pl. bulvárosodás, a populáris tartalmak túlsúlya) és veszélyeken (ellenőrizetlen információk, álhírek) túl a kutatások szerint a határon túliak kitartanak anyanyelvük és identitásuk mellett az online médiakörnyezetben is. A határon túli magyarok online médiahasználatával kapcsolatos 2024-es kutatás eredményei alapján

• a változások követik az anyaországban és a globális médiatérben jellemző trendeket: a hagyományos televíziózás és rádiózás csökkenő, az online tartalomfogyasztás pedig növekvő tendenciát mutat;
• a határon túli magyarok átlagosan napi két és fél órát interneteztek 2024-ben, a legkevesebbet (a napi tévézéssel megegyező 135 percet) Erdélyben; Felvidéken az internetezéssel töltött idő magasan felülmúlja a két hagyományos elektronikus médiafelület használatát, a rádiózó vajdaságiak viszont csaknem annyi időt töltöttek a rádió előtt, mint internetezéssel;
• a határon túli magyarok mindhárom vizsgált régióban nagy arányban (70 százalék felett) keresnek fel magyar nyelvű honlapokat;
• a magyar nyelvű internetfelületek dominanciája mögött eltérő használati minták azonosíthatók a három régióban: Felvidéken a magyarországi honlapok a meghatározóak, míg Erdélyben és a Vajdaságban a helyi magyar nyelvű honlapok átvették a vezető szerepet; a magyar nyelvű tartalmakon belül a magyarországi közszolgálati televíziók és rádiók internetes felületeit jellemzően tíz százalék alatti arányban követik a határon túli magyar internetezők;
• a közösségimédia-felületek közül mindhárom régióban kimagaslóan a Facebookot használták a legtöbben 2024-ben: Erdélyben és a Vajdaságban kétszer annyian, mint a második helyen álló Instagramot. Folyamatosan bővül a TikTok videómegosztó felhasználóinak száma is: a platform már mindegyik régióban megelőzte az X (korábban Twitter) látogatószámát;
• bár a határon túli magyarok többsége egyetért azzal, hogy a közösségi felületeken gyakran találkozni álhírekkel, a kutatási eredmények szerint a közösségi platformokat jellemző „buborékhatás” olyan megnyugtató „otthonosságérzést” képes generálni a befogadókban, amely egyre inkább felülírja az információk hitelességével kapcsolatos természetes immunreakciójukat.

Az MI-alapú technológiai megoldásokkal kapcsolatban visszaszorulni látszik a morális pánik, így a társadalom és az üzleti szféra egyre inkább a konkrét szolgáltatásokat, megoldásokat, alkalmazásokat éli és ítéli meg.

A digitális eszközök és MI-alapú megoldások demokratizálták a tartalomgyártást: ma már bárki készíthet látványos képeket vagy professzionális hangfelvételeket egy telefon segítségével, ami korábban szakembert igényelt. Ez a kreativitás új hullámát indíthatja el a közösségi médiában, és a kisebb tartalomkészítők is versenyképessé válhatnak. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor drasztikusan nő a félretájékoztatás, a csalás, a deepfake kockázata.

A számos meghatározó MI-trend közül idei elemzésünk elsődlegesen arra koncentrál, hogy a médiapiacot az elmúlt évben leginkább a generatív mesterségesintelligencia-modellek terjedése által felülírt üzleti modellek és az azokban a helyüket kereső szereplők útkeresése jellemezte:

• Szlovákiában egyes médiumok már a 2023-as választások éjszakáján MI segítségével generáltak automatikusan több száz település eredményeit feldolgozó cikkeket településenként testre szabva;
• az MI képgenerálási képességével kapcsolatban Németországban komoly ellenérzéseket váltott ki, amikor egy magazin ilyen képekkel illusztrált egy szintén mesterséges intelligenciával készített „interjút” Michael Schumacher autóversenyzővel;
• a BBC 2024-ben mobilra optimalizált, algoritmusok által generált hírfolyamokat és ajánlórendszereket vezetett be, az egyéni érdeklődéshez igazítva a tartalmakat;
• a Bild és a Die Welt kiadójaként, illetve a Politico.eu tulajdonosaként ismert Axel Springer 2024-ben bejelentette, hogy bizonyos munkakörök – például korrektorok, tördelők, képszerkesztők – feladatait a jövőben MI-rendszerek fogják elvégezni;
• az Amazon Prime Video 2024 elején pilotprogramot indított filmek és sorozatok MI-alapú szinkronizálását tesztelve;
• a Netflixnél kisebb botrány kerekedett abból, hogy egyes filmekben MI-vel módosították a színészek hangját (voice enhancement);
• új jelenség a teljesen virtuális influenszerek térhódítása: a mesterséges, gyakran CGI-jal megalkotott személyiségek úgy működnek, mint az emberi influenszerek: divatfotókat posztolnak, termékeket reklámoznak, kommunikálnak a követőikkel; a brazil Lu do Magalu 7,2 milliós Instagram-táborával a világ topinfluenszerei közé is bekerült.

A hétköznapokban is egyre nagyobb az esélye, hogy valaki hamisított tartalmakkal találkozzon, legyen az egy gyanús telefonüzenet, egy közösségi médiás videó, vagy akár egy álláshirdetéshez mellékelt referenciavideó: a társadalom fokozatosan szembesül azzal, hogy a digitális tartalmakban többé nem lehet kritikátlanul megbízni. A kutatások szerint a közvélemény 2024-ben inkább óvatos és bizalmatlan volt a deepfake-technológiával szemben, ami azt jelzi, hogy már e technológia puszta létezése is képes megingatni a tartalmak hitelességébe vetett bizalmat.